Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A Dunának területünkre eső szakasza jégjárás szempontjából veszélyes. A helyi tapasztalatok szerint a jég-megállásra veszélyes helyek a szigetek csúcsai és a széles, sekély mederszakaszok. Gyakran torlódást tapasztaltak Esztergom alatt a He- lemba szigetnél, a Szentendrei sziget csúcsánál, Vác felett a Kompkötő szigetnél, Adony alatt az elszélesedett mederben, valamint a Szentendrei Dunaágban a Szentendre feletti széles mederben. Ezen a szakaszon az évek 3—5%-ában teljesen elmaradnak a jégjelenségek. A jég — folyásirányban haladva — növekvő gyakorisággal az évek 30—50 %-ában be is áll. A jeges árvizek belsőségeket, közlekedési vonalakat, mezőgazdasági területeket veszélyeztetnek és jelentős károkat okoznak a vizi létesítményekben is. Az Ipolyon jégre veszélyes a balassagyarmati, hugyagi és ipolyviski szakasz. Itt évről-évre jelentkeznek a jégjelenségek s a jég az évek 90%-ában beáll. A belvízcsatornákon eltömődés főleg a gyáli rendszer főcsatornáján keletkezik, Vasadnál. 2.35 HORDALÉK 2.351 A hordalékmozgás általános törvényszerűségei A vízfolyásokban mindig van több-kevesebb hordalék, mely lebegve, vagy a fenéken mozogva halad. A hordalékot a víz sebességétől (esésétől) függő hordalékmozgató erő ragadja magával; minél nagyobb a sebesség, annál több és nagyobb szemű anyagot képes mozgatni. A sebesség hely és idő szerint változik és ez a hordalékmozgásban is tükröződik. A nagyesésű felső szakaszokon a meder berágódik, a hordalék főleg kavics. A síkságra kilépő folyó esése hirtelen csökken, a kavics lerakódik és csak homok megy tovább. A közepes esésű szakaszokon a folyó hordalékmozgató képessége egyensúlyban van a hordaléktartalommal, ezért a meder állandó. A kisesésű szakaszokon már csak igen finom anyag képes lebegve maradni, a meder gyorsan feliszapolódik, a folyó ágakra szakad. A hordalék zömének mozgása nem folyamatos, hanem a vízjárást követi. Árvizek idején megindulnak a mederben előzőleg lerakodott nagyobb szemek is, a hordalékmennyiség ugrásszerűen megnő. Az apadással egyidejűleg megkezdődik a lerakodás, előbb a nagyobb, később a kisebb szemcsék válnak ki a mozgó hordaléktömegből. A meder alakulásában legnagyobb szerepet a viszonylag nagy tartósságú közepes vizek játszanak. A kisvízfolyások hordalékviszonyait a szélsőségek jellemzik, itt számottevő hordalékmozgás csak nagyvizek idején van, Kisvízfolyásaink vízgyűjtőjén aránylag nagy terület áll művelés alatt, ezért a hordalék jórészt a talajerózióból származik. A kisvízfolyásokon szembetűnő a hordalékmozgás függése az esésviszonyoktól. A nagyesésű szakaszokon gyorsan halad a berágódás, különösen a kevéssé ellenálló üledékes kőzetekben; az eséscsökkenés helyén a meder gyorsan feltöltődik. Emiatt az előbbi helyen a meder védelmére (burkolás, lépcsőzés), az utóbbin gyakori tisztogatásra van szükség. Áz állóvizekben is van hordáiékmozgás, bár jóval kisebb mértékben, mint a vízfolyásokban. A hordalékot a hőmérséklet és a szél hatására kialakuló belső áramlások mozgatják. A leülepedett anyag jellegzetes szemnagyság szerinti osztályozó- dást mutat. A keletkező üledék mennyiségét jelentősen befolyásolják a beömlő vizek hordái ék osságán kívül a tóban lejátszóló biokémiai folyamatok is. 2.352 Területünk vízfolyásainak hordalékviszonyai A területen végzett hordalékmérések összesített eredményeit a 24. táblázat tartalmazza. Tekintettel a mérések aránylag kis számára, a közölt szám értékek tájékoztató jellegűeknek tekintendők. A Duna Ipolytorok—Tass közötti szaksza a stabil jellegű szakaszokhoz tartozik. A folyó jellegzetessége, hogy míg medre durva, állandó fedőréteggel borított pleisztocén eredetű kavicsból áll és elszé- lesedésre hajlamos, görgetett hordaléka viszont még árvízkor is csak finom homok. Az Ipoly magyarországi szakaszán aránylag kevés, finomszemű hordalékot szállít, viszont a Dunába torkolásánál teljesen iszapos. Hordalékmérési eredmények 24. táblázat Vízfolyás Duna Ipoly DunaNógrádBalassaA mérőállomás neve újváros szakái gyarmat Távolság a torkolattól, km 1 580,59 164,2 122,0 V ízgyű j tőterület, ezer km2 СО СО 1, 84 2,75 Átlagos lebegtetett hordaléktartalom, g/m3 115 55 150 Átlagos hordalék szállítás lebegtetett, 1000 yév 11 700 7 görgetett 1000 t/év 44 Átlagos szemátmérő lebegtetett hordalék mm 0,07 0,04 0,03 görgetett hordalék mm 0,2 — — fenékanyag mm 10,7 17,7 3,5 2.353 Kapcsolat a 2.12 pontban ismertetett erózió viszonyokkal A talajról lesodort hordalék mennyiségére egyes kisebb területeken végzett mérések alapján vonhatók le becslésszerű következtetések. A lesodrás aZ erősen erodált területekről országos átlagban évi 800 m3/km2-re (azaz 0,8 tnm/év-re) tehető. A lesodort talajmennyiség legnagyobb része a lejtő aljánál a terepen és vízvezető árkokban rakódik le. Némi képet kapunk az erózió mértékére a kis vízfolyások medréből időszakonként kiemelt iszap mennyiségéből. A rendelkezésre álló adatok szerint 80
