Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
dasági Kísérleti Intézet folytatta. A mezőgazdaság fokozatos áttérése a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra, új irányt szabott az Intézet kutató munkájának. Szélesebb alapokon folytatódott a Duna— Tisza közötti szikesek javításának a vizsgálata, a sajátossságnak megfelelő hasznosítási mód kutatása, valamint a Dunavölgyi rizstermelés lehetőségeinek a vizsgálata. Kutató munkája során részletesen vizsgálta az Intézet a talajvíz összetételét, szintjét, azok változását, s igazolta, hogy ezek az egyes területrészek talajainak hasznosítását miként befolyásolják. Vizsgálatainak eredményeképpen megállapította az Intézet, hogy a talajvíz szintjét és összetételét a vízgazdálkodási munkálatok, vízhasználások lényegesen megváltoztathatják. Az Intézet állapította meg a Dunavölgyi rizstermesztés víznormáját. Elsőnek foglalkozott az Intézet hazánkban az öntözéses gazdálkodás talajtani kérdéseinek kutatásával, felhívta a figyelmei a nem megfelelő körülmények között végrehajtott rizstermesztés talajromboló káros következményeire. A nem megfelelő minőségű vizek szikesítő hatásaira, mely a talaj fizikai-kémiai összetételétől és biológiai állapotától, az öntözővíz kémiai összetételétől és a felhasznált víz mennyiségétől, valamint az öntözés technikai kivételétől függ. A mezőgazdasági vizsgálatok nyomán a tárgyalt területen jelentős mértékben fejlődött ki az öntözéses gazdálkodás, kezdetben a rizs- és legelőöntözések, később pedig egyéb szántóföldi növényféleségek formájában. További — más szervek által végzett — vizsgálatok is folytak a terület vízháztartási, vízminőségi kérdéseire vonatkozóan. Ezek között a legfontosabbak azok, melyek a Dunavölgyi főcsatorna vizének összetételével, az öntözésnek, a talaj összetételére és fizikai tulajdonságaira való hatásával, továbbá a mell ék c sátornak vizeinek minőségével foglalkozz nak. Részletes tanulmányban foglalkozott az öntözéseik vízháztartási vizsgálatával a Duna—Tisza közén dr. Balogh János, (Tervszám: 10.421-1.) elszivárgási vizsgálatokkal Galli László (Tervszám: 10.361) és ugyancsak ő a Kiskúnság öntözőcsatorna geohid- rológiai vizsgálatával. A kutatás során végzett talajvizsgálatok és helyszíni kísérletek alapján megállapítást nyert, hogy az öntöző-főcsatornává alakítandó régi dunai holtmedrek jelenlegi állapotukban — az erőteljes fel- iszapolódás folytán — kielégítő mértékben víz- záróak, ezért a meglévő mederoldalak megbontását, a kiépítés során, a lehetőséghez képest kerülni kell. A Duna—Tïsza-kôzi öntözések talajvízre gyakorolt hatásának vizsgálatával Vágás István foglalkozott (VITUKI) Tervszám: 7—4—2.). A kutatás alapján megállapítható, hogy a szántóföldi és rétöntözések esetén a talajvízszintben nem állottak elő káros vagy tartós emelkedések, az átmeneti szikeseken lévő rizsöntözésieknél pedig az öntözés hatása a teleptől 80—100 rn-es távolságon túl már nem érződik meg a talajvizén. Az optimális talajvízszint megállapítására vonatkozó növény-fonológiai kutatás irányítója: dr. Balogh János volt 1955-ben. A tanulmány megállapítja, hogy a Duna—Tisza-közi rízstelepek környékén a talajvízszint főképpen az elszivárgó vízmennyiség, a csapadék és a Dunavölgyi főcsatorna, vízállása befolyásolják, ezzel szemben a párolgás (időjárás) hatása alig nyilvánult meg a talajvízszin ingadozásánál. Megállapítja a tanulmány azt is, hogy a szarvasi tenyészedény kísérleteknél a gyepkeverékek a borsó és, a tavaszi árpa 40 cm-es talajvízmélységnél, a kukorica pedig 60 cm-es talajvízmélységnél adott legtöbb termést. A terméscsökkenés a talajvízszintben előállott 20 cm-es eltérésnél 20—30 % körüli érték volt. A területre vonatkozó műszaki vizsgálatok az 1920-as évektől kezdődően foglalkoznak lecsapolási kérdésekkel együttesen az öntözési lehetőségekkel. Rohringer Sándor megállapítja, hogy a Duna- völgynek az öntözése Budapesttől lefelé Bajáig a Duna és a vízáteresztő dombhát között nem ütközne különösebb technikai nehézségbe. Az öntözhető területet 50—60 000 kh-re állapítja meg. A felhasználható vízmennyiséget, ami még a hajózás sérelme nélkül a Soroksári Dunaágból kivehető, 30—40 m3/s-ban jelöli meg. Az értekezés ismerteti az azóta már megvalósított 5 m3/s vízszállításra tervezett dömsödi övcsatorna nyomvonalát és hasznosítási lehetőségeit. Kiemelten felhívja a figyelmet a terület Dunából történő kedvező vízellátási lehetőségeire, sürgeti egy, a Dunaágból kivezető főöntöző csatorna létesítését. A terület öntözéssel való hasznosításánál kiemeli a terület közgazdasági szempontból meglévő különleges adottságait, a fővároshoz való közelséget és a terület hagyományos kertszerű művelésének tényét. Összefoglalásában feladatként jelöli meg a kutakból való öntözés tanulmányozását és elősegítését, mint a folyóktól távolabb lévő földek öntözésének egyedül elképzelhető módját. Az előzőkben részletezett összefoglalókon kívül még a következő tervek készültek a terület hasznosítására, vonatkozóan: 1. A Duna—Tiszaközi öntözőrendszer komplex terve (1952) Tervtárt szám: 344/1. (MEVI- TERV). 2. Kiskunsági vízrendszer komplex terve (1953). Tervtárt szám; 344/2, (MEVITERV). 3. Vízgazdálkodási Keretterv (1954). 4. Kiskunsági Â. G. Apajpusztai öntözőfürt tervezési feladata (1954.) Tervszám: 10.343. (MEVITERV). 5. Kiskunsági Ä. G. Ürbő-pusztai öntözőfürt tervezési feladata (1954.) Tervszám: 10.383. (MEVITERV). 6. DTCS és DVFCS 1954—1955. évi bővítése (1954). Tervszám: 10.490. (MEVITERV). 7. Soroksári Dunaág komplex vizsgálata (1955). Tervszám: 10.373. (VIZITERV). 8. Pestmegyei Dunavédgát Társulat távlati fejlesztési terve (1947). 9. DVFCS vízrendszere fejlesztésének üzemelési terve (1957). Tervszám: 10.994. (VIZITERV). 143
