Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Zottsága által kidolgozott osztályozási rendszert alkalmaztuk. Az osztályozás az ún. genetikus és talajföldrajzi elven alapszik, mely részint a talaj kialakulását irányító és jellemző folyamatokat, — a talaj dinamikát, — továbbá a folyamatok fellépésének sorrendjét, — egyszóval a talaj kialakulásának történetét, — részint pedig a földrajzi zónák törvényszerű változásait veszi figyelembe a talajok osztály ozá sánál. Ez a rendszer az egyes talajszelyények besorolásánál morfológiai, fizikai és kémiai vizsgálatokkal dönti el azt, hogy a talajt alakító folyamatok milyen arányban és milyen sorrendben léptek és lépnek fel a talajképződés során. A talajalakulás folyamán fellépő folyamatok — melyek egy része fizikai, más része kémiai, vagy biológiai természetű — ugyanis egymással ellentétes részfolyamatok dinamikus egyensúlyából tevődnek össze. Ilyen ellentétes folyamatpárok a következők lehetnek: nedvesedés lehűlés kilúgzás mállás kolloid másodlagos ásványok széteséses redukció szervesanyag bomlás — száradás — melegedés — felhalmozódás, (sófelhalmozódás, konkré- dók) — másodlagos ásványok képződése — kolloid kicsapódás — a szétesés termékeinek kapcsolódása — oxidáció — szervetlen anyag — félhalmozódás Mindezek a folyamatok periódusosán és ritmuso- san változtatják erősségüket. Ezek a periódusok változó időtartamúak. Minden ritmus után az előzőhöz hasonló állapotba térnek vissza, de ugyanakkor vannak kisebb eltérések, melyek erősödve a talajban, több ritmus leforgása után, lényeges változásokat idézhetnek elő. Aszerint, hogy az ellentétes folyamatok milyen dinamikus egyensúlyba jutnak és az egyes ellentétpárok milyen viszonylagos szerepet játszanak a talajképződésben, keletkeznek a különböző típusok. Az egyes típusok nem állandók, tulajdonságaik is változnak. A talaj osztályozás középpontjában a talajtípus áll. Ugyanazon talajtípusba azok a talajok tartoznak, melyek hasonló körülmény között, az egymáshoz közelálló talajképző tényezők hatására alakultak ki, s egyforma biológiai, kémiai és fizikai folyamatok által jellemezhetők. A típusok altípusokra, majd változatokra, valamint helyi változatokra oszthatók. A kidolgozott osztályozási rendszer csak a típusok és az altípusok felsorolását illetően teljest, míg a változatoknál már nem sorolja fel az összes lehetőségeket, hanem csak az elválasztás irányelveit vázolja. Még kevésbé törekszik a konkrét helyi változatok merev felsorolására, mert egyrészt kevés adat áll erre vonatkozóan rendelkezésre, másrészt a már meglévő adatok alapján meghatározható helyi változatok száma is igen nagy. 2.1213 A TERÜLET LÉNYEGES TALAJFELESEGEINEK LEÍRÁSA Az előzőekben ismertetett talajföldrajzi, genetikai szemléletű kutatások eredményeképpen hazánk különböző termekenységű talajait „talajosztályozási rendszerbe” foglaltuk össze, melynek gerincét a talajtípusok alkotják. A típusok általában a genetikai szintekkel jellemezhetők. A talajtanban legtöbbször „A”-val a iki- lugzási, „B”-vel a íelhalmozódási szintet jelöljük, míg „C” szint alatt az anyaközetet értjük. Egyes típusoknál a „B” szint értelmezése fentiektől eltér. Így pl. a „csemozjom В szint” a fokozatosan csökkenő humusztartaiommal és egyre gyengébb ki- iügzássai jellemezhető rétégét jeioli. A területen előforduló fontosabb talajtípusokat a következőképpen jellemezhetjük: 1. A iutonomok es jellegtelen homoktalajok közé soroljuk azokat a taiajkepzo cimény eket, melyek O en hiányoznák a taiajkepzoaes nyomai, mint a hu- muszosoaas, anyagok vándorlása vagy leihaimozo- dasa. Növényzet а Поток mozgása kovetkezteoen nem tud meg lerepedni, vagy Па meg is telepedik, csak nagyon kévés szervesanyagot szoiganat, ami gyorsan asvanyosocúk. Szelvénye jellegtelen sárga színű homok, mely származásától iuggoen lehet kar Donatos, vagy kar- bonaunenies. riomoikiajaink — aiacsonyaoD, sík, iszapos, loszos üledékre, vagy a mar kialakult humuszos talajkepzodmenyekie ráhordott homokte- ruieteink — tarajat altaiaDan „iepeinomoknak” nevezzük. t 2. A csernozjom-jellegű homoktalajok szelvényében a zavartalan talajkepzodesi loiyamat eredményeképpen jeientos vastagságú (ou—80 cm-esj humuszos szint alakúit ki, meiy aitalaban sötétbarna szmu, kötötten homokos szerkeze tu. Az átmenet az anyakozetoe iegtooonyire iokozatos. A humuszos rétég szensavasmeszet aitaiaoan nem, vagy csak keveset tartalmaz. 3. Típusos mesziepedékes csernozjomok általában löszön, iuves, pillangós növényzet alatt képződtek, ahol a melyen eineiyczkedö talajvíz hatasa nem érvényesül. üzeivenyuk íö jenegzetessege: a 3u—80 címben megjelenő mesziepedek, meiy a morzsákat vékony, peneszszerú hártya aiakjaDan vonja be, humuszos szintjenek sötetoarna, barnasíekete színe a meiyseg ieie iokozatosan világosodik es ugyanígy humusztartalma is csökken. A humuszos szintjenek apró, szabálytalan alakú szerkezete az átmeneti szintben és az anyakőzetben található allatjáratok (krotovinák). Az anyakőzetben jelentkező mészerek és mészgöbecsek, az ún. löszbabák a főbb jellemzői. 4. Mélyben sós alföldi mészlepedékes csernozjomok az előbbivel azonos módon képződtek azzal a különbséggel, hogy itt a talajképződés folyamán keletkezett, vízben oldható sók részben a lefelé való mozgás eredményeképpen, részben a sós talajvizek megemelkedése következtében a szelvény mélyebb rétegeiben felhalmozódták. A sófelhalmozódásd szin7 7 TVK 49
