Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

elégítik ki. A Dunára jelenleg — a folyó más szakaszait terhelőkhöz viszonyítva jelentős, hozamának azonban alig 2%-át kitevő — túlnyomórészt ipari vízigények támaszkodnak.

Az eddig elmondottakból egyébként a XVII. (Területi Vízmérleg) fejezet a hozzátartozó „Jelenlegi vízmérleg” c. táblázatokkal, továbbá a „Vízmérleg a felszíni vizekre (1960. évi állapot)”, a „Vízmérleg a talaj- és parti szűrésű vizékre (1960. évi állapot)” és a „Vízmérleg a kartszt- és rétegvizekre (1960. évi állapot)” c. 1 :500 000 méretarányú térképekkel együtt részletesen tájékoztat.

A felszíni vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya területünkön elsősorban a Duna hatalmas vízkincsének további hasznosítása, továbbá az Ipoly kisvizi készletének tározóval való megemelése és — a helyi igények fokozottabb kielégítése érdekében — a mértékadó helyi vízkészlet kisebb tározókkal való növelése felé mutat.

2.32 vízállás, vízhozam

2.321 Vízállás

2.3211 JELLEMZŐ ÉS SZÉLSŐSÉGES ÉRTÉKEK

Területünk jelentősebb vízfolyásainak vízjárását — s ezen belül annak legközvetlenebb jellemzőjét, a vízállások alakulását — a 2.311 pontban általánosságban már leírtuk. A terület vízrajzi megfigyelésbe bevont vízfolyásainak összes — valamint a szomszédos egységek területünk vízjárását is jellemző egy-két — mércéjének szelvényére a szélsőséges vízállások értékét a 20/a-b táblázatban is közöltük.

Most a 21/a-b táblázatban, — ezen általános és tájékoztató adatok kiegészítéseképpen — a területünk vízrendszerének gerincét képező befogadóknál egy-egy olyan mérce részletesebben feldolgozott vízállás-adatait közöljük, melyeknek vízállásai a vízjárásra jellemzők és így a jövőre nézve is meglehetősen biztos következtetések levonását teszik lehetővé. Azokra a mérceszelvényekre, ahol ezek az adatok — az észlelési időtartam rövidsége vagy az utóbbi időszakban) bekövetkezett, a szelvény vízszállítóképességét egyirányba befolyásoló jelentősebb mederváltozások miatt — nemhogy jellemzők, hanem inkább félrevezetők lennének, a 20. sz. táblázatban közölt szélsőségeken kívül nem adunk meg további vízállás-adatokat.

Azokat a régebben észlelt szélsőséges vízállásokat, amelyeknek előfordulása a vízfolyás (vízgyűjtő) életében bekövetkezett változások (pl. mederszabályozás, átvezetés) miatt jelenleg már nem várható, táblázatunk összeállításánál figyelmen kívül hagytuk. Az észlelés kezdete óta megváltozott nullpont-magasságú mércék változás előtti adatait a mai állapotra átszámítottuk.

Táblázatunkban — csakúgy, mint a 20. táblázatban — az egyes jellemző vízállás-értékek jelölésére a vízrajzi gyakorlatban szokásos szimbólumokat használtuk. Ezek a következők:

KV, NV — a megjelölt időszakban észlelt legkisebb, ill. legnagyobb jégmentes vízállás;

KKV, KNV — a megjelölt időszakban (pl. 30 egymásutáni évben vagy 30 év azonos hónapjaiban) észlelt legkisebb, ill. legnagyobb vízállások középértéke, tekintet nélkül arra, hogy egyikük vagy másikuk jéggel befolyásolt volt;

LKV, LNV — az eddig észlelt legkisebb, ill.

legnagyobb, a jelenlegi mederviszonyok közt is lehetséges vízállás;

KÖV — a megjelölt időszak napi (reggeli) vízmérceolvasásainak számtani középértéke;

KV NV

LKV LNV — jéggel befolyásolt szélsőséges vízállások.

Minden vízmércéhez tartozó táblázat 2 részre tagozódik:

a) „Jellemző vízállások” címszó alatt előfordulásának napjával együtt közöljük az utolsó 30 év, vagy — 1931. után megkezdett észlelés esetén — ennél rövidebb időtartamú KÖV, továbbá az észlelés kezdete óta előfordult jégmentes és — amennyiben ennél szélsőségesebb — jégokozta LKV LNV értékét. — E vízállásadatok felhasználásánál, állandóan szem előtt kell tartani, hogy a lefolyási viszonyok egyazon mérce szelvényében sem, a hozzátartozó vízgyűjtőterületén sem állandók (részletesebben lásd a 2.3212 pont alatt.) Éppen ezért még a táblázatunkban szereplő, viszonylag megbízható szelvényű mércék szélsőséges vízállásai is rendkívüli zavaró körülményeknek lehetnek eredői és nem mindig jellemzők a vízfolyás életére.

b) „Havi és évi jellemző vízállások” címszó alatt az utolsó (30 éves vagy ennél rövidebb) időszak vizállásadatait dolgoztuk fel részletesebben, A jeges vízállások megkülönböztetésére itt is a fentiekben ismertetett jelölést alkalmaztuk:

14 — álló vagy zajló jég mellett észlelt vízállás.

Sajnos, előfordulnak olyan zavaró körülmények is, melyek átmenetileg megváltoztatják a meder lefolyási viszonyait, tehát bizonyos mértékig inhomogénné teszik a vízállás-idősort, de amelyek hatását csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk figyelembe venni. Ilyenek lehetnek az ideiglenes jellegű lefolyási akadályok (pl. hidroprovizóriumok duzzasztása), időszakos vízkivételek okozta kisvíz, a sűrűn változó jellegű, kismértékű, egy egyensúlyi állapot körül ingadozó medersüllyedés és emelkedés, kisvízfolyásokon az időnként elburjánzott növényzet, stb. A táblázatainkban közölt vízállásadatok felhasználásánál ezt a tényt is figyelembe kell venni.

70