Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme

víztisztítására, továbbá nagyobb ipartelepek szenny, vízkezelésének megoldására egyedi tervek készültek az előzőkben felsorolt forrásmunkák és adatok alapján. A kisebb települések, ipari létesítmények és lakótelepek fejlesztésének jellemző adatai normatívák alapján kerültek kidolgozásra.

A felszíni vizeknek a fejlesztési időszak végén várható szennyezettségi állapotára vonatkozóan a VITUKI közölt adatokat.

Budapest csatornázása történeti részének összeállításánál a főváros statisztikai évkönyveiben szereplő adatok, ezenkívül a 31 800/1938.—II. polgm. sz. „Előterjesztés a székesfőváros csatornahálózatának fejlesztése tárgyában” című, a Budapest székesfőváros akkori közgyűlése által jóváhagyott távlati tervekben foglaltak is feldolgozásra kerültek.

A Fővárosi Csatornázási Művek kezelésében lévő közcsatorna- és árokhálózat adatai kimerítő pontos- ságúak. Az ipartelepek, üzemek, gyárak adatszolgáltatása azonban rendkívül hiányos. A VITUKI által szolgáltatott adatok, amelyek az 1958. évi statisztikai kérdőívek nyomán készültek a gyárak, üzemek bevallásai alapján, egyrészt hiányosak, másrészt egyes esetekben a valósághoz képest olyan ellentmondásokat tartalmaznak, amelyek az adatszolgáltatást meglehetősen bizonytalanná teszik. Hiányosság az is, hogy az adatszolgáltatás főleg a főváros területére eső ipartelepekre, gyárakra, üzemekre szorítkozik, Pest és Nógrád megyére igen kevés adatot tartalmaz és az adatok egyeztetése is nehézséget okozott.

A tanácsok részére kiadott kérdőívek megbízhatósága rendkívül csekély és olyan ellentmondásokat tartalmaztak, amelyek miatt az adatsorok teljesen bizonytalanná váltak és elfogadhatatlanok voltak. Ez annak a következménye, hogy a végrehajtó bizottságok nem foglalkoznak kellő súllyal a szennyvizek elvezetésének kérdésével, hiányzik az ezirá- nyú pontos és műszakilag kifogástalan adatfelvétel és felmérés.

Csatornázási vonalon teljesen tiszta kép a terület szennyvízgazdálkodásról csak akkor alakulhat ki, ha a területen beható és részletes helyszíni vizsgálat és feltárás indul meg.

Rendkívüli nehézség ipari szennyvíz vonalon az, hogy az ipartelepek szennyvízgazdálkodására megbízható adatok nem állnak rendelkezésre. Az üzemek túlnyomó többsége nem rendelkezik víz jogilag engedélyezett szennyvíztisztító berendezéssel. Elengedhetetlenül szükséges tehát az ipartelepek felülvizsgálata, ellenőrzése és megfelelő pontosságú teljesítményi adatok beszerzése.

Az ipartelepek ilyenirányú felülvizsgálatára a Budapest Fővárosi Közegészség- és Járványügyi Állomás kezdeményezésére 1959-ben egy ún. „komplex” bizottság alakult, amelynek feladata az ipartelepek, gyárak, üzemek, műhelyek feladata az látásának és szennyvízkezelésének, illetve szennyvízelvezetésének ellenőrzése, valamint a szociális berendezések egészségügyi felülvizsgálata. Ez a bizottság' vizsgálja egyúttal mindazokat az intézményeket is (Fővárosi Vízművek, Fővárosi Csatornázási Művek, gyógyfürdők, gyógyforrások), melyek a főváros vízgazdálkodására kihatással vannak.

Az elmondottak mindezek ellenére sem befolyásolják jelentős miértékben a tervezés eredményét és pontosságát, tekintettel arra, hogy az ismertetett területen összefüggő szenny- és csapadékcsatornahálózat — Budapest és Vác kivételével — seholsem létesült, és így az egyedi csatornázási berendezések hatása korlátozott. A csatornázott területeken azonban gondoskodni kell arról, hogy a helyi jellegű tisztító berendezéseket a közcsatornába bekössék, csatornázatlan területen pedig addig is, amíg a település általános csatornázása megoldást nem nyer, arra kel törekedni, hogy egyes szennyvíztermelő objektumokat lehetőleg összevonva, szennyvizüket közös szennyvíztisztító berendezésekkel tisztítsák.

A terület vizsgálatánál felhasznált irodalom: a MÉLYÉPTERV tanulmányterve Gödöllő, Vác csatornázására, Lesenyei József: Magyarország csatornázása és szennyvízkezelése, Lesenyi József: Vác város szennyvízkezelése (Városkultúra, 1934), Thirling Gusztáv: A magyar városok statisztikai évkönyve, 1908.

2.12. A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK

2.121. Budapestre vonatkozólag

— A szennyvizek elvezetésének és tisztításának fejlesztésénél irányadó a Fővárosi Csatornázási Művek készülőben lévő távlati fejlesztési terve.

— Csatornázással kell ellátni az ivóvízzel ellátott fővárosi peremkerületeket.

— Üdülőhelyek, hétvégi pihenőhelyek, turistaházak, dunamenti sportlétesítmények szennyvízelvezetése különös körültekintéssel valósítandó meg.

— A főváros területén átfolyó kisvízfolyásokba, időszakos árkokba csak megfelelő módon kiépített és üzemeltetett szennyvíztisztító berendezéssel kezelt szennyvizeket szabad bebocsátani.

— A közcsatornára veszélyes ipari szennyezéseket az ipari üzemek területén úgy kell megtisztítani, hogy azok a közcsatornába bevezethetők legyenek.

— Megvizsgálandó az ipartelepek vízforgatásának a szennyvízelvezetésre és tisztításra gyakorolt hatása.

— Adottságok eisetén több ipartelep ipari szeny- rizének közös elvezetéséről, tisztításáról és a befogadóba való bevezetéséről gondoskodni kell.

— Ahol a szennyvíznek ipari célokra való fel- használására adottságok vannak és az ipari vízigény a szennyvizekből kielégíthető a szennyvizeknek ilyen célokra való felhasználására törekedni kell.

— Különleges szennyeződésű ipari szennyvizeket helyszíni adottságok figyelembevételével, lehetőleg a keletkezési hely közelében létesített, vagy létesítendő berendezésekben kell hatástalanítani.

294