Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
A jelenleg használatos Sz—100-as traktorokhoz a 6 m3-es szkréperláda helyett 8 m3-es szfcréperládá- kat lehet alkalmazni. Ezzel a gépek teljesítménye 33%-al fokozható. A kiscsatomák építéséhez termelékeny kiskotróra van szükség. A lecsapoló csatornák gazdaságos munkaeszköze a szovjet gyártmányú KM—1 200 típusú árokásógép. A kisműtárgyak építéséhez univerzális terepjáró gépet kell beszerezni, amely egyaránt alkalmas fúrt cölöpök készítésére, cölöpverésre, előregyártott elemek beemelésére és csőkutak fúrására. A kézi munka felszámolására új gépeket kell megtervezni és beszerezni. Ilyenek lennének pl. rezsű- vegyszeres gyomirtó, gyomégető lángszóró, csatornatisztítógép, csatornarézsű tömörítőgép. Célszerű lenne olyan géptípus kialakítása, mely a töltéskorona és töltésrézsű nyesési munkáit hajtja végre, és a gyepszőnyeg eltávolítását is elvégzi. További műszaki fejlesztési kérdés a hidromecha- nizációs munka szélesebb körben való alkalmazása, melyet ez a körülmény is lehetővé tesz, hogy közbenső szivattyúállással a csövön való szállítás hosz- szát kétszeresére lehet emelni. Betonozási munkák El kell émijhgoy a 20 éves tervben előirányzott beruházási betonozási munkának 20—25%-a előre- gyártással készüljön. A helyszíni betonozás elvégzéséhez az alábbi be- tonkeverőgép-állományra lesz szükség (átlagos darabszám) : 1965 1970 1975 1980 150 1-es betonkeverő 17 18 17 17 250 1-es betonkeverő 19 18 19 19 500 1-es betonkeverő 2 2 2 2 A betonkeverőgépek eddigi alacsony munakóra kihasználását jobb szervezéssel és a munkák helyesebb ütemezésével lényegesen emelni kell. Előregyártás A gyorsabb helyszíni munka és az időjárástól való függetlenítés érdekében szükséges az előregyártás kifejlesztése. A területen a csatornázási munkánál kell az előregyártást nagymértékben bevezetni. Ez magában véve is, a 20%-ot előirányozva 240 000 m3-t tesz ki. Előfeltétele ennek természetszerűleg, hogy kellő mennyiségű előregyártott tipizált elemekre, terv álljon rendelkezésre. Amíg az előregyártott elemek iránti igény nem fejlődik fel, addig nem célszerű ezek gyártására berendezkedni, csak helyszíni előregyártással biztosított és megrendelés alapján beszerzett elemeket kell használni. Ha az igény el fogja érni az évi 4—5 000 m3-t, akkor gondoskodni kell központi előregyártó-üzem megszervezéséről. Az előregyártó-üzemben a legkorszerűbb technológiát kell alkalmazni, (ömlesztett cement, osztályozott adalékanyag, önműködő mérlegelés, gőzölőberendezés stb.). Hírközlés műszaki fejlesztése Az ár- és- belvízveszélyes terület fel van szerelve hagyományos távbeszélőhálózattal. Ezek a berendezések túlterhelésük folytán éppen árvízkor rendszerint felmondják a szolgálatot. Az ár- és belvíz- védekezés biztonságosabbá és: gyorsabbá tétele céljából be kell vezetni az ultrarövidhullámú rádió adó-vevő berendezést, mellyel el kell látni 4 db személygépkocsit is. Az URH rádió-lánc kiépítésével és a központ bekapcsolásával nemcsak az árvédelmi biztonságot lehet emelni, hanem a berendezés esetszerűen használható a szivattyútelepeken és az elszórt építéshelyeken is, valamint a nemzetközi hajóút kitűző szolgálatánál és a kőszállító vontatóhajók irányításánál. A vízépítés és árvízvédelmi létesítmények építési technológiai fejlesztése Az építési technológia fejlesztése elsősorban azoknak az új eljárásoknak a bevezetésével és új gépeknek a beszerzésével érhető el, melyeket külföldön már széles körben alkalmaznak, de hazai viszonylatban még ismeretlenek. Ilyen pl. az injektált tek- nővel történő alapozási módszer, vagy a vízzáró függöny gépi úton való előállítása. Az injektált teknővel való alapozást először a franciák alkalmazták (Fessenheimi módszer) talajvízzel telített nagy vastagságú homokos-kavicsos altalajoknál. A lényege egy vízáró teknő készítése, melyen belül az alapozás gyakorlatilag szárazban elvégezhető. A teknő fenekét agyag-bentonitcement keverékkel, injektálással teszik vízzáróvá, míg az oldalfalat vagy ugyanezzel az eljárással, vagy ré- selőgéppel készített vízzáró függönnyel. Régi problémája a vízépítésnek a káros szivárgások elleni védekezés és különösen a műtárgyak körüli nagy mélységig való vízzárás biztosítása. Eddig ezeket csak költséges import anyag (Larssen palló) beszerzése útján szádfalazással vagy különféle drága talajvízszintsüllyesztéses módszerrel lehetett elvégezni. Külföldön mar évek óta üzemszerűen alkalmazott új technológiát vezettek be a vízzáró fügönyök készítésére. Különféle új gépet szerkesztettek erre a óéira (Zalzgitter, Titánia, Icos-Veder stb.) Hazai viszonyok között legalkalmasabbnak látszik az olasz „Titánia” réselőgép, mely Rotary rendszerű, és fordított öblítéssel működik. Az előállítható rés szélessége 0,30—0,80 m és mélysége 30—35 m lehet. Hazai viszonylatban, de lényegileg külföldön is megoldatlan kérdés, a kőrakodás és kőmunka gépesítése. Számos elgondolás és újítás igyekezett a problémát megoldani, de kevés sikerrel. Ezt a célt szolgálja a fenékürítős kőuszály, az úszótagra szerelt markoló-kotró stb. Törekedni kell a megfelelő gépesítés megoldására, mert ezzel számottevő kézimunka szabadulna fel, és a termelékenység erősen növekedne a kőmunkánál. A nagyarányú előregyártás fejlesztése szükségessé teszi az előregyártott elemek felszakításának, tárolásának, szállításának és elhelyezésének teljes gépesítését is. 463
