Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
jelenlegi alacsony színvonalát emelni kell, a vízfejadagot 1980-ban legalább 150 liter/fő, nap értékkel kell figyelembe venni. Ezzel a napi átlagos háztartási vízigény 20 év távlatában 340 000 m3-re nő. I Az ivóvízminőségű, illetve a városi vízműhálózatról gazdaságosan kielégíthető üzemi vízszükségletek 1980 évig előreláthatólag napi 480 000 m3-re emelkednek. A naponta átlagosan értékesített összes vízmeny- nyiség tehát 20 év múlva kereken 820 000 m3 lesz, ennek biztonságos szolgáltatásához — 75ô/0-os éves átlagkapacitás kihasználtság figyelembevételével — 1,05 millió m3/nap mértékadó víztermelési kapacitás kiépítése szükséges. Vízbeszerzés A Fővárosi Vízművek vízszerzési lehetőségei eddig európai, sőt világviszonylatban is rendkívül kedvezőek voltak, amennyiben a Duna partján kialakult vastag kavicsrétegekre telepített partiszűrésű kútsorok kiváló ivóvizet szolgáltattak. A végrehajtott kutatások eredményei szerint azonban a távlati többletvízigény partiszűrésű rétegvizekből teljes egészében már nem biztosítható. A Budapestre még gazdaságosan bevezethető parti kavicsrétegvizek összes mennyisége mintegy 300—330 ezer m3/nap, ennek 80%-a a fővárostól északra, 20%-a a délre eső folyamszakasz mellett helyez- kedik el. A keleti városrészen (Cinkota) mélyíthető fúrt kutak egyenként viszonylag csekély vízhozamuk ellenére — bár kismértékben — a kapacitásfejlesztés második bázisát alkotják. A budai hegyvidék hasznositható karsztvízkészlete újabb becslések szerint legfeljebb napi 70 000 m3-re tehető. Kis mennyisége, magas keménysége, költséges kitermelése és ma még gyakorlatilag feltáratlan volta miatt 20 éves távlatban vízbeszerzési szempontból nem jöhet számításba. Biztosítani kell azonban ezidő alatt a főváros környéki karsztvizek teljes feltárását, a következő évtizedekben jelentkező igények legalább részleges kielégítése érdekében. A partiszűrésű kútsorok természetes vízutánpótlása alacsony Duna vízállás idején, különösen a hideg téli évszakban jelentős mértékben csökken, szükséges tehát a mesterséges talajvízdúsítás állandó berendezéseinek kiépítése. A partmenti ka- víesrétegekre telepített cső-, aknás- és csáposkutak vízadóképességének a vízállástól független fokozatos apadása is észlelhető, részint túlerőltetésük, részint elhasználódásuk következtében. A 20 éves távlatban tehát az összes kút felújítását elő kell irányozni. Az igények kielégítése mindezeken túl a félka- patitásra már kiépült 200 000 m3/napi teljesítő- képességű káposztásmegyeri felszíni vízkivételi mű teljes megvalósítását is szükségessé teszi. A távlati vízszükséglet beszerzése 35 víztermelő telepen fog történni. Ezek kapacitás-súlypontja tovább tolódik észak felé, amennyiben az északi telepek részesedése a fővárosi vízművek napi teljesítőképességéből a jelenlegi 70°/<rról 80%-ra emelkedik. Hálózat A Fővárosi Vízművek közterületen fekvő nyomócsőhálózatának hossza 1960 év végén 2 454 km volt. A legnagyobb vezeték belső átmérője 1 200 mm. A jelenlegi hálózat gerincét alkotó főnyomócsövek már nem képesek a kitermelt vízmennyiséget a fogyasztók teljes köréhez elszállítani. Főként a délpesti (kőbányai) területen jelentkeznek emiatt vízellátási zavarok. A távlati fejlesztés során elsősorban új főnyomóvezetékek fektetésével kell a hálózat gerincét megerősíteni, de gondoskodni kell ugyanakkor az elosztóhálózat kiterjesztéséről is, a még ellátatlan területeken. Az északi víztermelőtelepekről a víz városba szállításához a pesti oldalon a Váci út és a Nagykörút egy szakasza alatt fekvő 2 X 0 1200 mm-es I. sz. és a budai oldalon eltérő nyomvonalon fektetett 2 X 0 800 mm-es II. sz. főnyomóvezeték mellett ki kell építeni a III. és IV. számú főnyomóvezetéket is. A III. számú főnyomócső a létesítendő új központi gépháztól a Hungária krt. környékén szállítja a vizet a kőbányai tározómedencékhez. A szükséges méret 0 1 400 mm, üzembiztonsági okokból azonban célszerű 3 db 0 800 mm-es egymással párhuzamosan haladó nyomócső fektetése. A IV. számú főnyomóvezeték ettől keletre, a sashalmi tározómedencéig épül ki, 0 1 200—1 400 mm méretben. A déli, szigetszentmiklósi vízszerző helyek vizének a kőbányai tározókhoz történő szállítására jelenleg rendelkezésre álló 0 800 mm-es főnyomócső mellé azonos átmérőjű, új fővezetéket kell fektetni, mely a Petőfi hídon át a kelenföldi fogyasztókat is táplálja. E legfontosabb gerincvezetékek fektetésén túl a főnyomócsövek rendszerét a nyomásviszonyok kiegyenlítésére még számos szakaszon bővíteni kell. A városfejlesztési tervnek megfelelő várható fogyasztások kielégítésére összesen 130 km hosszú 0 400—1 400 mm-es főnyomóvezeték fektetése szükséges. Az ellátott területek ki- terjesztése érdekében az övezetek számát a jelenlegi 26-ról 45-re kell emelni, ezek kiszolgálására 14 átemelő gépházat kell létesíteni. Az elosztóhálózat kiterjesztésére 20 év alatt mintegy 320 km hosszú új, 0 100—300 mm méretű csővezeték fektetése szükséges, amit az új lakótelepek ellátása, továbbá jelentős mennyiségű szűkké váló csőszakasz nagyobb 0-jű vezetékre való kicserélése indokol. Az 1980 évig építendő összes új hálózathossz tehát 450 km. Évenként átlag 25 km hosszú vezetéket kell fektetni, jóval kevesebbet, mint a korábbi években. Ennek oka az, hogy a főváros beépített területének túlnyomó részén a közcsőhálózat már kiépült. Tározás A vízszolgáltatás egyenletesebbé tétele, a hálózati nyomásviszonyok kiegyenlítése és az ellátási övezetek kialakítása érdekében 1980-ban 148 000 m3 magaslati tározótér volt üzemben, amely a napi átlagos vízfogyasztás mintegy V« részét tette ki. A 259
