Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
főbb okozója a fenntartás és karbantartás hiánya. Ez a megállapítás természetesen a Budapesti Fővárosi Vízműre nem vonatkozik, azonban minden más esetre érvényes. A megfelelő szakképzettségű szakemberek hiánya az egész vonalon égető kérdés. Ivóvízellátásunk fejlesztésének indokoltsága kézenfekvő, melynek megoldását sok más feladat elé kell sorolnunk. Nagy-Budapest fejlesztésénél a mai napi 100—110 liter/fő, nap érték kevés és az is egyenlőtlen elosztású. A víz minősége is kifogásolható. Kívánatos lenne 250 lit/fő, nap vízmennyiség biztosítása, valamint ennek megfelelően a lehetőleg decentralizált vízbeszerzés a korszerű csőhálózat és gazdaságos üzemelés biztosítása. A peremterületek további bekapcsolása a város egészségtelen növekedését szolgálná. Ezért a fejlesztésnek egyszer s mindenkorra határt kell szabni. A Pest megyei területen a Dunakanyar már ma megérett a terület korszerű vízellátására. Itt feltétlenül számolni kell korszerű vízművek létesítésével. Vízbeszerzés szempontjából felülvizsgálandó, hogy a DCM ipari vízellátása céljára miért fognak ivóvízminőségű vizet használni, amikor a technológia szempontjából a szűrt Dunavíz is megfelelne. A választott megoldás a Dunakanyar és Vác város szempontjából azért hátrányos, mivel ipari célra a legjobb vízlelőhelyet foglalta le. 1.32 AZ IPARI VÍZELLÁTÁS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A fejlesztés során lényegesen nagyobb összehangolást kell biztosítani a különböző tárcák vízigényeinek kielégítése érdekében, ezenfelül az ivó- és ipari vízellátás ellentétes érdekeit is megnyugtatóan kell megoldani. Ma a területen vízigényes ipar csak a Duna mellett található. Vízellátás szempontjából a hatalmas folyam szinte korlátlan vízbeszerzési forrás. A teljes Budapest-térségi ipar 1,5 millió m3/ nap mai vízigénye a folyam kisvízhozamának csupán 2,5%-a, melyet szinte hiánytalanul és lehetőleg szennyeződésmentesen adnak vissza az üzemek. Az iparfejlesztés ezt a számot 2,1 millió m3/napra emeli, ami még mindig csak 3,5%. A fejlesztés során a gazdaságos vízszétosztás az üzemen belüli többszöri felhasználás, a gazdaságos és lehetőleg egységes vízkivétel, valamint a szennyezésektől való védelem kérdéseit is meg kell oldani. 2. AZ IVÓ- ÉS IPARI VÍZELLÁTÁS FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, adatgyűjtések, feltárások és a TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A Területi Vízgazdálkodási Keretterv múlt- jelen anyagának összeállítása során az alábbi adatgyűjtések és feltárások anyaga került feldolgozásra: a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által készített statisztikai jellegű adatok az ország közmű-ellátottságáról és annak jellemzőiről. az Országos Vízügyi Főigazgatóság által 1958-ban készíttetett monográfia az ipari létesítmények vízellátásának helyzetéről, a Vízügyi Igazgatóságok vízjogi okirattárában lévő vízjogi engedélyekben szereplő műszaki adatok, A Keretterv 20 éves fejlesztési időszakának tervezése az Országos Tervhivatal, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, továbbá az illetékes iparágak fejlesztési terveinek irányelvei és számai alapján történt. Felhasználásra kerültek a különböző tervező vállalatok város- és községrendezési regionális és közművesítési (vízellátás, csatornázás) tanulmányai, illetve tervei. A nagyobb városok tanácsainak Műszála Osztályai által közölt adatok is fel- használást nyertek. A városok, nagyközségek kiemelt funkciójú egyéb települések ivóvízellátására, továbbá a nagyobb ipartelepek ipari vízellátásának megoldására egyedi tervek készültek az előzőekben felsorolt forrásmunkák és adatok alapján. A kisebb települések, ipari létesítmények és lakótelepek fejlesztésének jellemző műszaki adatai normatívák alapján kerültek kidolgozásra. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK Az ivó és ipari vízellátás tervezésénél követendő fejlesztési alapelvek a következők: — Közműves ivóvízellátást kell előirányozni: valamennyi városban, 10 000 főnél népesebb nagyközségben, továbbá azon településekben, illetve településrészekben, ahol a laksűrűség a 100 fő/ha értéket eléri vagy meghaladja, egyes jövőben kiemelt szerepet betöltő jelentősebb településekben (bánya, illetve ipari lakótelepek, üdülőcentrumok, mezőgazdasági termelőközpontok stb.) A meglévő vízművel rendelkező településekben — a szükséghez képest — a vízművek korszerűsítését és bővítését kell végrehajtani. — Kisebb falusi jellegű településekben a törpevízművek építését kell elsősorban végrehajtani. A közkutas ellátást ennek következtében kisebb területre kell korlátozni. — A szocialista mezőgazdaság termelési és települési központjainak (állami gazdaságok, gépállomások, tsz-ek stb.) vízellátását általánosságban községi, törpevízművekhez kapcsolódva kell megoldani. Csak ahol nem lehet, ott kell független vízbeszerzést létesíteni. — A jelenleg jó ivóvízzel el nem látott üdülőhelyek vízellátását a kedvezőtlen hidrogeológiai 256
