Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme

3. BEFEJEZÉS 3.1. A terv értékelése 3.11. TELEPÜLÉSEK ÉS IPARTELEPEK CSATORNAZASA A keretterv képet ad a jelenlegi állapotról és fel­tárja a jövőbeni teendőket. Tartalmazza az ez idő szerint figyelembe vehető legfontosabb vízgazdál­kodási feladatokat. Megteremti a lehetőségét és az alapját hosszabb távlati népgazdasági tervek elké­szítésének. Más népgazdasági ágazatnak jelentős segítséget nyújthat saját távlati tervük kidolgozá­sához. A keretterv tájékoztatást ad, hogy milyen meg­terhelést jelent a népgazdaság számára a csatorná­zás és szennyvíztisztítás terén végrehajtandó leg­sürgősebb feladatok elvégzése. A bevezető rész a meglévő állapotot foglalja ösz- sze. A kommunális csatornázás adatainak megbíz­hatósága megfelelő. Kellően kimunkált adatok áll­tak rendelkezésre az ország közmű ellátottságáról, azok műszaki jellemzőiről. Az ipartelepek szenny­vízkibocsátásának és tisztításának egyes adataiban már több bizonytalanság rejtőzhet. Kérdéses eset­ben ezért mindig a jobban megfogható ipari víz- beszerzés és az alkalmazott gyártási technológia so­rán várható vízveszteség egybevetésével történt a kibocsátott szennyvízmennyiség leellenőrzése és esetleges korrigálása. A kommunális csatornázás 20 éves fejlesztési ter­vének alapja az Országos Tervhivatal irányelvei és számai szerint elkészített lélekszámfejlesztési terv volt, amely az ország lakoslétszámát 1980-ra 11,3 millió főre irányozta elő. A keretterv célkitűzései­nek realitását kommunális vonalon az Országos Tervhivatal és az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1962 januárban megadott fejlesztési irányelveinek, továbbá a különböző tervező vállalatok konkrét terveinek felhasználása biztosítja. A keretterv ké­szítése során minden város, nagyközség és kiemelt mezőgazdasági központ csatornázásának és szenny­víztisztításának megoldására egyedi terv készült, s így a célkitűzések megvalósításához szükséges be­ruházási költség reális számértéknek tekinthető. A 20 éves iparfejlesztés szennyvízelvezetésének és tisztításának tervezése az iparágak fejlesztési tervei alapján történt. A fejlesztés egyes nagyipari léte­sítményeinek csatornázása és szennyvíztisztítására a keretterv készítése során egyedi tervek készültek, azonban a beruházási költségek meghatározása az egységesség kedvéért mindenütt az országos átlag­nak segítségével történt és csak részben lehetett fi­gyelembe venni a helyi körülményeket. Előfordul­hat ezért egy-egy esetben, hogy az ipari szennyvizek elvezetésére és tisztítására beállított beruházási költ­ség kissé magasnak vagy alacsonynak tűnik, azon­ban TVK területre vonatkozóan az e célra fordí­tandó összegek valós értéknek fogadhatók el. A fejlesztés során keletkező káros ipari szenny­vizek mennyiségének megállapítása jelenlegi gyár­tási technológiák feltételezésével történt. Üj, kor­szerűbb technológiák bevezetése a káros szenny­vizek jelentős mértékű csökkenését okozhatja, ami az elvezetés és szennyvízkezelés terén komoly költ­ségmegtakarítást eredményezhet. Meg kell jegyezni, hogy az összehasonlíthatóság és egységesség érdekében a költségszámítás a teljes 20 éves fejlesztési időszakra vonatkozólag azonos kivitelezési költségtényezők segítségével történt. Nem lehetett ugyanis figyelembe venni az építési, technológia állandó korszerűsödését, mely az építési költségek terén esetleg jelentős költségmegtakarí­tást eredményezhet a megadott költségekhez képest. Az iparfejlesztési előirányzatok sohasem tekint­hetők mereven meghatározott számoknak. A tény­leges fejlesztés állandóan rugalmasan idomul a népgazdaság mindenkori struktúrájához, szerkezeti változásaihoz, igényeihez és teherbíróképességéhez. Feltétlenül szükséges tehát az elkövetkezendőkben a keretterv adatait is folyamatosan helyesbítem és finomítani a mindenkori helyzetnek megfelelően. A keretterv felépítésében Budapest főváros, Pest és Nógrád megyére, valamint a Fejér megyei Etyek és Mány községekre és a keretterv szempontjából az Északdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területéből a 6. TVK-hoz csatolt Dömös és Pilismarót közsé­gekre tagolódik. Figyelemmel azonban a Duna-ka- nyar fejlesztésére vonatkozó népgazdasági érde­kekre, a keretterv készítésénél a Duna-kanyar In­téző Bizottság ezzel kapcsolatos tervei is felhaszná­lást nyertek és a kerettervben külön fejezetet ka­pott a Duna-kanyar. A terület szenny- és csapadékvíz elvezetésének, valamint a szennyvíztisztításának minőségi és mennyiségi vizsgálata előtt néhány alapvetően fon­tos tényező kiértékelése szükséges. A múlt-jelen részben az egyes intézmények­ben, létesítményekben megépített, a távlatban pe­dig kiépítendő egyedi jellegű csatornázásnak és szennyvíztisztító berendezéseknek áltálában a ke­retterv minőségére közvetlen kihatásuk nincs. Ezek­nél az egyedi megoldásoknál a szennyvizek kezelése túlnyomó részben az intézmény belterületén törté­nik, és nagy részben ugyanitt történik a szenny­vizek elhelyezése is. Az egész területen alig akad egy-két eset (Jobbágyi, stb.), amelynél a település, mint kommunális egység, egy ilyen egyedi tisztító- berendezést vett volna igénybe kisebb-nagyobb községrész szennyvizeinek tisztítására. Még az eset­leg közterületen haladó csatornahálózatok sem vol­tak közvetlenül alkalmasak arra, hogy azokba az engedélyesen, illetve az üzemeltetőn kívül más te­rületek is bekapcsolhatók lettek volna. Ez az álla­pot bizonyos fokban a jövőben is fennmarad — még Budapesten is —, mert a területen a község- csatornázás kérdésének teljes megoldása még az 1960—1980-as keretterv időszakban sem történ­het meg. Népgazdasági szempontból azonban az egyedi szennyvíztisztító berendezéseknek olyan értelmű telepítése, ahogy az a múlt-jelen időszakában tör­tént, feltétlenül káros jelenség. Nem tartható fenn ugyanis az az állapot, hogy egyes településekben több, egymástól független kisebb-nagyobb kapaci­315

Next

/
Oldalképek
Tartalom