Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
gyarázata, hogy a terület országos viszonylatban vízbőnek mondható, ahol neon merült fel a víztározás szükségessége. 1.32. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI TÄROZÄS MÚLTJA ÉS JELENE A terület a pesti síkság, a dunai szigetek és a Gyáli csatorna vízgyűjtőjének kivételével dombos és hegyes, ahol aránylag sok tározási lehetőség van. A lehetőségek kihasználása azonban a múltban nem állt senkinek érdekében, mert vízhiányról nem lehetett beszélni és a csekély energiaigény tározás nélkül is kielégíthető volt. Az ipari üzemek elsősorban bővizű vízfolyások mellé települtek. A múltban elvétve előforduló tározási próbálkozások sikertelensége nem volt ösztönző. A sikertelenség oka elsősorban a technikai felkészültség hiánya, másodsorban az anyagi erők korlátozott volta. Ilyen sikertelen tározás nyomai a Börzsönyben és a Pilisben több helyen megmaradtak (Malomvölgyi patak Zebegény fölött, Nagymaros község területén', Damásdi patak Mária- nosztra fölöt, Apátkuti patak Visegrád felett, a Pi- lismaróti és Dömsödi Malom patakok, a Bánki és Romhányi tavak, Vácrátóti tó stb.) Ezek azonban nem nevezhetők tározónak, mert vagy régen tönkrementek, névtelenül, sőt nyomtalanul, vagy erősen föltöltődtek. Ennek alapján az itt felsorolt próbálkozásokat nem vettük be a nyilvántarásba, csak a műszaki történeti teljesség kedvéért soroltuk fel őket. A jelenleg is üzemelő tározók az alábbiak: A Diósjenői halastó tározónak számít, mert másodlagosan a Tolmács községben levő Erdőkémia V. egyenletes vízellátását biztosítja. Földgátja a Jenői- patakot zárja el és 0,55 millió m3 tározótérből kb. 0,3 millió m3-t lehet tározásra számításba venni. A vízmennyiség többi része a halászati üzem fenntartásához szükséges. A tó erősen feliszapolódott és a tározótér növelése érdekében gátját egyízben megemelték. Az Erdőkémia V. a tározó segítségével 7—8 1/sec állandó vízsugárhoz jutna, amennyiben a vízkivétel a halastó üzemétől független lenne. A tározó többcélú hasznosítása következtében azonban a víz- mennyiség nem garantált. 1.3 A víztározás és a többcélú hasznosítás fejlesztésének szükségessége A múlt és a jelen állapot helyes értékelése alapján és a jövő vízigényeinek ismeretében a tározás fejlesztése tekintetében a TVK területén az alábbi helyzet rögzíthető. A vízigények a jövőben a mezőgazdaság és ipar részéről egyaránt jelentős mennyiségben növekszenek. A vízigények tározással történő kielégítése azonban nem mindig gazdaságos, mivel a tározási lehetőségek távol esnek a vízhasználattól. A nagy ipari vízhasználók többnyire a Duna mellé települtek, vizüket tehát ebből nyerik, a kis vízigényű ipartelepeket, amelyek a Dunától távol helyezkednek el — gazdaságosabb városi, vagy regionális vízműből kielégíteni. A mezőgazdaság vízigényének kielégítése általában szintén az élő nagyvízfolyásokra és a kedvező talajvízelőfordulásokra támaszkodik és elenyésző a tározásra szoruló öntözési lehetőség. A víztározásnak a terület vízgazdálkodásában csak az Ipoly mentén van jelentősége. Az Ipoly- menti víztározás szükségességét a Zagyva vidék vízhiánya indokolja. Az Ipolyból történő vízpótlás a Zagyva vidék vízellátása szempontjából az egyik leggazdaságosabb megoldás. A tározó segítségével a Zagyva vidéknek 250 1/s állandó vízsugár adható át. A Közép-Dunavidék területén a tározásnak az Ipoly menti víztározáson kívül, a vízgazdálkodásban nincsen olyan szerepe, mint az ország más területén, ahol a vízhiány pótlására a tározás gazdaságosnak mondható. A tározó építése csakis akkor gazdaságos, ha azok komplex (többcélú) használhatósága előre látható. A tározók jövedelmezősége elsősorban az öntözési (10 000,— Ft — 6 000,— Ft/ha/év) haszonból származik, lényegesen mérsékeltebb a halasítás és a víziszárnyas tenyésztés haszna (7 200,— Ft/ha/év.) Még kisebb haszon várható az üdülésből és a vízisportból. 2. A VÍZTÁROZÁS ÉS ANNAK TÖBBCÉLÚ HASZNOSÍTÁSÁNAK FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11. TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, FELTÁRÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK ÉS TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A tározás kérdését a VITUKI 1958-ban majdnem teljesen feldolgozta. Kidolgozta a Kemence patak, Damásdi patak, Királyréti patak, Török patak, a nógrádverőcei Lósi patak tározóit, továbbá a Lókos patakon a Felsőpetényi, Bánki, Bánk-Rétsági tározókat, a Derék patak tározóját Borsosberény mellett, a Benta patak tározóját Herceghalomnál, az Aranyhegyi patak tározóját Pilisvörösvámál és a Csobánkai tározót. A víztározások között szerepel a Gombás patak Vácduka és Репс melletti tározója és a Sipeki patak nógrádsipeki elzárása. A Géci patakon Benczurfalvánál és Kisgécnél, a Ménes patakon Ságúj falunál van tár ozásra alkalmas hely. A Dobroda patak tározója Karancslapujtő községhez fekszik közéi. A tanulmány topográfiailag, geoló- giailag és hidrológiáikig dolgozza fel a tervezett tározó helyeket és javaslatot tesz a gazdaságos tározó méreteire és teljesítőképességére is. A tanulmányban szereplő helyszíni adatok 1955 évből származ380
