Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
Később Sajó Elemér állította, Össze a magyar mérnökök. legértékesebb gazdaság-politikai-műszaki javaslatai alapján vízügyi programját, mely az első korszerű vízgazdálkodási távlati tervünk. Ez kiterjeszkedett a nemzetgazdaság minden ágára. Annyiban különbözik a program az előzőktől, hogy az egyes vízgazdálkodási ágak részletes kidolgozása műszakilag és gazdaságilag megalapozva szerepel benne, ezért azt a későbbi kerettervek előfutárjá- nak tekinthetjük. 1952-ben a Minisztertanács a Magyar Tudományos Akadémia javaslatára elrendelte az Országos Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozását. Ez fő vonásokban vázolta a vízgazdálkodás perspektíváit s az előbbi programokhoz képest megkísérelte a népgazdaság egyéb ágazataival való kapcsolat kidolgozását. Azonban ez teljesen bizonytalanná vált, mert igen sok ágazat még nem jutott el a vízgazdálkodáshoz hasonló tervek kimunkálásáig. Legnagyobb érdeme, hogy már bizonyos arányokat és összhangot állapított meg az egyes vízgazdálkodási ágazatok között, mely megállapítás a korszerű komplex szemlélet érvényesülése. Ma a szocialista népgazdaság tervszerű irányításával és tervgazdálkodással történik a társadalmi újratermelés, melynek minden mozzanata tendenciózusan összhangban van a természet vízháztartását tudományos felismerések alapján irányító vízgazdáik odással. A népgazdaság központi irányítása átfogja az újratermelés egész folyamatát, a vízgazdálkodás irányítása pedig az egész vízháztartást szabályozza. A központi tervezés megszabja a fejlődés irányát és ütemét. A vízügyi tervezés csak ebben az irányban bontakozhat ki, s a népgazdaság teherbíró képességének megfelelő ütemben. De megfordítva is áll ez a tétel, mert a népgazdaság ágai az ipar, mezőgazdaság, közlekedés, kereskedelem sitb. csak a vízgazdálkodás fejlődésének korábbi irányában és ezzel összhangban álló ütemben fejleszthetnek, ha egyáltalán egyensúlyi állapot elérése a cél. A népgazdaság fejlesztését a dolgozók érdekeinek megfelelően szabják meg. A vízügyi objektumok csak a nép hasznára, s nem pedig kárára kész,ülhetnek. A termelőerők állandó és gyorsütemű fejlesztésétől a vízügyi tevékenységek sem maradhatnak el, mert a víznek, mint egyik legfontosabb elemnek, állandóan jelen кеД lenni, s mennyiségében és minőségében a fejlődés igényeit ki kell elégíteni. A termelési folyamatban takarékoskodni кеД az anyaggal, munkaidővel és pénzeszközökkel azért, hogy a fejlődés a korlátozott javak keretein belül minél nagyobb legyen. így a korlátozott mértékben rendelkezésre áhó ipari nyersanyag, a tiszta víz sem használható a takarékosság szem előtt tartása nélkül. A vízgazdálkodási ágak egyike sem létezhet anélkül, hogy egy népgazdasági ág ne érezze, illetőleg ne legyen hatása alatt. Az ármentesítés, a folyószabályozás, a belvízlevezetés, az öntözés, a vízerő- hasznosítás, a vízellátás, az erózióvédelemmel egybekötött vízrendezés, mind befolyásolja a népgazdasági tevék,enységen bélül az összes ágazat arányos fejlődését. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a termelés szakadatlan növelését mondja ki a modern technika alapján, a növekvő társadalmi szükségletek kielégítése és a jólét érdekében. A termelést csak úgy lehet növelni, ha az erre ható összes tényezőkön változtatásokat eszközlünk. A növelés hatékonysága nagyobb, ha a változtatások döntő tényezőkön történnek. Ilyen tényező a vízzel kapcsolatos tevékenység. A vízgazdálkodás olyan szervezeti tevékenység, mely döntő tényezőjévé vált a termelést növelő eszközöknek. A hidrológia törvényei alapján tudatosan irányítja termelő erőit úgy, hogy az arányos népgazdasági fejlődésnek és ágazati fejlődésnek ez megfeleljen. Okszerű vízgazdálkodással növekszik a termelés, ,a nemzett vagyon, a nemzeti jövedelem és ezek összetevőjeként az életszínvonal. Az ipar és mezőgazdaság, a két legfontosabb termelési ág, a szocializmus törvényeinek figyelembevételén alapuló gazdaságpolitika irányításával állandóan és szakadatlanul fejlődik, függetlenül attól, hogy időnként az arányokban eltérések vannak akár pozitív, akár negatív irányban. Legfeljebb a végső eredmény elérésének folyamata fékeződik le. A két termelési ág fejlődése hatással van természetesen a termelésben döntő módon résztvevő vízgazdálkodásra. A hatás megnyilvánul a vízgazdálkodás tudományos alapjainak fejlesztésére történő erőfeszítésekben, a magasabb fokú vízépítési technika alkalmazásában, a tudományt megértő és technikai eszközöket alkalmazni tudó káderek képzésében és fejlesztésében, s a vízgazdálkodást végrehajtó szervezett forma bővülésében és tökéletesedésében. Mindezeket a hatásokat ki keU egészíteni a „Szervezet” munkavégző potenciálját növelő pénzügyi keretekkel, mert ezeknek méreteitől függ a végső népgazdasági eredmény mielőbbi elérése, az életszínvonal korunk által megkívánt szintje. 23
