Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.425 A talajvízháztartás mesterséges megváltoztatásának lehetőségei A talaj vízháztartás mesterséges megváltoztatásának lehetősége, valamint az elváltozás mértéke mindenütt a helyi adottságoktól és a műszaki beavatkozás jellegétől függ. A folyócsatomázás általában csak abban a partmenti sávban érezteti hatását, ahol természetes állapotában is a talajvízállás a folyó vízállásváltozásainak hatása alatt áll. A kitenmelhetőnek ítélt dinamikus talajvízkészlet zömmel a csapadékbeszivárgásból származik. Ha mesterséges beavatkozással 7—10 m-nél mélyebbre süllyesztjük a talajvíztükröt, a csapadékból származó utánpótlódás megszűnik. Öntözött területeken a talajvíz nyári párolgási vesztesége csökken. Így a hasznosítható talajvíz- készlet növekszik. Ennek mértéke az öntözési idény időtartamától és az öntözés folyamatosságától függ. A hasznosítható dinamikus talajvízkészlet növekedése öthónapos öntözési idényt számítva maximálisan 7—8 lit./s. km2 folyamatosan kitermelhető talajvízhozamot jelent. 2.426 A talajvízelőrejelzés A tavaszi maximális havi közepes talajvízállás várható értékére és az előfordulás valószínű hónapjára az egész területegységre vonatkozóan rendszeresen, minden évben készül talajvízálláselőre- jelzés a már 1955-ben kidolgozott módszer szerint. A december közepén kiadott tájékoztató előrejelzés időelőnye 4—5 hónap, átlagos pontossága a csapadékviszonyoktól függően ± 30 cm, a február közepén kiadott módosított előrejelzés időelőnye 2—8 hónap, átlagos pontossága a csapadékviszonyoktól függően + 15 cm. A területen jelenleg 17 db talajvízészlelő kút megfigyelése alapján készül az előrejelzés. A tavaszi maximum ismerete különösen azokon a helyeken fontos, ahol talajvízből származó belvízképződés veszélye áll fenn. A Dunavölgyi Főcsatorna mentén az Öcsa és Kiskörös között húzódó mélyebbfekvésű területeken többnyire a terepet 1 m-nél jobban megközelítő tavaszi maximum, ezeken belül csapadékbő időszakban helyenként talajvízből származó tavaszi belvízképződés várható. A talajvízjárás jellemzőinek ismeretében, átlagos, vagy attól eltérő csapadékviszonyok feltételezésével egyéb előrejelzés is készíthető, mint például a talajvízállás előrejelzése más időpontokra, vagy a későbbiek során esetleg a talajvízkészlet változásának előrejelzése. Igény hiányában ezekre még nem került sor. 2.427 A talajvíz vegyi összetétele 2.4271 A TALAJVIZEK VEGYI ÖSSZETÉTELÉNEK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE A felszínalatti vizeket vegyi összetétel szempontjából ugyanolyan összetevők és mutatók szerint bíráljuk, mint a felszíni vizeket, azzal a különbséggel, hogy az oxigénháztartás összetevőiből csak az 02-fogyasztási értéket vesszük: figyelembe, mert a felszínalatti vizek oldott ö2 tartalma elenyészően csekély (lásd II. fej. 2. 361). 2.4272 A TALAJVIZEK KÉMIAI JELLEMZÉSE A VÍZ FELHASZNÁLÁSA SZEMPONTJÁBÓL A víz kommunális és ipari célokra való alkalmasságát keménység és szulfáttartalam szempontjából az alábbi táblázatok szemléltetik. Keménység: kategória nk° használhatóság I. 0—15 minden esetben alkalmas II. 15—25 minden esetben alkalmas III. 25—45 csak esetenként alkalmas IV. 45— mindenre alkalmatlan Szulfáttartalom : I kategória mg/1 használhatóság I. 0— 60 so3 minden esetben alkalmas vagy 0— 72 SÜ4 II. 60— 300 so3 minden esetben alkalmas vagy 72— 360 S04 III. 300—1000 so3 csak esetenként alkalmas vagy 360<—1200 S04 IV. 1000—2000 so3 mindenre alkalmatlan vagy 1200—2400 S04 V. 2000— so3 mindenre alkalmatlan vagy 2400— SO4 Öntözés szempontjából alkalmatlan az a talajvíz, amelyben: a) nátrium, vagy nátrium-magnézium a domináns kation., bármilyen anionvariádóval, vagy b) kálium-magnézium és nátrium, vagy kalcium és nátrium a domináns kation, hidrokarbonát- anion túlsúllyal. Beton és habarcs készítésére alkalmas az a víz. amelynek szulfáttartalma kisebb, mint 3000 mg/1 S03, vagy 3600 mg/1 S04 és pH értéke nem kisebb, mint 4,4. E feltételnek talajvizeink általában megfelelnek.* Keménység szempontjából a Duna.—Tisza köze talajvizeinek jellemzője a 15—25 nk°-os víz. Magasabb keménység az északi és déli részeken, található. A Duna—Tisza közének középső részéin nagyobb kiterjedésű 60—300 mg/1 szulfáttartalmú vizet szolgáltató rétegek találhatók. A középső részen —- a keménységhez hasonlóan — a Tiszántúlról átnyúlik egy magasabb szulfáttairtalmú sáv. A részletesebben vizsgált kutak mintegy 57 %- ban alkalmasak öntözésre. Ezeknek sótartalma alacsony, átlagban 250—400 mg/1 körül mozog. Nátriumtartalmuk 5—45 % között van. Az oldott sók döntő többsége kaldumhidrokarbonát. * Magyarország első vízadó rétegének keménységét és szulfáttartalmát ábrázolja a VITUKI „Magyarország vízkészlete IV. Minőségi számbavétel. Felszín alatti vizek (Első vízadó réteg)” c. 1961-ben megjelent kiadványa. 88
