Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
Mint említettük, az államhatár megközelítőleg a belvízi öblözetek elválasztója, így különösebb probléma az államhatár által szétválasztott vízrendszernél nem jelentkezett. Bár a terep természetes esése a határtól délfelé folytatódik, a szivattyúzott öblözet csatornahálózata jól mentesítette a magyar területet, és szállította a fakadó és belvizeket a Karapancsa-i szivattyútelep hez. A jugoszláv fél 1958-ban mégis azzal a javaslattal állt elő, hogy az államhatárnál mesterségesen is válasszuk szét a Margittaszigeti vízrendszert, így a továbbiakban minden vitára adó okot ezzel megszüntettünk. A két fél 1958 őszén vizsgálta meg a helyszínen a magyar fél részéről elkészített tervet. A terv lényege, hogy 4 000 fm hosszon a dunai töltéstől kiindulólag keleti irányban, közel párhuzamosan az államhatárral egy övcsatorna épül, melyből kikerülő földanyaggal az övcsatorna és az államhatár között a magasabb tereprészek kihasználásával vízválasztó depónia készül. Az övcsatorna 0,60 m fenékszélességű, 1:1,5 rézsűvel kiképzett csatorna, mely a 3+270 km szelvénynél torkollik a Hódunai csatornába 83,55 m.A.f.-i szinten. Hasonlóan csatlakozik az ellenkező oldalról a 730 fm hosz- szú övcsatorna. A vízválasztó depónia 85,00 m. A. f. szinten 1,5 m széles koronájú töltéstest. Fenti terv szerinti munkát nem végezték el, a jugoszláv fél elállt korábbi javaslatától. b) Hercegszántó—Bezdán-i öblözet A Ferenc-tápcsatoma balpartján épült másodrendű árvédelmi töltés az ettől keleti irányban a természetes magaspartig terjedő észak-déli irányú lapos területet elzárta a természetes lefolyás lehetőségétől. Főcsatornája a 2+015 km szelvényben keresztezi a másodrendű árvédelmi töltést, ahol 2X1,0 m 0-jű csőzsilippel lehet a belvizet kedvező tápcsatornái vízállásnál kiengedni. Az öblözet önálló szivattyúteleppel is rendelkezik, adatait nem ismerjük. Ennek az öblözetnek magyar területre eső része kb. 1/10-e az egész területnek. A szíva ttyú- zási költségek elszámolásának elkerülése végett 1958-ban megállapodott a két fél, hogy függetlenítik egymástól az öblözet két részét, és a vízrendezést külön-külön oldják meg. Ez okból a magyar fél 1958-ban átépítette 0,0 esésűvé a határral párhuzamosan, illetőleg a határon menő csatornáját és szükség esetén ideiglenes szivattyúállásból közvetlenül emeli át a Tápcsatornába a magyar területről lefolyó belvizet. A jugoszláv fél — megegyezés szerint — az államhatár alatt a déli irányba húzódó korábbi főcsatornát, mely eddig a magyar terület vizeit levezette, elzárta. Az öblözet szétválasztását az 1958. évi harmadik ülésszak tudomásul vette. c) Kígyós vízrendszer (Plázovic) A belvízrendszer a Duna—Tiszaközi dombháton Bajától keletre terül el, Csávoly—Borota—Jánoshalma—Bácsalmás—Bácsbokod—Katymár községek térségében. Magyarországra eső területe 77 800 ha. A vízrendszer főcsatornája — az úgynevezett Kígyós főgyűjtő — Katymár községtől délnyugatra hagyja el Magyarország területét, mely után még hatszor metszi a magyar—jugoszláv országhatárt. A vízrendszer jugoszláv területre eső területe, az átadott dokumentáció szerint, 9 360 ha. A Kígyós főgyűjtő a Bezdán—Becse-i hajózó csatornába (régi nevén Ferenc-csatorna) torkollik Bezdán és Zom- bor között. A Kígyós főgyűjtő problémája már az első tárgyaláskor felvetődött. Egyértelmű és az érdekelt feleket kölcsönösen megnyugtató megoldás még ezideig nem született meg. A vízrendszerrel kapcsolatos vita anyagát a magyar területről jugoszláv területre lefolyó vízmeny- nyiség szolgáltatja, A volt m. kir. Kultúrmérnöki Hivatal korábbi, a Kígyós vízrendszerre vonatkozó tervén számszaki elírás történt. A Kígyós főgyűjtőn a Bácsbokodi Kigyós-ág betorkolási szelvénynél 3,12 m3/s lefolyó vízmennyiséget tüntet fel a terv, míg a Bácsbokodi Kigyós-ágon 2,12 m3/s az elfolyó víztömeg. Az elírás onnan származik, hogy a részvízgyűjtők további összeadásakor a Bácsbokodi—Kígyós 2,12 m3/s vízmennyisége következetesen kimaradt. A jugoszláv fél álláspontja az, hogy az 1932—38. években a főcsatorna 0+000 — 24+125 km szelvények közötti felújításánál a volt m. kir. Kultúrmérnöki Hivatal által készített tervek szerint fenti hibás értékkel számolták a magyar területről érkező vízmennyiséget és a főcsatorna jugoszláv területen lévő szelvénye miatt ténylegesen szűkebb. Miután a volt m. kir. Kultúrmérnöki Hivatal műszaki tervtára és irattára 1944-ben Zom- borban marad, nincs módja a magyar félnek ezt a nyilvánvaló elírást más tervekkel, vagy engedély- okirattal megcáfolni. A jugoszláv fél azt a javaslatot tette, miszerint a Kígyós főgyűjtőn fent megjelölt 3,12 m3/s víz- mennyiséget minden további nélkül fogadja, de a többletvizet — így a Bácsbokodi — Kígyós említett 2,12 m3/s vízhozamát is beleértve — már nem fogadhatja, ezt egy újonnan építendő kb. 2.5 km hosszú csatornával a magyar fél vezesse az Igali gravitációs főcsatornába, a szabályozó zsilipet jugoszláv területen a jugoszláv fél kezelné. Itt meg kell említeni azt a tényt, hogy a jugoszláv fél Küllőd határában 200 ha kiterjedésű halastavat tart üzemben, így a lefolyó vízmennyiség egy részére feltétlenül szüksége van. A halastó évi vízszükséglete az átadott dokumentáció szerint 3 és félmillió m3. A kérdés átmenetileg lekerült a napirendről, mert a jugoszláv Duna—Tisza—Duna csatornával kapcsolatban a magyar területről lefolyó összes vizek egyöntetű megállapítására kerül sor. A Kígyós főgyűjtővel összefüggően a magyar fél hozzájárulását adta a küllődi halastavak vízbetáplálásához szükséges ideiglenes duzzasztó megépítéséhez azzal a feltétellel, hogy árhullám esetén a duzzasztó emésztésén felüli vizek továbbvezetésére a régi medret árapasztónak kiképzik és — meny- nyiségi meghatározás nélkül — a magyar területről lefolyó vizek természetes továbbfolyását nem akadályozzák. d) Kunbaja—Bajmok térségében két helyen jugoszláv területről folyik magyar területre a belvíz, 286