Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

lek közt a kotrást még 1942-ben elvégezték a Jászberény környéki Zagyva szabályozással kapcsolatban. Az árvédelmi töltések kiépítése folyamatban van.

Szolnoktól Űjszászig a Tisza visszaduzzadó árvizei ellen már kiépítette a gátakat a volt Szolnok Zagyvarékási Ármentesítő Társulat.

Bár na patak (2.) Vízgyűjtő területe változatos hegy- és dombvidék. Említésre méltó mellékága nincsen, ellenben a 250—300 m széles fővölgyhöz csatlakozó mellékvölgyek majd mindegyike tor- rens jellegű időszakos vízfolyás, amelyek a homokos vidékről rengeteg hordalékot szállítanak le. Helyi nyomokból megállapíthatólag a háború előtt ismételten előfordultak szakaszos medertisztogatások. 1949-ben elkészült jókarbahelyezési terve, ami a mellékágak torkolati szakaszának rendezését is tartalmazza.

II. kategóriájú szakasza 1952—53. években lett tisztogatva. Ennek a szakasznak a közepén bánya- művelés miatt völgysüllyedés lépett fel. A III. kategóriájú szakaszon 1958—59-ben történt tisztogatás.

Iványi patak (3.) Időszakos kisvízfolyás. Hordalékszállítása nagy. Torkolati szakasza a Kistere- nye—Kálkápolna vasútvonalig legutóbb 1959-ben lett kitisztítva.

Tószegi patak (4.) Időszakos! kisvízfolyás. Alsó szakaszán nincsen kialakult medre, csupán Nád- újfalú belsőségében. Felső vége két vízmosásos ágból indul ki, ahonnan sok hordalék került le a lakott területre. A hordalék visszatartása megtörtént és kisebb helyi tisztogatások voltak főleg a belsőség! szakaszon.

Mindszenti patak (5.) Időszakos kisvízfolyás, mely rendezetlen mederben folyik át Mátramindszent községen. Hordalékszállítás igen nagy a község keleti részén lévő mélyberágódású vízmosásokból. Alsó szakasza függő meder. Legalsó részén 1957- ben volt tisztogatás.

Vasúti hídja könnyen feliszapolódik és emiatt már ismételten voltak vasúti forgalmat is akadályozó elöntések.

Gálya (6.) másnéven Nagy patak heves kisvízfolyás, amely sok görgeteget szállít. Völgye Szuha felett nagyon szűk (40—60 m), lejjebb kiszélesedik. Esése nagy, 25—100%o-ig.

Nemti patak (7.) Időszakos kisvízfolyás. Nemti község területére eső részén tisztogatták.

Lengyendi patak (8.) Időszakos1, hirtelen vízjárású patak, melynek igen sok torrens jellegű mellékága van.

Kazár patak (9.) Vízgyűjtőjének felső része a hegyvidéki zónába esik és erősen szabdalt. Talaja laza kőzetekből áll és számos kifejlődőben lévő vízmosása van. A patak időszakos jellegű. Betor- kollásánál 500—600 m-re szélesedik ki az átlag 200—230 m-es fővölgy. A vízvidék alatt bányák vannak és a felhagyott tárnáknál terepsüllyedések álltak elő. Régebbi rendezésekről ugyan nincsenek adatok, de a tisztogatási depóniák nyomai mindenütt fellelhetők. 1954-ben megkezdték a főmeder jókarba helyezését. A nagy fenékesés csökkentése végett 6 db 1,5 m magas fenéklépcső építése vált szükségessé. Köztük a fenékesés már csak 4—7%o

A meder feneke 1,5-től 1,0 m, és oldalhajlása 1:1,5, 510 1/sec/km2 vízszállítására készült. A középső függőmederszakasz kiiktatására az új medret 1,7 km hosszon a völgyfenék közelébe helyezték át.

A Kazár patakon 1958-ig 9,0 km hosszon végezték el a mederrendezést. A depóniákat nem terítették el. Két mellékvölgyben hordalékvisszatartó művek épültek, jó hatással.

A hidak 1953. óta általában átépültek és megfelelő nyílásúnak. Mellékága a Mizserfai patak (10.)

1,4 km hosszon rendezték 1959-ben.

Tarján patak (11.) Nagyesésű mellékvölgyeiben lefutó vízerek összes hossza eléri a 30 km-t, így a fajlagos mederhálózat sűrűsége 545 fm/km2. Vízgyűjtő területe hosszúkás és északi részében hegy, déli felében pedig dombvidék. Talaja homokos, vagy máló mészköves, ezért vízmosások kialakulására hajlamos. A patakvölgy szűk, általában alig 100 m széles és legnagyobb részt lakott területeken húzódik át. Helyenként igen elhanyagolt állapotban van. Esése erősen változó, 2,6—14%o. Árvize hirtelen alakul ki és sok hordalékot szállít, néhány óra alatt azonban levonul.

Salgótarjánban és Zagyvapálfalván lakott részeket is fenyeget.

A meder helyenként erősen beágyazott, másutt viszont függőmeder jellegű, mint pl. Zagyvapál- falva alatt. Kisterenyei szakaszát 1887-ben 350 ha érdekeltségi terület mentesítése végett kitisztították. Majd 1888-ban 9 ha alagcsövezés készült itt.

Nyomokból megállapíthatóan a medret többször is tisztogatták, legutóbb 1953—1960 években.

Salgótarjánban 1904—1914. időben a Karancs utcai hídtól felfelé 1200 fm hosszú, 8,2 illetve 6,5 m széles betonellenfalas és kövezett fenékburkolatú meder készült, amelynek 46 m3/sec vízemésztőképessége a számított l%t-os vízhozamnál jóval nagyobb. A belsőségben több helyen található még helyi védekezési céllal létesített partfal és fonás. A volt „Vásártér”-en létesült lakótelep talajvíz- szin leszállítása érdekében épített szivárgó rendszer vizeinek gravitációs levezetésének biztosítására 1955-ben 680 fm hosszon medersüllyesztést és burkolást kellett végrehajtani.

Az egységes j ókarbahelyezésre a VIZITERV 1957-ben készített tervet. A 2%-os vizek levezetését biztosító szelvényt a belsőségben lehetetlen kialakítani addig, amíg a befogadó Zagyva Kistere- nye alatt csak 25%-os (28 m3/s.) vezetésére alkalmas. Pedig mind Salgótarjánban, mind Zagyvapálfalván a még ki nem épített szakaszok nagyon elhanyagolt állapotban vannak.

A vasúti és közúti hidak az utóbbi 8—10 évben épültek újjá, így megfelelőek. A patak mellékágai közül néhányat — helyi jelentősége miatt — kfllön is tárgyaim kell.

Salgó patak (12.) az „Acélgyár” területén átfolyva éri el a Tarján patakot. Völgye szűk és nagyesésű, 10—14%o-es. Árvizei hevesek. A város belterületén mély beágyazású terméskőburkolatú mederben, az Acélgyár alatt pedig zárt szelvényben folyik. Első jókarbahelyezése 1927. körül volt. Jelenlegi medrének fenékszélessége 3,0—2,0 m. Ol164