Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
dalhajlása 1:1, vagy támfalkiképzésű. Ez 1950—55- ben épült. Állandó vizét az acélgyári szennyvíz adja, ami a Tarján patak vizét végig beszennyezi. Forgács patak (13.) Somlyó bányatelep közelében lévő vízmosásokból eredő, torrens jellegű vízfolyás. Völgyének esése 6—10%o. Medre erősen elfajult, 4—6 m mélyen berágódott. Az „Üveggyár”- nál torkollik a Tarján patakba. Alsó szakasza beépített területen folyik keresztül. Szabályozására 1954-ben készült terv, amely szerint 700 m hosszú torkolati szakaszán 2,0—1,7 m méretű szabvány békaszáj szelvényt építtetett meg nemrégiben Salgótarján városa. A zárt szelvény felett tervezett 4 db eséscsökkentő és hordalékvisszatartó műtárgy építése elmaradt. Baglyas patak (14.) Salgótarján nyugati határában levő vízmosásokból ered, és a külső pályaudvar alatt torkollik a Tarjádba. Vízgyűjtő területe laza, homokos talajú, erózióra hajlamos hegyvidék. Völgye nagyesésű, 9—20%o. Időszakos torrens nagy- vize a baglyasi bányatelep lakott részeit és az üzemeket veszélyezteti, mert medre helyenként elégtelen, másutt viszont 10 m mélyre berágódott. Részleges rendezésére 1910-ben készült terv és alsó 500 m-es szakaszán jókarba is helyezték. Egyes későbbi helyi beavatkozások — útmenti támfal, kétoldali szegélyfal közötti mederburkolás — ma is kielégítő állapotban lévő létesítmények. Általános tervét 1954-ben, majd az alsó 600 nies szakasz rendezésének kiviteli tervét 1955-ben készítették el 14 m3/s. víz szállítására, nyomott békaszájú zárt szelvényben. Még nem épült meg. Vasúti hídja nem megfelelő nyílású. Vizslás patak (17.) Vizslás község feletti vízmosásokból ered. A Tarján patak legnagyobb mellékága. Vízgyűjtője nyugtalan felületű puha mészkő Völgye 4— 15%o esésű, 120—150 m széles. Nagyvizei hirtelen alakulnak ki és a szénbányák ipari és forgalmi berendezéseit, továbbá Kisterenye belsőségeit is veszélyeztetik. Középső és alsó szakaszán függőmedrűvé vált. A vízfolyás régebbi rendezéséről nincsenek adatok. A magas oldal depóniák azonban gyakori tisztogatásról tanúskodnak. 1949-ben elkészült a rendezési terve. 1955-ben a MÄV-hid és a Tarján patak közti 600 m függőmedret áthelyezték, ami a lefolyást 400 m-rel megrövidítette. A vasúti híd átfolyási szelvénye szűk, a híd átépítendő. 1 Bükkvölgyi patak (18.) Időszakos kisvízfolyás. Völgyének átlagos esése 12—20%o. Alsó szakaszát a Hatvan—salgótarjáni műút építése alkalmával áthelyezték és fenéklépcsőt építettek bele. Bátony patak (19.) A Mátra-bérc északi oldaláról lefutó több kisebb — mint a Medve, Kecskés (20), Szoros stb. — patak vizét gyűjti össze & vezeti a Zagyvába. Hirtelen vízjárású kisvízfolyás. Mellékágai sok helyen veszélyeztetik a környéki bányákhoz vezető utakat és iparvasutakat. Nagybátony- ban a meder elhanyagolt, a torkolati szakaszon pedig lakótelepet veszélyeztet. Vasúti hídja megfelelő nyílású. Szentkúti patak (21.) Vízmosásokban ered. Vízgyűjtő területének felülete helyenként erdőborította, másutt művelés alatt álló dombvidék. Medre a felső szakaszon berágódott, alul feltöltődött, vagy függőmedrű. Felsőbb szakaszának rendezésére 1931-ben terv készült. 1932-ben 250 fm terméskő mederburkolat készült, továbbá a főfolyáson két db 2 m magas, a csatlakozó vízmosásos oldalágon pedig egy db 13 m magas hordalékfogó gát épült. A tároló terek a gátak mögött feltöltődtek. Régebbi 600 fm hosszú mederrendezés 2 m fenékszélességű és 1:1 rézsűjű, amelynek vízvezetőképessége 860 1/sec/km2. A burkolt mederszakasz — fenntartás hiányában — erősen megrongálódott állapotban van. A Kis-Zagyva (22.) medrét helyenként tisztogatták 1905, 1925, és 1958 években. Kovács patak (25.) időszakos nagyvize sok görgeteg hordalékot szállít és a Tar községben lévő malom környékén rakja le. Legutóbbi tisztogatása 1955-ben volt. A hordalék azóta ismét feltöltötte a medret. A Zagyvához torkolati művel csatlakozik, amelynek építési ideje ismeretlen; jelenleg erősen megrongálódott állapotban van. A műúton lévő híd szűk. Szamár patak (26.) Időszakos, hirtelen vízjárású patak, melyen 1950—53-ban volt részleges rendezés. Sok görgeteget rak lé MátraszöMős belsőségében. Mellékágán a Hévíz patakon (27.) többször is végeztek tisztogatásokat a múltban, de újból elfajult. 1950—53-ban 786 fm cementhabarcsba rakott terméskő fenék és rézsűburkolat készült 0,6 m magasságig, majd később — felemelve a terepszintig — 1,2—1,4 m magasságig. A patak két vízmosásos völgyének találkozásánál hordalékfogó kőgát épült. Kövecses patak (29.) Vízgyűjtő területe hegyvidékre terjed ki. Völgye általában szűk. Hasznos felett 30—60 m, lejjebb 80—120 m. Legkisebb vízhozama mintegy 20 1/s. A 10—150%o esése miatt hirtelen lefolyó nagyvizei vannak, amelyek Pász- tón már ismételt elöntéseket okoztak. Régebbi karbahelyezéséről, vagy tisztogatásáról nem maradtak fenn adatok. Mátrakeresztes községben mintegy 500 m hosszú szakaszt a völgyfenékről a hegy- lábához helyezték át, hogy ezzel házépítésre alkalmas területet nyerjenek. Hasznos közelében a vízfolyás állandóan változtatja medrét, sőt több ágra is oszlik. A pásztó-ga- lyatetői műút biztosítása érdekében kővédműveket kellett építeni. Mellékágán, a Piszkés tető alá felnyúló és kiterjedt mellékvízrendszerrel rendelkező, Csörgő patakon — a helybeliek állítása szerint — a háború előtti években pisztrángnevelő tavak voltak. A vasútvonal és a műutak hidjai — kivéve a Mátrakeresztes felettieket — megfelelő méretűek. Szuha patak (30.) esése az alsó szakaszokon 0,5 —2%o, míg a hegyvidéki részen 8—26%0. Nagyvizek hóolvadás alkalmával vannak és sok hordalékot ragadnak magukkal, mert a homokos lejtőkön majd mindenütt mezőgazdasági művelés folyik. Csécse és Szarvasgede határában a meder majdnem a térszínig feltöltődött. 165
