Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

— Városokban, illetve közművel ellátott településekben az alacsonyabb laksűrűségű zónákat részben a vízvezetéfchálózatra szerelt közkifolyók, részben (külterületeken) közkutak útján kell megoldani.

— A vidék összpontosított iparosítása érdekében az alföldi ipartelepítésre előirányzott városok vízellátását kiemelten kell biztosítani.

— Azon — főleg dombvidéki — településeknél, melyeknél a kedvezőtlen hidrogeológiai adottságok nem teszik lehetővé fúrt közkutak létesítését, ott az un. törpevízmű jellegű vízellátást kell előirányozni.

— Vízszegény területek településeinek és ipartelepeinek vízellátásánál meg kell vizsgálni a regionális vízművek létesítésének lehetőségeit és gazdaságossági feltételeit.

— Az életszínvonal emelkedésével növekvő vízigények kielégítésére vízműveknél helyi bekapcsolás esetén 100—300 1/fő/nap fejadagot, közkutak- ról, továbbá törpevízművek utcai kifolyóiról ellátott lakosok vízigényeinek biztosítására pedig 40— —50 1/fő/nap fejadagot kell előirányozni. A fenti fejadagban a nagyipar, valamint a fürdők vízigénye nincs beleszámítva.

— Az utcai közkifolyókat és a közkutakat zárt településeken úgy1 kell elhelyezni, hogy minden lakos 150—250 m távolságon belül kifogástalan jó vízhez jusson.

— A minőségi vízkészleteket elsősorban az ivó- vízellátás céljára kell biztosítani. Ahol gazdaságosan megoldható, ott a nem ivóvíz igényű ipari fogyasztókat le kell választani az ivóvízművekről.

— Az ország állatállománya vízigényét jelenleg és távlatilag meg kell állapítani, különös tekintettel a mezőgazdasági központok kialakítására.

— Az ipar ipari vízminőségű vízigényét elsősorban felszíni vízműből, tározás lehetősége esetén tározóból kell kielégíteni.

— Az ipar ipari vízminőségű vízigényének kielégítésénél a vízforgatást a legnagyobb mértékben és ahol lehetőség van, a sorozatos vízellátást kell alkalmazni, a vízkészlet gazdaságos kihasználása érdekében.

— összefüggő ipartelep és több közeli ipartelepek ipari vízigényét a telepítés és gazdaságosság figyelembe vételével lehetőleg egy ipari vízműről kell kielégíteni.

— Az ipari vízművek betervezett ipari vízminőségű vízigényét az év minden szakában korlátozás nélkül kell kielégíteni.

— Az ipartelepek ipari vízminőséget szolgáltató vízmüveinél a frissvíz mennyiség állandó méréseiről, továbbá a vízigényes technikai folyamatoknál üzemrészekben állandó vízmérésről gondoskodni kell.

— Ahol az ipari vízigények kielégítésére jobb lehetőség nincs, ott a megfelelően tisztított és fertőtlenített szennyvíz felhasználásnak lehetőségeit is meg kell vizsgálni.

adottságokkal rendelkező területeken regionális

vízművel kell megoldani.

2.2 Az ivó- és ipari vízellátás Keretterve

2.21 AZ IVÖVlZELLÄTÄS KERETTERVE

A terület vízellátás-fejlesztési terve értelmében a 20 éves tervidőszak végén (1980-ban) a terület lakosságának ivóvízellátását 2 regionális vízmű, a Budapesti Fővárosi Vízművek, 10 önálló központi, 70 önálló törpevízmű, továbbá mintegy 100 fúrt közkút, valamint 60 településben törpevízmű jellegű berendezés fogja biztosítani.

A terület perspektivikus ivóvízellátása a következő ellátási adatokkal jellemezhető:

Regionális vízműről ellátót Fővárosi Vízművekről ellátott Központi vízművekről ellátott Törpevízművekről ellátott Közkutakról ellátott Törpe vízmű jellegű berendezésekről ellátott Magánkutakról ellátott

21 642 fő 0,8% 2 300 000 fő 80,5% 244 617 fő 8,5% 213 024 fő 7,4% 36 058 fő 1,2%

50 000 fő 1,6% 3 666 fő 0,7% 2 869 007 fő 100%

Amennyiben a budapesti adatoktól eltekintünk, úgy a területen fennmaradó 569 007 fő jövőbeni ellátására nézve a következő — szemléltetőbb — képet nyerjük:

Regionális vízműről ellátott Központi vízműről ellátott Törpevízműről ellátott Közkutakról ellátott Törpevízmű jellegű berendezésekről ellátott Magánkutakról ellátott

21 642 fő 3,7% 244 617 fő 43,0% 213 024 fő 37,5% 36 058 fő 6,3%

50 000 fő 8,8% 3 666 fő 0,7% 569 007 fő 100%

A jövőbeni vízellátást legszembetűnőbben a közműves ellátás erőteljes (21%-ról 84%-ra) fejlesztése, továbbá a falusi vízellátás terén jelenleg tapasztalható elmaradás megszüntetésére irányuló törekvés jellemzi. Amíg 1960-ban a falusi lakosság 45%-a volt kénytelen magánkutak vizét fogyasztani, addig 1980-ra gyakorlatilag megszűnik a magánkutak ártalmas és egészségtelen vizét fogyasztók száma.

A vízművek perspektivikus napi víztermelése a Fővárosi Vízművekkel együtt 1 133 000 m3, anélkül 83 00 m3. A teljes víztermelés 19%-a felszíni, 77 %-a felszínközeli, 2—2%-a pedig mélységbeli, illetve karsztvízkészletből biztosítható. A terület egy lakosára jutó 220 liter fajlagos ivóvíztermelés meghaladja az előirányzott átlagos országos mutatót. Ugyanezen mutató Budapest nélkül 120 liter.

A termelt víz szállítását és elosztását a jövőben 3 970 km hosszú csőhálózat, a hálózati nyomást, valamint a víztározást 63 db víztorony és 106 db medence fogja biztosítani, 286 500 m3 össztározó- térfogat mellett, ami a perspektivikus napi víztermelés 25%-ának felel meg.

Az előbbiekben előirányzott vízellátás-fejlesztési program beruházási költsége 3,476 milliárd forintra becsülhető, melynek 85%-a Budapest, 15%-a pedig a vidék vízellátásának fejlesztésére fordítandó.

33 6 TVK

257