Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Részleteket a térkép nem tartalmaz, s a helyi adottságok szerint kisebb tarületfoltokon — elsősorban a domborzat változásai szerint — különböző mélységben található a talajvíztükör. A térképen feltüntetett adatok az egyes területekre jellemző talajvízállást mutatják, mégpedig a közelmúlt (1956—1960) átlagát. A talajvíz szélső ingadozását izométrikus vonalakkal ábrázoltuk. Ebből a legmagasabb talajvíz- állás közelítő értékét megkapjuk, ha a szélső ingadozás felét vagy 3/5—ét az átlagos talajvízálláshoz hozzáadjuk, a legalacsonyabbat pedig, ha a felét vagy 2/5-ét levonjuk. Síksági területeinken a talajvíz mindenütt holo- oén és pleisztocén rétegekben, helyezkedik el. Csupán hegyvidéki tájakon vannak olyan területrészek, ahol idősebb képződmények tárolják a talajvizet. A talajvíz sztatikus készletét tekintve, a készlet mennyiségében igen szűk határok közötti különbség mutatkozik. A talajvíztükör alatt a rétegek vízzel telítettek és a talajszemcséikhez kötött vizen felül a pórusokban élhelyezkedő, a gravitációs erő hatása alatt áló talajvíz mennyiségének fajlagos értéke az alábbi: kavics-homokos kavics rétegben homok rétegben finomhomok- iszaposhomok rétegben agyagos homok, vályog rétegben agyag rétegben 200—300 lit/m3 220—250 lit/m3 170—190 lit/m3 130—150 lit/m3 130 lit/m3 A rétegekben tárolt víz fajlagos értéke hasonló. A teljes sztatikus készlet mennyiségét a rétegek méretei szabják meg. A sztatikus vízkészlet számbavételénél a mozgásállapotot nem tekintjük, csak az adott víztérfogatot számítjuk. A különböző vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai mind természetes állapotban, mind mesterséges beavatkozásnál elsősorban a vízmozgás lehetőségeit, a vízkitermelés, a víznyerés adottságait, s nem a vízkészletet szabják meg. A vízvezető rétegek elhelyezkedésének ismerete víztermelő berendezések telepítési helyének kiválasztását teszik lehetővé, de a kútak pillanatnyi vízbősége önmagában nem jellemzi a tartósan kitermelhető, folyamatosan után- pótlódó dinamikus vízkészletet. A dinamikus talaj- vízkészlet több összetevőből áll, nagyságát elsősorban az utánpótlás fajtája és mértéke, valamint a hidrológiai körfolyamatot befolyásoló egyéb adottságok szabják meg. A felszínalatti vízkészlet meghatározásánál elsősorban azt keressük, hogy hol találhatók jó vízadó rétegek, amelyekből gazdaságosan víz termelhető. „Talajvízkészlet” c 1:500 000 méretarányú térképen a jelenleg ismeretes adatok alapján azokat a területeket tüntettük fel, ahol a felszín közelében (max. 30—35 m mélységig) nagyobb kiterjedésű vízvezető rétegek helyezkednek el. Az eddigiek során a geológiai kutatás a felszínközeli vízvezető rétegek elhelyezkedését nem tisztázta még kielégítően, s így a térképen feltüntetett vízvezető rétegek határai, valamint jellemzői a későbbiek során kissé módosulhatnak. A laza üledékes kőzetek osztályozására számtalan módszer ismeretes. Á gyakorlat igényeinek megfelelően a fontosabb vízvezető rétegeiket az alábbi csoportosításban foglaltuk össze. 1. Homokos kavics, kavics. Az átlagos szemcseátmérő, D^i. > 2 mm. A szivárgási tényező, к > 6x10-1 cm/s. 2. H=10 m-es rétegvastagság esetén, 150 mines átmérőjű fúrt kútnál várható fajlagos vízhozam (a kút vízbősége, vízadóképessége), q > 2000 lit/perc/fm. 2. Kavicsos homok. Dáti. = 1,5—2 mm. k=3xl0—1—6xl0—1 cm/s. A fajlagos vízhozam, q = 1000—2000 lit/ perc/fm. 3. Murvás durva homok, durva homok. Dáti. =-0,5—1,5 mm. к = 6xl0-2—ЗхЮ-1 cm/s. A fajlagos vízhozam, Q = 200—1000 lit/ perc/fm. 4. Horn,ok. Dáti. = 0,2—0,5 mm. к = lxlO-2—6xl0-2 cm/s. A fajlagos vízhozam, q = 50—200 lit/perc/fm. 5. Finom homok. D áti. < 0,2 mm. к < lxlO-2 cm/s. Fajlagos vízhozam, q < 50 lit/perc/fm. A vízadó rétegek elhelyezkedése és az előzőekben felsorolt jellemző adatok tájékoztatnak arról, hogy az ország különböző területein milyen talajvízkitermelési lehetőségek vannak. A dinamikus talajvízkészlet is azokon a területeken ahol jó vízvezető rétegek fekszenek, rendszerint kissé nagyobb, mint azokon, ahol a talajvíz finomabb szemcséjű rétegekben foglal helyet, de a vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai szükségszerűen nem befolyásolják a dinamikus talajvízkészletet. A sztatikus talajvízkészlet nagyságát, mivel a vizadó rétegek geometriai méretei kielégítő pontossággal még nem ismeretesek, nem foglaltuk össze. A dinamikus talajvízkészlet jellemzőit, amit az egész országra kiterjesztett hidrológiai megfigyelések és hidraulikai törvények alapján foglaltunk össze, a „Talajvízkészüet” с. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A vízsziningadozás övezetében előálló átlagos évi víztérfogatváltozás azt a helyhezkötött talajvízforgalmat fejezi ki, ami pozitív értelemben az évi utánpótlódásból származó víztérfogatnövekedés, negatív értelemben a természetes fogyasztási tényezők hatásaként előálló víztérfogat-csökkenés. Ez az érték a legtöbb területen 100—200 mm vízoszlop- magassággal jellemezhető. Nagyobb értékek a folyók partmenti sávjain, 100 mm-nél kisebb értékek azokon a területeken fordulnak elő, ahol a talajvíz nagyobb mélységben helyezkedik el. Ha a talajvíztükör mélysége 7—10 m-nél nagyabb, talajvízszin- ingadozás nem mutatkozik és így periodikus víztérfogatváltozás sincs. Ez a vízforgalom természe96
