Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme

tású szennyvíztisztító telep, vagy berendezés létesüljön, melyek kizárólag csak egyes intézmények, gyárak vagy ipartelepek céljait szolgálják. Megengedhetetlen az az állapot is, hogy egyes helyeken a szennyvíz keletkezési helyétől a recipiensig terjedő zárt csatornarendszer kizárólag az egyedi berendezés által megtisztított szennyvizet továbbítja a befogadóba, de ezt a csatornát maga a település kommunális célokra nem használhatja fel, mert a tisztítótelep elhelyezése azt nem teszi lehetővé.

Az egyedi csatornarendszerek és szennyvíztisztító berendezések súlyos nehézséget okoznak üzemeltetési szempontból is. Különböző profilú intézmények, létesítmények, gyárak, ipartelepek stb. kénytelenek ilyen berendezéseket üzemeltetni. Megfelelően szakképzett kezelő személyzet hiányában az ilyen rend- szertelen telepítésnek következménye a tisztító berendezések hatásfokának csökkenése, időelőtti elhasználódása és tönkremenetele. A legsúlyosabb következménye pedig közegészségügyi vonalon jelentkezik és egyúttal főoka a vízfolyások elszennyeződésének is.

A fejlődés kétségtelenül odairányul, hogy' mindazokban a településekben, ahol közcsatomázás jelenleg nem létesíthető, törpe szennyvíztisztító berendezések létesüljenek, összevonva az egyes szennyvízkibocsátó intézményeket, lakó- és ipartelepeket olyan szennyvízelvezető hálózattal, amely a település leendő csatornázásának magját képezi és lehetővé teszi későbbi időpontban a település csatornázásának teljes kiépítését. A keretterv összeállításánál ez az elv érvényesült, különösképpen a Duna-kanyarban fekvő községeknél. A Duna-ka- nyar Intéző Bizottság a Duna-kanvari községek fejlesztésénél olyan nagyszabású intézmény hálózat kiépítését tervezi, amelynek következtében községekként számos egyedi szennyvíztisztító berendezést kellene létesíteni. Ezek helvett célszerű megkezdeni a község csatornázását, közoonti titszítóbe- rendezéssel. Természetesen a keretterv figyelembe vette azt is, hogy egyes üdülőtelepeket, turistaszállókat stb.-t nem lehet az előbb emlíett központi hálózatba bekapcsolni, ezekre a helyekre továbbra is egyedi tisztítóberendezéseket kell tervezni.

A keretterv kiértékelésénél elsősorban a tervbe beépített adatoknak mennyiségi és minőségi szempontból történő vizsgálata szükséges.

Mennyiségi szempontból a rendelkezésre álló adatok nem voltak elegendők arra. hogy teljesen tiszta képet lehessen alkotni a terület szenny- és csapadékvíz gazdálkodásáról.

Megjegyzés: A főváros csatornázása fejlesztésének eddigi ismertetése a FÖMTI által kidolgozott távlati terv alapján történt, meylet a fővárosi tanács V. b. 1963. okt. 30-i ülésén alapelvként elfogadott. A vízgazdálkodási keretterv összeállítása után készült el a Fővárosi Csatornázási Művek 20 éves távlati kommunális tervtanulmánya a főváros csatornázásáról. Ez a tervtanulmány a kerettervben közölt anyaghoz képest jelentős (főleg ütemezési) eltéréseket tartalmaz. A kerettervben a fővárosi összes szárazidei szennyvízének biológiai tisztítása szerepel, a tervtanulmány pedig csak az angyalföldi és délpesti szennyvíztisztító telep kiépítését

ütemezi be a 20 éves tervidőszakra összesen 240 000 m3/nap tisztítási kapacitással, a többi szennyvízmennyiség tisztítására csak 1980 után kerül sor. A fejlesztési időszak végén, 1980-ban várható szennyvízkibocsátásnak tehát csak mintegy 20 %-át fogják tisztítani. A tervtanulmány a csatornahálózat (azon belül is főleg a törzscsatornák) hosszát kívánja növelni: a csatornahálózat összes hossza 3000 km, ebből a törzscsatornák hossza kb. 2400 km lesz. A tervtanulmányban előirányzott munkálatok költségigénye: beruházási költségek kb 2,8 milliárd Ft, felújítás 1 milliárd Ft, összesen 3,8 milliárd Ft.

Minőségi szempontból:

A VITUKI által rendelkezésre bocsátott és már említett intézményi és ipartelepi statisztikai adatokat a kiküldött kérdőívek alapján állították ösz- sze. Ezek az adatok egyes esetekben tarhatalanok és téves következtetésekre vezetnek. A Hungária Vegyimű (Illatos út) adatközlése a következő : szennyvíz kibocsátása a bevallás szerint 1940 m3/nap, amelyből 800 m3/nap fekáliás és 1140 m3/nap „egyéb” szennyvíz kerül a közcsatornába.

A Budapesti Kénsavgyár (Kén utca) bevallása szerint a napi szennyvízkibocsátás 5000 m3, amelyből „nem szennyezett” 4800 m3/nap és fekáliás 200 m3/nap.

A jelzett két adat bizonyítja az adatszolgáltatás hiányosságait, mert az említett két ipartelep, tetemes mennyiségű savat és egyéb chémikáliákat bocsát ki a közcsatornába.

Az 1955. évi 36. tv. alapján a községek elkészítették és jóváhagyták községfejlesztési terveiket. A kerettervben az így szolgáltatott adatok beépítést nyertek, de erősen átértékelve, mert a tervek ellentmondásokat, tévedéseket tartalmaznak és nagyon sokszor a csatornázási terminológia ismeretének hiányosságában félreértésre adtak alkalmat.

Az ipari szennyvizek kémiai összetételét jelző adatok is — az előzők szerint — csak a legritkább esetben feleltek meg a valóságnak.

Gazdasági, szociális és kulturális szempontból a keretterv készítésének egyik alapvető tényezője az volt, hogy a keretterv-időszak alatt a terület összes községeiben működő közoktatásügyi, közegészség- ügyi, közigazgatási és közélelmezési intézmények és ipartelepek, valamint a kulturális létesítmények lehetőleg legalább egyedi szennyvíztisztító berendezéssel legyenek ellátva. Községfejlesztési szempontból pedig gondoskodás történt a közforgalmi utak megfelelő víztelenítésére szolgáló nyílt árkok létesítéséről.

3.12. A VIZEK TISZTASÁGÁNAK VEDELME

Amennyiben a kerettervben szereplő közcsatornázás, a községi és városi szennyvíztisztító berendezések, valamint a nem csatornázott területeken az egyedi és intézményi ipartelepi szennyvíztisztító berendezések kiépülnek és a vizek tisztaságának védelméről szóló kormányrendelet végrehajtást nyer, a felszíni vizek és a talajvíz jelenlegi szennyezettségében jelentős javulás állhat elő.