Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
A Dunabizottság — figyelembevéve a jövőbeni fejlődés lehetőségeit — a jelenlegi Duna-bizottsági szabályozási és hajózási kisvízszint alatt tartandó 2,5 m vízmennyiséget a jövőben mélység szélesség Budapest felett 3,0 m 180—200 m Budapest alatt 3,5 m 220—250 m-re kívánja fejleszteni. A vizsgált Dunaszakaszon a legikisebb gázlómélység kb. 2 m, ami nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a szállítási önköltség jelenleg még aránylag magas. A Duna lépcsőzése után a helyzet lényegesen megváltozik, amennyiben a nagymarosi és az adonyi, továbbá a felső-dunai üzemvíz csatornás erőmű 3,0—3,5 m mélységet biztosítana a vizsgált Dunaszakaszon. A tervezett erőművek megépítésével a Duna mélyvizű vízszállítási főútvonallá válik, ami a víziszállítás gazdaságosságát ugrásszerűen fogja emelni. A Nagy Dunai hajóút fejlesztésének szükségessége mellett nem szabad megfeledkeznünk a Szentendrei Dunaágról és a Soroksári Dunáról sem. Előbbi fejlesztése nemcsak a dunabogdányi kőszállítások várható növekedése, hanem a tekintélyes üdülőforgalom növekedése miatt is szükséges. A Soroksári Dunaág hajóforgalmának növekedése csak a tassi hajózsilip újjáépítésével kerülhet előtérbe. Víziúthálózatunk legnagyobb hiányossága, hogy a két főútvonalat (Duna és Tisza) nem táplálják a kishajóutak, melyek képesek lennének a tömegáruforgalom természetes útirányban való lebonyolítására. A kishajózást biztosító víziúthálózatunk kialakítását célozzák a Tisza—Körös—Keleti főcsatornából álló zárt rendszer és az öntözőcsatornák folytonosan sűrűsödő rendszerei, melyeken kb. 30 tonnás teherbírású dereglyék közlekedhetnek. 2. A VÍZIUTAK ÉS KIKÖTŐ FEJLESZTÉSE 2.1. A tervezés alapjai 2.11. A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE Az alábbiakban kivonatosan azokat a munkákat soroljuk fel, amelyek a TVK e fejezetében tárgyalt folyószakasszal mint víziúttal, illetőleg ennek hajózási lehetőségeivel függnek össze. Kiemeljük a jégjárással, az árvízszintekkel, a vízállás előre jelzésekkel foglalkozó tanulmányokat és azokat a terveket, amelyek komplexen foglalkoznak a víziút fejlesztésével. Tudományos kutatások, adatgyűjtések és feltárások: a) A magyar Duna vízjárása dr. Lászlóffy Wol- demár 1934. A vízgyűjtő terület kőzettani felépítésére vonatkozó adatokat közöl, továbbá hőmérsékleti és csapadékviszonyokat. b) A folyók jégviszonyai különös tekintettel a magyar Dunára, dr. Lászlóffy Woldemár 1934. c) A Duna szabályozása, Tőry Kálmán 1952. A mű két fejezetében „A Duna mint víziút” és „A dunai csatornázási tervek” a hajózás kialakulásával, fejlődésével, a hajózási akadályokkal, a jeges és gázlós időszak tartósságával, a kikötőkkel és rakodókkal, a hajóút kitűzésével foglalkozik. d) A dunai árvíz alkalmával végzett vízhozammérések tanulságai és eredményei. Dr. Lászlóffy Woldemár—Szilágyi József 1955. Részletesen ismerteti az 1954. évi árvíz alatt végzett mérések eredményeit az Esztergom—Mohács közötti Duna- szakaszról. e) A jövőben mértékadó dunai árvízszint megállapítása Dr. Károlyi Zoltán 1955. Közli a legnagyobb jégmentes dunai árvizeket 1897—1954 között. f) A Morva-torkolattól a Fekete-tengerig terjedő Dunaszakasz jégviszonyai. Dr. Horváth Sándor —Dr. Lászlóffy Woldemár 1958. A mű a legkorszerűbb adatokat tartalmazza. g) A Duna vízjárásának előre jelzése. VITUKI, dr. Szesztay Károly 1959. A kis és nagy vízállások előre jelzésével foglalkozik. h) Dunabizottsági tanulmányok. Tanulmány a Duna jégviszonyairól, dr. Horváth Sándor 1961. Részletesen tárgyalja a jégviszonyokat, az időjárás hatását a jégjárásra és foglalkozik a jég elleni küzdelem módszereivel. A jég és morfológiai viszonyoknak a víziúttal és hajózással való összefüggését számos táblázatban sorakoztatja fel. A hajózási űrszelvény, a dunai vízépítési és egyéb műtárgyak mérete hajózási szempontból, 1960. A tagállamok által elfogadott Duna-bizottsági méreteket tárgyalja. Dunai évi forgalmi statisztika. 1958—1959—1960. A magyar és külföldi belső- és átmenő-forgalmat határozza meg és részletezi a nagyobb kikötők forgalmát. i) A Duna vízkészletének komplex hasznosítása. Tanulmányterv kivonat. Szovjet Godroprojekt 1961. A dunai vízlépcsők jelentőségét tárgyalja a víziközlekedés szempontjából. Foglalkozik a hajóút fejlesztésével, a szabályozási munkákkal, az áruforgalom fejlődésével, kikötőkkel és hajóállomásokkal. Kijelöli a vízlépcsők helyét és megadja ezek duzzasztási magasságát. j) Előzetes forgalmi tanulmány OVK víziutak és kikötők fejezetéhez. Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Vasútépítés és Üzemi Tanszéke 1961. A MAHART bel- és külforgalmi adatait tartalmazza árunemenként és forgalmi szakaszonként. 46 6 TVK 361
