Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
XII. FEJEZET Víztározás és annak többcélú hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a militât. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1. A témakör ismertetése A víztározásnak — a tározóknak a vízrendszerben elfoglalt földrajzi helyzete alapján — két fő változatát különböztetjük meg; a síkvidéki, illetve hegy- és dombvidéki tározást. Mindkét tározási módon belül a tározótérnek a mederhez viszonyított elhelyezése szerint a, tározás történhet magában; a folyómederben (meder, illetve hullámtéri tározás), a folyó völgyében, vagy a medren kívül természetes (holtágakban, stb.), illetve mesterséges medencékben. Ez utóbbi tározási mód leginkább a síkvidéki tározás körében fordul elő. Síkvidéki tározás. A síkvidéki tározóterek lehetnek természetes eredetűek (holtmedrek, érmedrek, terepmélyedések, élőmedrek) és mesterséges kialakításúak (töltések közötti tározás) A korszerű síkvidéki tározók általában többcélú vízhasznosításra létesülnek. À tározással megoldható vízgazdálkodási célok: a) öntözés b) hal- és víziszámyas tenyésztés c) belvízvisszatartás d) nád- és sástermelés e) vízparti üdülés, fürdés, vízisportok f) egyéb vízigény kielégítése (ipari stb.) Hegy- és dombvidéki tározás. A hegy- és dombvidéki tározás alatt valamely vízfolyásnak völgyzárógáttal történő elzárását értjük, aminek révén mesterséges tó keletkezik, amely a síkvidéki tározókhoz hasonlóan általában két, vagy több vízgazdálkodási cél együttes kielégítésére épül. A hegy- és dombvidéki tározás a következő vízgazdálkodási célok érdekében létesülhet: a) Vízhozamszabályozás, (árvízcsökkentés1, kisvíz- hozam növelés), b) ivóvízellátás, c) ipari vízellátás, d) öntözés, e) tógazdaságok vízellátása, külterjes hal- és vi- ziszámyas tenyésztés, f) vízerőhasznosítás, g) vízparti üdülés, fürdő, vízisport, h) egyéb. Tározó a tározómedencéből és a medencét elzáró, illetve körülzáró gátból, vagy töltésből áll. Völgy elzáráson a völgyzárógáton kívül mindazon létesítmények értendők, amelyek a gáttal egybeépítve, vagy attól különállóan a vízlebocsátás és a vízhozamszabályozás érdekében létesültek (árapasztó, üzemvízlebocsátó és szabályozó, fenékkiürítő, stb.) Medencén a földuzzasztott víztől nedvesített völgyrészletet (tározótér) értjük a hozzátartozó műszaki létesítményekkel (rézsűburkolatok, szabályozóművek, stb.) együtt. A bruttó tározótér két részből áll: a hasznos térfogatból és a hordalék befogadására, vagy ivóvíz tározásoknál a vízminőség biztosítására szolgáló holttérből. A tározó teljes, abszolút teljesítőképességét állandó, egyenletes, m3/s-han kifejezett vízsugár jellemzi, amelyet a tározó állandóan hiánytalanul képes; kiszolgáltatni a gát szelvényében. Relatív hidrológiai teljesítőképesség (tározási hatásfok) az abszolút teljesítőképesség és a tápláló közepes vízhozamnak a viszonyszáma a gát szelvényében. Éves tározónak nevezzük azt a tározót, mely a legkedvezőtlenebb vízjárású esztendő vízmennyiségét túlfolyás nélkül hasznosítja. Évszakos tározó a legkisebb évi középvízhozam állandó biztosítását szolgálja. Teljes vízhasznosítású tározónak nevezzük az átlagos (30—50) évi középvízhozammal egyező nagyságú üzemvíz állandó szolgáltatására kiépített tározót. 1.2. A múlt és a jelen 1.21. SÍKVIDÉKI TÄROZÄS mültja és jelene A Közép-Dunavidék területén síkvidéki tározás a múltban nem volt, és a jelenben sincs. Ennek ma371)
