Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
tes állapotában, mesterséges beavatkozás, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. A teljes talajvízforgalom magában foglalja a csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás hatásaiként jelentkező összes vízforgalmat, az alapkészleten kívül, évenként periodikusan jelentkező többletvízmennyiséget, területegységre vonatkoztatott fajlagos értékben (1/skm2) kifejezve. A talajvízforgalom egyes tényezőit a dinamikus talajvízkészlet mennyiségi jellemzői adják. Vízgazdálkodási, mérnöki szemlélet szerint elsősorban a dinamikus vízkészlet mennyiségi jellemzőinek ismerete fontos, amelyek alapot nyújtanak a célszerű és gazdaságos vízgazdálkodás kialakításához. A talajvízkészlet természetes állapotban, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. Vízkitermelés csakis a jelenlegi vízháztartás megbontása révén lehetséges. Általában a műszaki beavatkozások mind negatív, mind pozitív irányban befolyásolhatják a természetes egyensúlyi helyzetet. Ennek megfelelően nem beszélhetünlk valamely egységesen megadható „vízkészletmennyiségről”, hanem a vízgazdálkodási tervezést léhetővé tevő mennyiségi jellemzőket keressük. A sztatikus vízkészlet kitermelésével egyszer s mindenkorra szóló vízkészlet-fogyasztást, vízbányászatot állíthatnánk be. A vízgazdálkodási tervezés a hidrológiai körfolyamatban résztvevő, dinamikus vízkészlet egy részének folyamatos kitermelésére és hasznosítására törekszik. Az évenkénti utánpótlódás teljes mértékben nem hasznosítható, mert a természetes fogyasztási tényezők ezt vízkitermelés1 nélkül is felhasználják. így elsősorban arra törekszünk, hogy a dinamikus talajvízkészlet ismeretében, annak egy részét, a jelenlegi természetes felhasználó tényezők rovására termeljük ki. Jelenlegi ismereteink .szerint az alapkészlet, a sztatikus vízkészlet megbontása nélkül a horizontális áramlásban résztvevő talajvíz termelhető ki. Természetesen, ha ezt kitermeljük, nem fog megérkezni az alsóbb szelvényekbe, folyókba és csatornákba. A horizontális áramlásiban résztvevő talaj- vizforgalom az alapkészlet mennyiségét nem változtatja, egyes helyeken a párolgásit növeli, de főleg a felszíni vízfolyások vízkészletét gyarapítja, s ezek rovására kitermelhető. A terület É-i részét hegyvidék borítja. Ehhez csatlakoznak a dombvidéki részek, ahol a talajvízviszonyok igen változatosak, majd az alföldi területek, ahol már a talajvíztípusok jellegzetessége szerint határozottan elkülönülő területrészek vannak. (10. ez. térkép.) Az alföldi területeken a talajvíz finomszemcséjű rétegekben helyezkedik el, és a talajvízszin esésének ellenére — mivel ez a határesés környezetében helyezkedik el — gyakorlatilag érzékelhető horizontális talajvízmozgás nincs. Intenzívebb talajvízáramlás csak a folyóvölgyekben tapasztalható. Vízadó rétegek a folyóvölgyekben, valamint a Mátra alján helyezíkednek el. A Mátrától D-re hosz- szan lenyúló kavics tönmeüékkúpok fekszenek, amelyeket felső szakaszán, ahol a kavicsos rétegek magasabban fekszenek és talajvizet tartalmaznak, iszappal és agyaggal kévertek ezek a rétegek, s így a vízbeszerzés szempontjából jelentéktelenek. A törmelékkúpok délebbre lenyúló részein a vízadó rétegek már mélyebben helyezkednek el, így a rétegvizek szempontjából jelentősek. A rétegtelepülés igen. változatos! és az eddigiekben elkészült számtalan feltárás és tudományos összefoglaló mű ellenére, elhelyezkedésükről és méretükről megbízható kép nem alakítható ki. A 11. sz. térképen feltüntetett területfoltok a jelenleg ismeretes adatok alapján összefoglalt képet szemléltetik, de a megbízhatóság csekély, mert igen gyakran ellentmondó adatok is találhatók. Kitermelhetőnek ítélt dinamikus talajvízkészlet az alábbi: A Zagyva völgy középső szakaszán §s ennek környezetében---------------0,70 m3/s A Tama alföldi szakaszának környezetében -------------------------------------0,50 „ \ Z agyva-völgyében Kisterenye és Hatvan között-----------------------------0,10 „ A Mátra alján elhelyezkedő törmelékkúpon -------------------------------------0,10 „ A Tama völgy síkján Pétervására és Sírok között, valamint a parádi Tárná völgy medencéjében----------------0,05 „ Ez en kívül kisebb kiterjedésű vízvezető rétegekből vagy az alföldi finomhomofc rétegekből kitermelhetőnek ítéltünk még összesen 0,35 m3/s-ot. Ez a vízgazdálkodási területegység hasznosítható talaj- vízkészletben aránylag szegény, és jelenleg a rétegtelepülések ismeretének hiányában a vízkitermelésre alkalmas területek sem határozhatók meg kielégítő biztonsággal. 2.424 A vízfolyások által befolyásolt területek talajvízkészletének jellemzése A Tisza jobbpartján a folyó talajvízre gyakorolt közvetlen hatása, ahol a talajvízállás változása hűen követi a folyó vízállásváltozását, a Tisza partjától átlagosan 1,1 km, maximálisan 2,2 km és minimálisan 0,1 km távolságig terjed. Ezen túl helyezkedik el a közvetett hatás sávja, ahol több árhullám 'hatása, már csak összegezetten és késleltetve érezhető. A második sáv határa a, Tisza, partjától átlagosan 1,9 km, maximálisan 3,2 km, minimálisan 0,3 km távolságban helyezkedik el. A Tisza balpartján a közvetlen hatás sávszélessége a folyópart mellett átlagosan 1,2 km, maximálisan 2,4 km, minimálisan 0,3 km, a közvetett hatás határa pedig a Tisza partjától átlagosan 1,9 km, maximálisan 3,2 km és minimálisan 0,6 km-ig terjed. A Tisza hatás-távolságát a 10. sz. térkép szemlélteti. A kisebb vízfolyások talajvízre gyakorolt hatása igen csekély, csupán maximálisan 100 m szélességre vehető. A finomabb szemcséjű talajvíztartó rétegek miatt a partmenti sávokon lényegesebb talajvízforgalom nincs, átlagosan néhány liter/s. km értékkel jellemezhetők. 13 S TVX 97
