Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
az erősen erodálódó területekről a talaj lazaságától és az eséstől függően évenként 8—12 m3/km2 jut a vízfolyásokba, kisebb vízmosásokkal szabdalt területen 20—35 m3/km2 körül van ez az érték, egyes vízmosásoknál pedig a 100, sőt az 1000 m3/ év, km2 értéket is meghaladhatja. Területünk néhány vízfolyásának feltöltődését a 24/a. táblázat foglalja össze. 24/a táblázat Fajlagos feltöltődés a területi erózió következtében Vízrendszer Vízfolyás Vízgyűjtő terület km2 Évi fajlagos feltöltődés m3/év km2 Megjegyzés Duna Gombás patak 97 44 Erős talajerózió, vízmosások Duna Mogyoródi patak 49 12 2.354 A hordalék szerepe a vízhasználatoknál és a vízimunkálatoknál A hordalék a vízhasználatokat többnyire kedvezőtlenül befolyásolja. Az ivó- és ipari vizekből a hordalékot el kell távolítani, ami külön berendezést és üzemköltségtöbbletet igényel. Az öntözővízben levő hordalék a csatornákban feliszapolódást okoz, emiatt sűrűbben kell tisztogatni. A hajózásnak állandó mélységű, az időben nem változó mederre van szüksége. Ezért a vándorló zátonyok és az iszapolódó kiesésű szakaszokon a hordalék jelenléte hátrányos, az egyensúlyban levő szakaszon azonban közömbös. Az üdülés és sport szempontjából kedvezőtlen a vizet zavarossá tevő lelbegő hordalék, viszont kedvezők a homokos partszakaszok. A víztározókban, duzzasztóművek feletti folyószakaszokban a hordalék rendkívül hátrányos, n'ert a duzzasztótérben csaknem teljesen lerakodódik. Ezt általában gépi munkával kell eltávolítani, vagy máshol új művet kell építeni. Hasonló a helyzet a vízkivételi műtárgyaknál is. A folyószabályozás szempontjából azok a kedvezőtlen szakaszok, ahol a kis esés miatt a hordalék lerakódik, valamint ahol a meder berágódik. A kisvízfolyásokkal kapcsolatos munkák jelentős része a hordalék elleni küzdelem: a feliszapolódások tisztogatása és az erózió leküzdése. Csupán a mélyfekvésű területek feltöltésében kedvező a nagy hordaléktartalom. Megjegyzendő, hogy a folyami homok és kavics az építőipar nélkülözhetetlen alapanyaga. 2.36 VÍZMINŐSÉG 2.361 A terület felszíni vizei vegyi összetételének általános jellemzése A felszíni vizek minőségének, illetve szennyezettségi állapotának elbírálásánál, ivó- és ipari vízellátásnál, valamint a mezőgazdasági vízhasznosításoknál a legfontosabb minőségi jellemzők az 02 fogyasztás, a bakteriológiai szennyezettséget kifejező coli szám, az összkeménység, az összes oldott sótartalom, és a Na %. A felszíni vizek jelenlegi állapotát ezért a következő térképen szemléltetjük: Felszíni vizeink szennyezettsege az U2 logyasz- tás alapján (lásd TVK IX. fejezet melléklete). Felszíni vizeink minősége öntözés szempontjából a sókoncentráció és a Na % alapján (8). Felszíni vizeink keménysége és minősítése általános közegészségügyi szempontból. (9). A térképen ábrázolt vízminőségi adatok a közepes ikisvízhozam és a leggyakrabban előforduló vízhozam közötti tartományban végzett vizsgálatoknál előforduló értékeket tüntetik fel. Az oxigénfogyasztási térképnél (ásd TVK IX. fej.) helyenként megadott két kategória közül az első — alapkategória — a fenti adatokat ábrázolja. A második sraffozással jelzett kategória pedig az időszakosan előforduló szennyeződéseket jelzi, mint pl. egyes ipari üzemek kampány alatti szeny- nyezéseit, vagy az 1961. évi különleges kisvíznél mért szennyezéseket. A táblázatok és térképek használatának megkönnyítése érdekében röviden megemlékezünk néhány olyan mutatóról, amelyéknek a vizek hasznosíthatóságának elbírálásánál elsőrendű szerepük van: a) Hőfok. Ivóvíz céljára legmegfeleliőbb a 6— 12 C° közötti vízhőmérséklet. Ipari célra a fel- használás módjától függően változik a hőmérséklet-igény, Meleg szennyvizek bevezetése a vízfolyásba nem kívánatos, mert az öntisztulást károsan befolyásolja. b) összes oldott sók. Optimális mennyisége 300 —600 mg/l között van. Ilyen érték mellett agresz- szív szénsav nem várható és a vizek lágyításának költsége még nem magas. Ha a só mennyisége növekszik, a víz ipari, mezőgazdasági és házi célokra mind kevésbé válik alkalmassá. c) Összes keménység. A víz keménységét a benne oldott kalcium és magnézium sók okozzák. Háztartási és ipari célra a lágyvíz a legalkalmasabb, ivásra viszont a 10—20 nk°-ú. Egységes vízellátásnál legcélszerűbb, ha a víz 5—15 rik°-ú, mert az ipari-, ivó és használati vizekkel szemben támasztott követelményeknek ez felel meg legjobban. d) Ammónia, nitrit, nitrát. Ammónia és legközelebbi oxidációs terméke, a nitrit jelenléte friss fe- káliás szennyeződésre, nitrát jelenléte régebbi eredetű szennyeződésre mutat. Tiszta vízben nitrit és ammónia nem mutatható ki. e) Mérgező anyagok. Lényegesen befolyásolja a vízben élő mikroszervezetek életét a víz többi alkotórészéhez képest mennyiségi értékben kifejezve elenyészően csekély, néhány tized vagy század mg- nyi mérgező anyag; (pl. cián, fenol, nehézfémsiók, szulfid, stb. f) Oxigénháztartás. Oldott oxigéntartalom. A víz a hőmérséklettől függően bizonyos mennyiségű oxigéngázt tud oldani. A nem szennyezett felszíni vizek oldott oxigéntartalma 100 (télített11 6 TVK 81
