Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

teljes, tehát Pest és Nógrád megyei szakaszának egységes jókarbahelyezésére, továbbá az Iklad környéki vízmosásrendezésekre is.

A Galga patak II. kategóriájú szakaszát 1958— 1960 években rendezték. A fővízfolyáson 3,0—1,6 m fenékszélességű és 1:1,5 oldalhajlású meder készül. Fenékvonala általában 1,2—1,5 m-rel mélyebb a környező terepszdntnél és az alsó szakaszon a 7—8 évenként, Galgamácsa felett pedig 3—4 évenként előforduló vizek kiöntés nélküli levezetését biztosítja. Galgamácsa és Püspökhatvan között a függőmeder kiiktatására új meder létesült a völgy fenekén. A hidak nyílása a vízfolyás mértékadó nagyvizeinek átvezetésére megfelelő.

A Galga fővölgyében újabban két vízgazdálkodási társulat alakult Közép-Galgavölgyi és Alsó- Galgavölgyi, amelyek együttes érdekeltségi területe Galgamácsától Szolnok megye határáig terjed. Ezek a társulatok a helyi jelentőségű víztelenítési munkálatokat megindították.

A Gólya (47.) más néven Bercéli patak Galga- gutánál torkollik a Galgába. A községnél vízmosás csatlakozik hozzá. Időszakos jellegű kisvízfolyás. Vízgyűjtőjén kevés az erdő, ezért nagy az erózió hatása. Völgyének hosszesése 4—30%o között van és szélessége 80—300 m. között változik. Bércéi felett a patak erősen elfajult, ezért környező területei vizenyősek. A Bércéi község és a torkolat közötti mederszakaszon ismételten voltak tisztogatások 1932. körül, majd 1952—53-ban, legutóbb pedig a galgagutai határba eső mederrészen 1957-ben. Jelenleg a meder — különösen Bércéi községben — elhanyagolt állapotban van.

Legéndi patak (48.) vagy helyi nevén Sápi patak időszakos kisvízfolyás. Völgyének esése 2—18%o, szélessége pedig átlagban 250—300 m. A patak medre helyenként — különösen a belsőségekben —elhanyagolt állapotban van. Legutóbb 1957-ben Nógrádsáp felett mintegy 500 fm hosszban a medret a völgyfenékre helyezték át.

Sinkár patak (49.) vízgyűjtőterülete erősen tagolt dombvidék, ahol a vízmosásképződés nyomai is fellelhetők. Három kisebb mellékága van (50, 51). A vízfolyások időszakos jellegűek. Nagyvizeik hirtelenül vonulnak le és Püspökhatvanban elöntéseket is okoznak. Völgye keskeny, Csővár felett 100—120 m, lejjebb is alig 200—300 m. Esése 3— 9%o között van. Kisebb helyi tisztogatások nyomai fellelhetők. A medrek általában erősen benőtt és elhanyagolt állapotban vannak. A Sinkár patak alsó szakaszán 1958-ban folyt rendezés.

Némedi patak (52.) közel délkeleti irányú völgyben haladva felveszi a Szilágyi patakot (53.) és Galgamácsánál ömlik a Galgába. V ízgyű j tő területe homokos talajú dombvidék. A vízfolyás időszakos jetiegű. Völgye szűk, 100—200 m. A felületi vizek sok hordalékot sodornak le. Völgyi területei ezért általában vizenyősek. 1957. évben készítették el a vízfolyás és mellékága rövid szakaszának tisztogatási tervét és a kiviteli munkák még az évben meg is kezdődtek. A rendezés 1959-ben fejeződött be. Galgamácsa és Váckisújfalu között az eddig függő meder elhagyásával az új meder a völgy mélyvonulatára került. Mivel völgyének esése

2,0—10,0%o, az alsó 5 km-es szakaszon öt fenékbukó kiépítését irányozták elő. Ezek közül az alsó három meg is épült.

A vízrendszer területére két Vízgazdálkodási Társulat alakult. A vízrendezést még 4 km-en keresztül folytatták, a vizenyősterületek lecsapódására pedig árokhálózatot létesítettek. A fenékszélesség 1,5—1,0 m oldalrézsüi 1:1,5.

Hídjainak nyílásméretei a mértékadó nagyvizek szempontjából megfelelőek.

Ligetmajori-ág (54.) vízgyűjtőterülete dombvidék jellegű, ahol jobbára mezőgazdasági művelés folyik. Völgyének esése 8—30%o, szélessége átlagban 60—80 m. Felső végéhez vízmosások csatlakoznak. A vízfolyás időszakos jellegű.

1946-ban készült terv alapján a torkolati szakaszon — a Domony-galgamácsai földúton levő hídig — 560 fm hosszúságban a rendezést végre is hajtották. Folytatására 1950-ben került sor és az előbb említett földút felett 250 fm új meder készült. Felette szintén a régi függőmeder mellé került az 1,0 m fenékszélességű és 1:1,5 oldalhajlású új meder több mint 1 km hosszon.

1930-ban a Vácegres községi vízmosás került rendezésre.

Breda patak (55) vízgyűjtőterülete laza talajú dombvidék. Felső harmadát erdők borítják, a többin pedig mezőgazdasági művelés folyik. 100—200 m széles völgyének esése 5—20%o. A vízfolyás időszakos jellegű.

1953 július 2-án záporból eredő vizek elöntötték az aszódi vasútállomást. 1954. évben elkészült a torkolati 1 km-es mederszakasz 1,5 m fenékszélességű és 1:1,5 rézsűhajlású, 600 1/s. levezetésére alkalmas szelvénye. A mederben 1 m magasságú fenékbukó épült.

Az Aszód feletti mederszakasz elhanyagolt állapotban van.

Egres patak (56) állandó jellegű vízfolyás. Kis- vize a halastavak átcsorduló vizeiből 6—8 l/s.-ra tehető. A fajlagos vízhálózatsűrűség 420 fm/km2. Völgye változatos esésű, 3,6—6,5%o, szélessége felül 300-—400 m, középső szakaszában legfeljebb 100 m, a torkolati részen szétterül.

A erdőket a háború alatt kiirtották, és helyette ma szántóföldi művelés folyik, így az erózió nagy. Medertisztogatás 1886-ban volt. Az 1940—42 években helyi jelentőségű vízelvezetések érdekében végzett kisebb tisztogatások nem hoztak maradandó eredményt. Amikor a Galga rendezése az Egres torkolatát elérte, terv készült a pataknak a halastavakig eső szakasza jókarbahelyezésére. 1953-tól folyamatosan karbahelyezték a vízfolyásnak a II. kategóriába sorolt szakaszát 5,2 km hosszon. Ezt a munkát az 1959-ben megalakult Domonyvölgyi Vízgazdálkodási Társulat folytatta a 9 km-es szelvényig. A műszelvény 2,0—1,0 m fenékszélességű és 1:1,5 rézsűjű. Bag község belsőségében a volt malomárok kiküszöbölésére mederkorrekció létesült, de az aránylag magas homokos rézsűoldalak beomlanak.

Hidjai nem régen épültek, nyílásméreteik megfelelőek.

167