Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
iÔ. DVFCS-menti öntözések vizsgálata (1959). Tervszám: 11.617. (VIZITERV). 11. Kiskimsági A. G. vízhasznosítási terve (1960). Tervszám: 12.868. (VIZITERV). 12. Dabasi TSz Vízgazdálkodási Társulat öntöző főcsatorna terve (1960). Tervszám: 12.110. (VIZITERV). 13. Dunavölgy É-i részének hidrológiai feltárása (1961.) Tervszám: 12.925. (VIZITERV). 14. DTCS tüsgát átépítése (1961.) Tervszám: 12.771. (VIZITERV). 15. Kiskunsági öntözőrendszer főcsatornáinak szivárgásáról és szivárgás gátlásáról szóló szak- vélemény (Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. 1960. Munkaszám: 60/1456). A felszínalatti vizekre vonatkozóan — bár számtalan, a vízadóképesség, a vízutánpótlás és a vízminőség kérdésével foglalkozó tanulmány készült — a legnagyobb jelentősége a VITUKI 1960—1961— ben folytatott kutató munkájának van. A Duna—Tisza-közén, elsősorban a Dunavölgy- ben és a homokhátságon vizsgálja a kutatás során elkészített tanulmány, a nagyüzemi öntözés igényeit kielégítő felszinalatti vizek fellelhetőségét. A tanulmány térképvázlaton megadja a vízhozam, vízutánpótlás (vízkészlet) és vízminőség szempontjából nagyüzemi öntözésre alkalmas és alkalmatlan területek körülhatárolását és közelítőleg meghatározza, hogy egy-egy területen milyen mélyről és milyen réteg szolgáltatja a vizet. A kútból való öntözés gazdaságosságára tekintettel, a kutatás során az a megállapítás született, hogy szántóföldi nagyüzemi öntözéshez minimum 900 1/perc, kertészetnél pedig 400 1/perc üzemszerűen kivehető vízhozam biztosít rentábilis üzemet. Szennyvízöntözési lehetőség a 7. TVK területén nincs, a területre vonatkozóan nem is foglalkozik a terv, vagy tanulmány a problémával. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A kérdéses terület öntözésére vonatkozó távlati tervek elkészítésénél a következő fejlesztési alap- elveket tartottuk szem előtt: A párt és kormány irányelveinek megfelelően az öntözést a mezőgazdasági termelés mennyiségi és minőségi színvonala emelésének fontos tényezőjévé kell tenni és azt leghatékonyabban kell megoldani. Ezért az 1025. (1961. XII. 16.) sz. Korm. rendelet kimondja, hogy az öntözés fejlesztésénél a terv- szerűségnek és a gazdaságosság elvének az eddiginél sokkal inkább kell érvényesülnie. A rendelkezésre álló öntözővizet tehát úgy kellett öntözésre előiránvozni, hogy a fajlagos jövedelem minél nagyobb legyen, emellett szem előtt kellett tartani azt is. hogy az öntözés révén a terület mezőgazdasági kultúrája emelkedjen, a belterjes termelő mezőgazdasági nagyüzemek kialakulhassanak. Jelenleg a terület mezőgazdasági kultúrája még külterjes, termésátlagai alacsonyak és az aszályok — sajátos talajviszonyok következtében — nagy károkat okoznak. A vizsgált területen belül az öntözéseket ott irányoztuk elő, ahol az öntözéssel kapcsolatos beruházások a legkevesebb eszközzel oldhatók meg és ahol azok a legrövidebb idő alatt megtérülnek. A tervezett öntözőrendszerek kihasználják a természetadta lehetőségeket a vízbeszerzés és öntözővízelvezetés terén egyaránt. A tervezésnél figyelembe vettük a már kialakult adottságokat és korszerű elveknek megfelelően használjuk fel és bővítjük a fejlesztés során. A terület öntözőrendszereinek felszíni vízszükségletét a Dunából tervezzük fedezni. Természetadta kedvező lehetőség a vízbeszerzés szempontjából a Soroksári Dunaág, és a tervezett fejlesztés öntözővíz szükségletét a Duna korlátozás nélkül biztosítani tudja. Tározást a területen sehol sem irányoztuk elő, részben mert elegendő felszíni víz áll rendelkezésre, részben mert talaj adottságok nem teszik lehetővé az öntözővíz tározást (szikes tavak). Vízbeszerzési lehetőségként — korlátozott mértékben — csőkutas öntözést is figyelembe vettünk. Felszinalatti vízkészlet ugyanis helyenként kedvező mennyiségben és minőségben rendelkezésre áll ott is, ahová felszíni víz vezetése komoly beruházási igényt jelentene. A vizsgált terület öntözéses növénykultúra, arányának megállapításánál a természeti adottságok mellett megvizsgáltuk az értékesítési lehetőségeket is és a kialakítható mezőgazdasági nagyüzemek termelési profilját. Az öntözésbe bevonható művelési ágak közül a szántóföldi öntözések vetésszerkezetét alakítottuk ki úgy, hogy a vetésforgók szakaszaira nem egyes növényeket, hanem növénycsoportokat helyeztünk. így megvan a lehetősége annak, hogy az igények változása szerint a vetésforgó egyes szakaszain a növénycsoportba tartozó többféle növény öntözhető. Rét- és legelőöntözések területét a talajadottságoknak megfelelően terveztük. Különösen a legelőöntözések növelésére voltunk elsősorban tekintettel, mivel a homokos altalajú legelők jelenlegi terméshozama öntözés nélkül rendkívül alacsony. Vadöntözések a jövőben nem engedhetők meg. Legelő és rétöntözéseket mindenütt felületi öntözési módszerre terveztünk. A nagyobb hozamú legelők létesítése elengedhetetlen feltétele az állattenyésztésnek, amely visszahat a mezőgazdasági belterjes növénytermelés fejlesztésére. Zöldségkertészetet jobb kategóriájú talajokon, elsősorban a főváros és a nagyobb városok közelében terveztünk. A zöldségkertészetek öntözővízellátása érdekében földalatti nyomócsöves esőszerű öntözést terveztünk, továbbá a csőkutas öntözések jelentős része ugyancsak a zöldségkertészetek fejlesztését szolgálja. Rizstermelést vetésforgóba állítva, jelentéktelen területen irányoztunk elő, ugyanis a talajadottságok csak igen korlátozott mennyiségben teszik lehetővé termelését. Gyümölcsös és főleg szőlő öntözést a táj jellegének megfelelően elsősorban a kalocsai öntözőrendszerben terveztünk. 144
