Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
VI. FEJEZET Öntözés 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat.. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a résziben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Az öntözés a talaj természetes vízkészletének lehetőleg olyan mértékig való kiegészítése, ameny- nyire a növényzet legkedvezőbb fejlődése azt megkívánja. Az öntözésnél a vizet természetes eséssel vagy gép segítségével szállítjuk az öntözendő területre. A felületen sáncokkal, barázdákkal, vagy a talajban mélyszántással történő vízvisszatartást (skatulyázás) hazánkban nem soroljuk az öntözési módok közé, annak ellenére, hogy e módszerek is teremte hétnek a növényzet számára kedvező vízellátást. A területen az évi csapadékmennyiség eloszlása az év 25 %-ában kevesebb, mint amit a növényzet — optimálás fejlődése érdekében — megkíván, és ezen belül az időjárás 30 %-ában aszályos, azaz a nyári hónapokban kevés vagy éppen semmi csapadék nem hull. Egy-egy ilyen súlyosan aszályos évben a terméskiesés többszörösen meghaladja az öntözőművek költségét. A helyesen végrehajtott öntözéssel a száraz gazdálkodásnál nagyobb és biztosabb termést érünk el, függetleníthetjük a termelést az időjárás szeszélyedtől és a talajok esetleg rossz vízgazdálkodási adottságaitól, továbbá elősegíthetjük a mezőgazda- sági termelés átalakítását, a termelés belterjesebbé tételét, a száraz gazdáik odásban kipusztuló nagy- vízigényű növényeket (pl. rizs) termeszthetünk, fejleszthetjük az állattenyésztést és korszerű talajjavítást is végezhetünk. Az öntözést a mezőgazdasági és műszaki szempontok legtökéletesebb összhangjával kell megvalósítani. Az öntözés, mint a vízhasznosítás egyik ága, hazai viszonyok között nagyjelentőségű, mert az egyik legnagyobb vízfogyasztó, ezenkívül az öntözésre igénybevett vizek legnagyobb része a növény testét építi, elpárolog, vagy a felső talajrétegben marad és így a felszíni vízkészletet nagymértékben csökkenti. Az öntözéssel kapcsolatos mezőgazdasági és műszaki ténykedések a következők: a vízkészlet és öntözővízszükséglet meghatározása, a vízszükséglet biztosítása, a víz kivétele, a víz vezetése a felhasználás helyére, a víz szétosztása, tározása és a felesleges vizek elvezetése, továbbá a talajvízszínt szabályozása. E ténykedések az érintett szervektől összehangolt kutatási, tervezési, építési, üzemelési-szervezési és hatósági tevékenységet kívánnak. Az öntözővíz adagolásának módja szerint az öntözések felosztása az alábbi: a felületi öntözés, melynek alkalmazásával a felszínen vezetett víz a talajt árasztással, csörge- deztetéssel, vagy áztatással nedvesíti, az altalaj öntözés, melynél a talajba helyezett csövekben vagy mélyvezetésű nyüt csatornákban vezetett víz az aktív termőréteget, a talaj kapiláris erőhatásával nedvesíti, végül az esőszerű öntözés, melynél az öntözővíz gépi berendezés segítségével, szórófejeken keresztül, mesterséges csapadék alakjában hull a növényre, illetve a talajra. Az öntözővíz beszerzése történhet : felszíni vizekből (vízfolyások, tavak), felszínalatti vizekből, szennyvizekből. A keretterv összeállításánál alkalmazott néhány fontosabb fogalom értelmezése a következő: öntözőrendszer általában egy vízkivételhez tartozó, a domborzati viszonyak által meghatározott és csatornarendszerrel ellátott legmagasabb rendű, nagykiterjedésű vízgazdálkodási és üzemeltetési egység. Az öntözőrendszer kisebb önálló egységei az öntöző fürtök; rendszeren kívüli öntözött területek a jelentősebb számú helyi vízkivétellel öntözött és csak telepeket tartalmazó, de öntözőrendszerbe nem tartozó területek; öntözésre berendezhető, vagy öntözhető terület, az öntözőrendszer öntözésébe távlatilag maximálisan bevonható területe, melyet úgy kaphatunk meg, hogy az öntözőrendszer bruttó területéből levonjuk a mezőgazdasági művelésre nem alkalmas (csatornák, utak, belsőségek, stb.), továbbá különféle (mezőgazdasági, talajtani, topográfiai, műszaki, 139
