Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
magassággal jellemezhető. Nagyobb értékek a folyók partmenti sávjain, 100 mm-nél kisebb értékek azokon a területeken fordulnak elő, ahol a talajvíz nagyobb mélységben helyezkedik el. Ha a talajvíztükör mélysége 7—10 m-nél nagyobb, talajvízszín- ingadozás nem mutatkozik és így periodikus víz- térfogat-változás sincs. Ez a vízforgalom természetes állapotában, mesterséges beavatkozás, kitermelés nélkül is egyensúlyban, van. A teljes talajvízforgalom magában foglalja a csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás hatásaként jelentkező összes vízforgalmat, az alapkészleten kívül, évenként periodikusan jelentkező többletvízmennyiséget, területegységre vonatkoztatott fajlagos értékben lit./s km2 kifejezve. A talajvízforgalom egyes tényezőit a dinamikus talajvízkészlet mennyiségi jellemzői adják. Vízgazdálkodási, mérnöki szemlélet szerint elsősorban a dinamikus vízkészlet mennyiségi jellemzőinek ismerete fontos, amelyek alapot nyújtanak a célszerű és gazdaságos vízgazdálkodás kialakításához. A talaj vízkészlet természetes állapotában, kitermelés1 nélkül is egyensúlyban van. Vízkitermelés csakis a jelenlegi víznáztartás megbontása révén lehetséges. Aitalaban a műszaki beavatkozások mind negatív, mind pozitív irányban befolyásolhatják a természetes egyensúlyi helyzetet. Ennek megfelelően nem beszelhetünk valamely egységesen megadható „vízkészietmennyiségről”, hanem a vízgazdálkodási tervezést lehetővé tevő mennyiségi jellemzőket keressük. A sztatikus vízkészlet kitermelésével egyszer s mindenkorra szóló vízkészlet-fogyasztást, vizöányá- szatot állíthatnánk be. A vízgazdalkodasi tervezes a hidrológiai körfolyamatban résztvevő, dinamikus vízkészlet egy részének f olyamatos kitermelesere es hasznosítására törekszik. Az évenkénti utánpotiodás teljes mértekben nem hasznosítható, mert a természetes fogyasztási tényezők ezt vízkitermelés nélkül is felhasználják. így elsősorban arra törekszünk, hogy a dinamikus talaj vízkészlet ismeretében, annak egy részét, a jelenlegi természetes felhasználó tényezők rovására termeljük ki. Jelenlegi ismereteink szerint az alapkészlet, a sztatikus vízkészlet megbontása nélkül a horizontális áramlásban résztvevő talajvíz termelhető ki. Természetesen, ha ezt kitermeljük, nem fog megérkezni az alsóbb szelvényekbe, folyókba és csatornákba. A horizontális áramlásban résztvevő talajvízforgalom az alapkészlet mennyiségét nem változatja, egyes helyeken a párolgást növeli, de főleg a felszíni vízfolyások vízkészletét gyarapítja, s ezek rovására kitermelhető. A 7. sz. vízgazdálkodási területegységnek majdnem teljes területén a Duna hatalmas törmelékkúpja fekszik, s ez nagymennyiségű sztatikus talajvízkészletet tárol. A területegység K-i részén a hordalékkúp vízveziető rétegei már nagyobb mélységbe süllyedtek, s így a rétegvizek szempontjából jelentősek. A talajvizet a Dunavölgyi főcsatornától K-re elhelyezkedő területeken inkább finomabb szemcséjű rétegek fogják magukba. A részleteket a 10. és 11. sz. térkép szemlélteti. A Duna menti partmenti sáv kivételével az egész területen a talajvíz főtáplálója a csapadék. A K-i részeken a hátság magasabb részein beszivárgott csapadékból származó, külső területről jövő talajvízhozzáfolyás is táplálja a talajvizet. Ez azonban csak a homokterületeken jelentékenyebb. Kitermelhetőnek Ítélt dinamikus talajvízkészlet az alábbi: A dunai hordalékkúp Ny-i részén, ahol a talajvíz is jó vízvezető rétegekben helyezkedik el, Kiskörös —Kalocsa vonaláig 2,60 m:!/.s A Mohácsi-szigeten, valamint az alacsonyabb új pleisztocén és holooén ter- raszokon 0,90 „ A dunai hordalékkúp alsó szakaszán Kalocsa—Kiskörös vonal és Baja között 0,70 „ A dunai hordalékkúp K-i sávján 0,40 „ A Ferenc-csatornától К-re eső területen 0,10 „ A mega dott értékek a dinamikus talaj vízkészletet jellemzik. A dunai hordalékkúp K-i részén általában közepes mélységben jó vízadó rétegek találhatók, ezeknek dinamikus vízkészletét azonban nem vettük számításba, mert a rétegek elhelyezkedése miatt inkább rétegvizekhez, mint a talajvízhez sorolhatók. 2.424 A vízfolyások által befolyásolt területek talajvízkészletének jellemzése A Duna hatása alatt álló sávot a 10. sz. térkép szemlélteti. A folyó talajvízre gyakorolt közvetlen hatása, ahol a talajvízállás változása hűen követi a folyó vízáilásváltozásait, a Duna partjától átlagosan 0,7 km, maximálisan 1,5 km és minimálisan 0,2 km távolságig terjed. Ezen túl helyezkedik el a közvetett hatás sávja, ahol több árhullám hatása már csak összegzetten és késleltetve érezhető. A második sáv határa a Duna partjától átlagosan 1,6 km, maximálisan 3,0 km, minimálisan 0,4 km távolságban helyezkedik el. Kivételt képez a Margittá sziget déli része, ahol a közvetlen hatás 5,0 km és a közvetett hatás 6,5 km távolságig észlelhető. Ezen a partmenti sávon a Duna vízállásától függően változatos talajvízforgalom tapasztalható. Ennek ösz- szegezéseként a Csepel-sziget mellett, valamint a Mohácsi-szigeten táplálja állandó jelleggel a folyóvíz a talajvizet, a többi szakaszon azonban, már közepes dunavízáliásnál is talajvízhozzáfolyás táplálja a Duna vizét. A partmenti sávon kívül, a hatalmas törmelékkúpban elhelyezkedő talajvíz nem kap a Dunából utánpótlást, ellenkezőleg a csa- padékbeszívárgásból származó utánpótlódás egy része szivárog lassan a Duna felé. A talaj vizszin jelentős eséssel rendelkezik a Dunavölgyi főcsatornától К-re fekvő területeken és ahol durva homokrétegben helyezkedik el, a talajvízáramlás is intenzív. A Dunavölgyi főcsatornától Ny-ra elterülő területrészen pangó talajvíz helyezkedik el, horizontális áramlása jelentéktelen és a talajvízforgalom fő részét a vertikális irányú vízmozgás, nedves időszakban beszivárgás, nyáron pedig párolgás alkotja. 87
