Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.3131 A SZOMSZÉDOS TERÜLETEKRŐL ÉRKEZŐ VIZEK A Duna folyam területünkre az Alpok, a Morva- medence, a Kárpát-medence északnyugati részének, valamint az 1. sz. Északdunántúli TVK-terü- let vizeit hozza. Vizének zöme külföldről származik és csak elenyésző százaléka ered hazai területről. A területihatáron felveszi az ugyancsak külföldi eredetű Ipoly vizét, majd területünk kisvízi- folyásainak befogadása után hagyja el a 6. TVK területét. Az elmondottakból is jól érzékelhető, hogy a terület vízgazdálkodását milyen nagy mértékben befolyásolják az ország határán kívüli vizimunká- latok és vízhasználatok. Mind Ausztriában, mind Csehszlovákiában egyre nagyobb méreteket öltenek a Dunán és mellékfolyóm a tározó építkezések (leginkább vízéróbasznosítási célból), melyeknek kisvízihozamokat növelő hatása magyar területen jelenleg alig érződik. A csehszlovák—magyar Dunaiszakaszon és közvetlenül felette, osztrák területen, vízerőhaszn osítási lehetőségek rejlenek, melyek kihasználásáról államközi tárgyalások folynak. Ugyancsak jelenleg vannak kialakulóban az elmúlt évek kismintakísérleteinek felhasználásával az ún. Felső-Duna (a csehszlovák—magyar Dunaszakasz nagyobb esésű része) szabályozása elvi alapjainak kialakítása. A tárgyalás alatt álló, illetve komolyabb beavatkozások végrehajtása kétségtelenül megváltoztatja a vízkészletek időbeni megoszlását is. Az 1. sz. Északdunántúli TVK területén végrehajtott vízrendezések és vízhasználatok vízmennyiségek tekintetében nem éreztetik hatásukat, mert a Duna nagy vízgyűjtőjénél fogva nem érzékeny a viszonylag kis régiókra kiterjedő munkálatokra. Más lenne természetesen a helyzet a Duna vízjá- rási viszonyainak lényeges megváltoztatása esetén. Az Ipoly folyó Közép-Szlovákia vizeinek befogadója, míg délről a nógrádi kisvízfolyások táplálják. Az Ipoly államhatárt alkot területünk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között és mint ilyen, közös érdekű vízfolyásnak min|ősül. Csehszlovákia az 1950-es évek végén az Ipolyra vonatkozóan általános vízgazdálkodási tanulmánytervet készített, mely számos tározó építését veszi számításba mind az Ipolyon, mind mellékvizein. Az Ipo- lyon tervbevett rárosi tározó csehszlovák—magyar közös érdekű mű lenne. A tározó építésével kapcsolatos államközi tárgyalásokon még nem született megállapodás, de mind Csehszlovákia, mind Magyarország a vitás kérdések eldöntésének tisztázására mélyebb előtanulmányokat és feltárásokat végez. A rárosi és a felsőbb területeken szóbaj ött tározók az Ipoly vízjárását, vízkészletének időbeni alakulását gyökeresen megváltoztatják. A tározók építésével a minimális vízhozamok nagyságrenddel emelkednének, míg az árvízhozamok lényegesen csökkennének. Ugyancsak most van napirenden az Ipoly nagyvizi szabályozásának kérdése is. A nagy- vizi szabályozás következtében az árvÍ2hozamok növekedése és az árvízszintek emelkedése várható. Az Ipoly jelenlegi vízhozamainak megoszlása tekintetében Csehszlovákia és Magyarország között 1954-ben megállapodás jött létre, mely szerint 500 1/s feletti vízhozamok esetén mindkét fél korlátlanul, 500 1/s alatt pedig 50—50%-ban használhat fel vizet a folyóból úgy, hogy a mederben 100 1/s hagyandó, melynek felét-felét a magyar és csehszlovák fél köteles biztosítani. Vízminőség tekintetében a Duna elfogadható minőségben, kissé szennyezetten érkezik. Az 1. TVK területén a Duna mellett elhelyezkedő és a Dunába ömlő kisvízfolyások mellé települt ipari üzemek a vizeket jelentősen szennyezik. Bár a Dunia nagy vízhozamai kellő hígítást és öntisztulást biztosítanak, az érkező víz minősége mégis kimutathatóan magán viseli az 1. sz. Északdunántúli TVK terület vízhasználatainak szennyező hatását. Javulás új szennyvíztisztító berendezések létesítésével, ill. a meglévők rendeltetésszerű üzemelésével érhető el. Az Ipoly érkező vize aránylag tiszta; mind ipari, mind öntözési célra alkalmas, csupán közegészség- ügyi szempontból minősül kissé szennyezettnek. 2.3132 A szomszédos területeikre távozó vizek A területünkről távozó vizeket gyakorlatilag egyedül a Duna továbbítja az 5. sz. Keletdunántúli és a 7. sz. Alsódunavidé'ki TVK-ek területei felé, melyek között a határon folyik. Területünkön a Duna vízkészlete lényegesen nem csökken, bár Budapest vízigényét a Dunából elégítik ki. A víz- mennyiségekre gyakorolt szabályozási és egyéb hatások tekintetében a 2.3131 pontban mondottak vonatkoznak. A területről — a Soroksári Dunaág- ból — a Dunán kívül még a Duna-Tisza csatorna megépült szakaszának közvetítésével a Dunavölgyi Főcsatorna is kap vizet. Vízminőség tekintetében már lényeges változás áll be területünkön. Budapest közel 2 millió lakosának házi szennyvize, valamint az ipari üzemék sokszor nem kellően tisztított szennyvize az érkező „elfogadható” minősítésű vizet szennyezetté teszi. Bár a Duna nagy öntisztulási képességénél fogva hamar feldolgozza szennyezettségét, a folyó mégis csak a 7. sz. Alsódunavidéki TVK területére érve nyeri vissza „elfogadható” minősítését. A vízminőségek javulása csak a szennyvíztisztítás fokozottabb bevezetésének és ellenőrzésének megoldásával várható. A Dunavölgyi Főcsatornába átadott ví minőségileg elfogadható. 2.314 A felszíni vizek jelentősége a terület vízgazdálkodásában A Duna készletét figyelmen kívül hagyva, területünk kisebb felszíni vizeinek augusztusi 85%-os tartósságú természetes készlete — mintegy 1,3 m3/ s, amiből 1,0 m3/s az Ipoly hozama — alig haladja meg a felszínalattiakénak egynegyedét. A szeptemberi 99%-os tartóssági érték az előbbinek mintegy 2/3-ára tehető. Különösen eltörpül a kisebb vízfolyások készlete a Duna (1406 m3/s, ill. 725 m3/s-nyi) természetes hozama mellett. A Dunára támaszkodókat nem tekintve, a vízigényeknek mintegy 1/6-át (jórészt mezőgazdasági, egész kis hányadában ipari igényeket — a készletek megoszlásával összhangban — felszíni vizekből 69
