Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
2 A 7. SZ. ALSÓ-DUNAVIDÉK TERÜLETI VlZGAZDÄLKODÄSI KERETTERV ÖSSZEFOGLALÁSA 2.1 Bevezetés A vízgazdálkodási feladatok megvalósítása az érintett területen a múlt és jelen helyzethez viszonyítva a népgazdasági célkitűzéseket az alábbi vonatkozásokban szolgálja: A terület felhasználható felszíni és felszín alatti vízkészlete a támasztott vízigényt teljes egészében kielégíti 1980. évi viszonylatban úgy, hogy a felszíni vízkészlet kihasználtsága 8,4%, a felszín alatti vízkészlet kihasználtsága 30%. A nagytávlati vízmérleg szerint a felszíni vizek kihasználtsága 17%-os lesz, a felszínalatti vizek igénye 1980-hoz viszonyítva nem növelődik. Az emelkedő vízigényt a felszín feletti vizekből elégítik ki. Az árvíztér árvízmentesítése érdekében a Duna- menti árvédelmi töltés magasságát a mértékadó árvízszín fölé 1 m-re emeljük, amellyel elérjük a 254 768 ha kiterjedésű mezőgazdaságilag művelt és sűrűn lakott terület biztonságát. A Duna-folyam tervezett nagy- és középvízi szabályozási munkái a Dunabizottsági vízszint alatt 2,5 m-es hajózási vízmélységet és torlódásmentes jéglevonulást biztosítanak. A belvízgazdálkodás szoros kapcsolatot tart az öntözéssel és a kárt okozó belvizek levezetésén kívül a belvízcsatornákat környező mezőgazdasági területeknek öntözővizet biztosít. A belvízhálózat kiépítése után a kárt okozó tavaszi belvizek levezetését általában 10—14 nap alatt biztosítja. A területen egyetlen kisvízfolyás a Rekettye-Bo- gárzó kíván rendezést, amely 6 millió Ft-os költséggel a tervbe beépült. Az öntözéses gazdálkodás területe 7500 ha-ról 1980-ig 138 000 ha-ra 1980 után 192 700 ha-ra épül ki. A vízigény 4,1 m3/s-ról 72,9 m3/s, majd 116,9 m3/s-ra növekszik, amely igény részben felszíni vizekből, részben felszín alatti csőkutakból teljes egészében kielégíthető. A halászati vízhasznosítás tervének végrehajtásával a jelenleg meglévő 643 ha tógazdaság területe 5092 ha-ra, a haltermelés 7100 q-ról 68 048 q-ra, az egy főre eső haltermelés 0,6 kg-ról 14 kg-ra növekszik. Ivóvízellátás területén 2 városban és 4 községben mint mezőgazdasági centrumnál létesül vízmű, a jelenlegi 25 törpevízmű 51-re emelkedik, a közkutas vízellátás 106-ról 50-re csökken. Ipari vízellátás vízművel létesül Baján, Kalocsán és Kiskőrösön. A területen jelenleg közműnek tekinthető szennyvízcsatornázás nincs. A terv megoldja Baja és Kalocsa város kommunális és ipari csatornázását, valamint 6 nagyközség és 11 község csatornázását. Vízerőhasznosítás a területen jelenleg nincs. A Fajszí és a Mohácsi dunai Vízlépcsők megépítésük után 650 + 393 = 1043 millió kwó energiát termelnek. A Dunavölgyi Főcsatorna torkolati komplex vízműve évi 1,39 kWó energiát termel. A dunai víziút- és kikötőfejlesztés országos és nemzetközi vonatkozásban is szükséges. Országos viszonylatban fontosabb vasútvonalaink közismerten túlterheltek, a különösen a nagy tömegű áruk víziúton való szállítása indokolt, mivel a vasúti szállítás 0,33 Ft/tkm költségével szemben a víziszállítás költsége 0,15 Ft/tkm. A rakodás meggyorsítása érdekében a terv a dunai rakodók gépesítését irányozza elő. Víztározási lehetőségek a területen szegényesek és síkvidéki jellegűek. Víztározás jelenleg Apaj pusztán van. A fejlesztés során 9 tározót építenek 37,7 millió m3 víz befogadására 46,4 millió Ft költséggel elsősorban halgazdálkodás, illetve belvíz visszatartás céljából. Ezenkívül 13 dunai holtág víztározással halgazdálkodásra hasznosítható. A terület ásvány- gyógy- és hévizekben eléggé szegény. Gyógyfürdője nincs. 17 gyógyvíz-kút működik, ebből 1 gyógyfürdő kerül kiépítésre, 3 pedig gyógyászati ivókúrára alkalmas. Vízparti üdülés célját szolgáló létesítmény a Duna mentén 11 helyen, a Ferenc Csatorna mentén 2 helyen, azonkívül a Szelidi és Petőfi tavon épül. Vízgazdálkodási. nagylétesítmény a Fajszi és Mohácsi vízlépcsők, valamint a Duna—Tisza Csatorna megépítésével lesz a területen. Minünárom nagylétesítmény az energiatermeléssel, öntözővízzel és biztonságos nagyhajózással szolgálja a népgazdaságot. Az árvízvédelemre a jegesárvizek valószínűségének csökkentésével kedvező hatást gyakorolnak, a megemelkedett vízszintek viszont a gátakra fokozottabb követelményeket rónak. A folyamszabályozást új elvek alapján kell végezni. A belvíz- rendezés pedig új feladatokkal találja magát szemben, mivel a belvizek gravitációs úton való kivezetésének lehetősége csökken és a belvízszivattyútelepek így fokozott üzemre kényszerülnek. 2.2 A 7. sz. AIsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve 2.201 Természeti adottságok. Területi vízkészlet A 7. TVK II. fejezete ismerteti a terület földtani, talajtani, éghajlati viszonyait, valamint a rendelkezésre álló felszíni és felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi jellemzőit. A terület földtani felépítése hármas tagozódású: alaphegység, fedőhegység és medenceüledék. A terület talajviszonyai A 7. TVK területe két élesen elválasztható részre oszlik: a Duna-völgyre és a Duna—Tisza-közi homokhát nyugati területére, melyhez a bácskai löszhát csatlakozik. A Duna völgyében az öntés- és a réti talajok mellett a szoloncsákos szolonyee és a szoloncsák szikesek találhatók. A homokhát magasabb részein a futóhomok talajok és a csemozjoní 42 7 TVK 329
