Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

arányában közepes és nagyobbmértékű fejlesztés lehetséges. 2.2324 KARSZTVIZEK MÉRLEGE A területen hideg karsztvíz feltárására nincsen mód. A meleg karsztvizek mérlegével a következő pontban foglalkozunk. 2.2325 HÉV- ÉS ÁSVÁNYVIZEK MÉRLEGE A TVK-egység területe ásvány-, hév- és gyógy­vízfeltárás szempontjából kedvezőtlen. A mezozoos alaphegység-pászták az eddigi fúrá­sok tanúsága szerint alig adnak hévvizet s a feltá­rás igen költséges és kockázatos. Az alsó pannon legfelsőbb részének a kifejlődése is kedvezőtlen. Egyedül a felső pannon alsó részéből lehet valami termálvizet nyerni. A jelenlegi feltártság mellett ásvány-, hév- és gyógyvízmérleget készíteni nem lehet. Egészen hoz­závetőleges becslés alapján közöljük az alábbi táb­lázatot, mély a vízminőségek figyelmen kívül ha­gyásával a 35° C-on felüli hőfokon vagy e hőmér­séklet körüli vizek mérlegére ad némi tájékozta­tást. A réteg megnevezése vízkészlete lit/s eddigi fel- használt- ság lit/s szabad készlet lit/s kihasz­náltsága % Felső pannon alsó része 450 15,6 434 3,5 Megjegyezzük, hogy a becsült készletben a 35° körüli hőfokú vizek dominálnak és 45—50° C fe­letti hőmérsékletű víz alig akad közöttük. A jelenleg feltárt hévizeket strand-, tisztasági fürdő és ivóvízellátás céljaira hasznosítják. A TVK-egység országos viszonylatban igen ked­vezőtlen termálvízfeltárási lehetőségekkel rendel­kezik. Főleg a melegvíz határán mozgó vizek feltá­rására lehet számítani. 2.233 A terület fejlesztési lehetősége a vízmérleg szemszögéből Összefoglalva megállapítható, hogy a TVK-egy­ség területén az 1960. évi vízmérleg szerint első­sorban a Duna mellékén és az ezzel összefüggő Duna—Tisza Csatorna és a Dunavölgyi Főcsatorna mentén mutatkoznak számottevő szabad felszíni vízkészletek. Nagymértékű fejlesztést tesz lehetővé a Duna partiszűrésű-, a 7/« jelű részterület talaj-, végül a 7/A és 7/D jelű tájegység rétegvízkészlete. Termálvíz feltárására a TVK-egység területe ked­vezőtlen. 2.3 Távlati vízmérleg A „távlati vízmérleget” két idősávra vizsgáljuk. A következő 2.31—2,34 pontok alatt az 1980-ig ter­jedő fejlesztéseket vesszük figyelembe, míg a 2,4 pontban az ún. „nagytávlati vízmérleghez adunk néhány, ma már előrelátható irányértéket a további fejlesztéshez. 2.31 a tAvlati vízmérlegről AltalAban 2.311 A távlati vízmérleg készítésének célja és alapelvei A 20 éves távlatra készülő vízmérleg a 2.2 alatti „jelenlegi vízmérleg”, mint kiindulási alap, továbbá a Területi Vízgazdálkodási Keretterv előző fejeze­teiben vízgazdálkodási ágazatonként rögzített táv­lati tervek alapján készült. Figyelembeveszi tehát a vízkészleteknek az 1960—1980. tervidőszakban az előrelátható műszaki beavatkozások következmé­nyeként, ill. kölcsönhatásaként jelentkező változá­sát csakúgy, mint a vízigényeknek éppen a Keret­tervben megtervezett vízépítési létesítmények meg­valósulása miatti változását. (Ilyen viszonylag rö­vid időszak alatt a vízkészletek természetes okok miatti változásának nemcsak mértéke, hanem még előjele is csak nehezen becsülhető. Figyelembevé­telétől a „távlati vízmérleg” szerkesztésénél tehát eltekintettünk.) Vízmérlegünk feladata, elsősorban a Keretterv­ben előadott távlati elképzelések vízkészletgazdál­kodási szempontból való realitásának, ill. annak összefoglaló ellenőrzése, hogy a szakágazatonként készült Keretterv-fejezetekben a vízigényeket min­denütt egymással és a vízkészlet-adottságokkal összhangban irányozták-e elő. Vízkészletgazdálkodási szempontból általában reálisnak tekinthető az a Keretterv, melynek meg­valósulása egyetlen vízgazdálkodási részegységben sem okoz 100%-ot meghaladó, ill. általában a készletféleségre megengedhetőnek Ítéltet megha­ladó elméleti kihasználtságot, azaz amelynek terve­zett vízigényei, jelenlegi ismereteink szerint, az elő­írt biztonság mértékéig kielégíthetők. (Az utóbbi megfogalmazásból az is következik, hogy olvan készletféleségeknél, melvek nagyságának megha­tározása fokozott bizonytalansággal jár — elsősor­ban tehát a különböző felszínalatti vízkészleteknél — amellett, hogy a készlet inkább alá-, mint túl­becsülésére törekszünk, kedvező kihasználtsági mérőszámul — a bizonytalanság mértékétől füg­gően — 100 %-nál alacsonyabb értéket tekintünk. A hazai viszonyok közt, jelenlegi ismereteink sze­rint. a talajvizeknél az 50 %-os, a rétegvizeknél a 20 %-os kihasználtságot nem tanácsos, de általá­ban nem is szükséges túllépnünk.) Természetes, hogy ilymódon a „távlati vízmér­leg” elméletileg visszahathat az előző fejezetekre is. Amennyiben ugyanis azt mutatná ki, hogy pl. az újabb vízigénylők telepítésének tervezésénél a Keretterv valamelyik fejezete nem vette volna kellő mértékben tekintetbe a tervezés időszakában meglévő szabad vízkészletek (vízfölöslegek) termé­szetadta területi elosztottságát vagy a készletnöve­lés gazdaságos lehetőségeit, esetleg az illető TVK- fejezet átdolgozása is szükségessé válhat. A mérle­gelésben rejlő számos bizonytalanság miatt azon­ban olyan esetekben, amikor valamely vízgazdálko­300

Next

/
Oldalképek
Tartalom