Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
a bányavíz-bevezetéseket, a szennyvíz-bevezetések minőségrontó hatását; de nem öleli fel a mezőgazdasági vízhasznosítások időszakosan és szakaszosan jelentkező módosító befolyását. A felszíni vízkészleteket minőség szempontjából az előzőkben már négy kategóriába soroltuk. A mérleg realitása érdekében különválasztottuk a több TVK-egységet lényegesen érintő országos jelentőségű nagy folyót, a Dunát, kiemeltük a TVK- egység egy nagyobb vízfolyását: a Dunavölgyi Főcsatornát (DTCs, DVCs), és csak az ezen felüli kisebb vízfolyások készletével számoltunk, mint az abc-jelű részvízgyűjtők helyi vízkészletével. Természetes, hogy a helyi vízkészletet nem számolhattuk el mégegyszer a terület kisebb vízfolyásainál, vagy az országos jelentőségű vízfolyásoknál: a felsőbb vízrendszerben (vízfolyásnál, szakasznál) elszámolt vizeket az alsóbbnál levontuk. A vízkészletet igyekeztünk a rendszer legfelsőbb területénél kimutatni, abból az elvből kiindulva, hogy a területen elosztva jelentkező víz értékesebb lehet, mint a befogadó vonala mentén koncentráltan mutáld kozó. Kivételt ott tettünk, ahol a befogadó a jelenlegi igényeket is asak úgy tudta kielégíteni, ha a felsőbb vízkészletből kiegészítést kapott. (Igyekeztünk tehát mindig a vízjogi törvény szellemében eljárni.) Ezen gravitációsan átfolyó („átvett”) vizek között szerepel a felsőbb terület minimális élővíz- forgalma is. A meglévő tározók hasznosítható készletet- növelő hatását természetesen figyelembe vettük. A további tározási lehetőségekről nem itt, hanem a 2.32 sz. pontban emlékezünk meg. A szenny- és használt vizekkel külön is foglalkoztunk, mert az ivó- és ipari vízigényeknél nemcsak a vízfelhasználást (vízveszteséget), hanem az egész frissvíz- igényt kellett szakszerűségi okokból feltüntetni. A kisvízi-készletnek egy jelentős hányadát elvileg nem szabad hasznosítani olyan vízgazdálkodási ágazatban, amely a kivett vizet nem adja vissza. Így biztosítható a közegészségügyi szempontból megkívánt élővíz-forgalom és így tudják az ipartelepek a frissvíz-igényüket kielégíteni. Ennek az élővíz-forgalomnak a jelenlegi viszonyok mellett megkívánt minimális értékére — több érdekelt szervvel egyetértésben — a havi legkisebb vízhozam 75 %-át vettük fel. Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy a) az 1961. évi kisvíz idején végzett vízminőségi vizsgálatok szerint, egyes folyókat jelenleg még olyan szennyezések érnek, amelyek ennél az értéknél jóval nagyobb, gyakorlatilag megvalósíthatatlan élővízigényt támasztanak, másrészt, b) a vizek tisztaságának biztosítása tárgyában foganatosítandó intézkedések a távlatban mind belföldön, mind külföldön Várhatóan a jelenlegi körülmények között becsült minimális élővíz-igénynek kb. 1/3-ára való leszorítását eredményezik majd. A 7: XVII. 1—2. mellékletnél a felszíni vízkészletre vonatkozó rovatait mind vízszintesen, mind függőlegesen összesítettük. Az összegek — a tárózott többlet és a szenny-, ill. használt vizek kivételével — csak a számítás ellenőrizhetőségét szolgálják, de fizikailag nem értelmezhetők. E táblázatban megjegyeztük, ha a vízkészlet jelentékeny hányada külföldről érkezik. Tettük ezt azért, mert a távlati tervezés során ezen vízfolyásoknál beható vizsgálatot igényelnek a környező államokban bekövetkező beavatkozások hatásai. Ezek egyes esetekben alapvetők lehetnek. A határt képező folyók határszakaszain a vízhozamnak csak bizonyos hányadával gazdálkodhar tunk. A jelenlegi vízmérlegben azonban az áttekinthetőség érdekében itt is a teljes hozammal számoltunk, felhíva azonban a figyelmet arra, hogy határ-vízfolyásról van szó. Ugyancsak a készlet teljes értékét vettük alapul azon vízfolyásoknál, amelyek külföldön folytatják útjukat; nem voltunk tehát tekintettel a külföldi alsóbb vízhasználókra. Az e témakörbe vágó nemzetközi megállapodásokat, illetve a tárgyalások eddigi eredményeit a II. „Természetes adottságok. Területi vízkészlet” c. és XVI. „A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai” c. fejezetben vázoltuk. Az elmondottaknak megfelelően a 7. sz. TVK- egység felszíni vízkészlete az országos jelentőségű Duna nélkül: augusztusi 85 %-os alapkészlet 2,05 m3/s, amiből a vízátvezetések figyelembe vételével 7,73 m3/s a számításba vehető (fiktív) vízkészlet, míg a 9 9 %-os szeptemberi alapkészlet 1,71 m3/s, a fiktív készlet pedig mintegy 0,60 m3/s. 2.212 A felszínalatti vízkészlet 2.2121 PARTISZÜRÉSÜ VlZ Partiszűrésű vízzel egyes nagyobb vízfolyásainknál, a 7. sz. TVK-ben a Dunánál számoltunk; — értéke a terraszréteg minőségétől függően 3 000— 25 000 m3/nap. km-re tehető. Tapasztalat szerint a kisebb vízfolyások partjai mentén alig van lehetőség partiszűrés jellegű vízkivételekre; ezért ezeknél ilyen vízféleséget nem tüntettünk fel. A parti- szűrésű vizek előnyös és biztonságos kitermeléséhez a vízfolyás mosott partszakaszaira van szükség, különben a vízkivétel eliszaposodik. Erre tekintettel a partiszűrésre alkalmas részeket mindkét oldali lehetőség esetén, a teljes szakasz 50 %-ában, egyoldali kúttelepítés esetén, a szakaszhossz 30 %-ában állapítottuk meg. Tekintettel arra, hogy a partiszűrésű kutak részben a talajvízből is kapnak utánpótlást, ha nem is a kivett teljes vízmennyiséget, de annak 60—80 %-át le kellett volna vonni a vízfolyás hozamából. Ezt azonban mégsem tettük, mert a levonandó vízhozam általában kisebb, mint a szereplő nagyobb vízfolyások hozamának meghatározásakor elkövetett hiba értéke. A partiszűrésű vizek minősége — a tapasztalatok szerint — néhány kivételtől eltekintve, ivásra alkalmas. Ezért a partiszűrésű vizeket mindenütt „A” kategóriába tartozóknak tekintettük. A partiszűrésű vízelőfordulás szorosan a vízfolyásokhoz kötött. Ezért elsősorban nagy folyóink mentén átnyúlik egyik TVK-egység területéről a 296
