Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
is. Пу elrendezés mellett az érkező külvíz egy része az árapasztó csatorna révén a vízállástól függően, vagy gravitációsan, vagy szivattyúzással jutna a Dunába. Az érkező külvíz másik része továbbra is a Su- lákon folyik majd a jelenlegi zsilipig, illetve az 1,05 m3/s teljesítményű érdi szivattyútelepig. Ily- módon. a tervezett dunai adonyi vízerőmű kiépítéséig biztosítható a meglevő és létesítendő két szivattyútelep teljesen különálló üzeme, nagyvizek idején pedig kiegyenlített összeműködése. Előreláthatólag számolni kell azzal, hogy 1980 után az adonyi vízerőmű megépítésével a Duna duzzasztott vízszíne a belvizek gravitációs bevezetését már nem teszi lehetővé, sőt a létesítendő mintegy 3,0 km hosszú szivárgóhálózatból várható 1.4 m3/s vizet is át kell emelni a Dunába. Így a Sulák torkolatánál lévő szivattyútelep jelenlegi 1.05 m3/s kapacitását előreláthatóan legalább 2,5 m3/s-ra kell fokozni. A vízrendszerekben az igen elfajult kanyarokat átmetszik, a függőmedneket pedig áthelyezik a völgyelet mély vonulatára. Az átlagos mederesések a 2—20% között változnak. A mellékágak mindenütt jóval nagyobb esésűek, mint a befogadójuk. A mederfenék-esések csökkentése érdekében fenéklépcsőket terveztek. A mellékágak betorkollásaiánál hat helyen torkolati mű építése szükséges. Községi belsőségi mederszakaszokon összesen 13 000 fm hosszú burkolt szakaszt irányoztak elő. 850 fm támfalas mederbiztosításra is szükség van. Átépítendők a következő szűk nyílásméretű és helytelen elhelyezésű hidak: a Törökbálinti Hosszúréti árok budapesti szakaszán két közúti és egy HÉV híd, Budakeszi ágon a régi 80. sz. úton lévő híd. A Sulák rendszer vasúti és közúti hidjai az Érd községi belsőségi vízrendezésnek megfelelően jóformán kivétel nélkül átépítendők. A dűlőúti hidak kevés kivétellel elhanyagolt, rossz állapotban vannak és általában; szűk nyílásméretű ek, ezek is átépítendők. A jókarban lévő 10—12 cm-nél nagyobb duzzasztású hidakat mivel a vissaaduzzasztás a nagyobb mederesés mellett nem hat távolra, vízügyi szempontból megtűrtnek minősítették. A vízrendszerek jókarbahelyezése során elvégzendő földmunkamennyiség összesen 459 000 m3. A kiemelendő földmennyiség elteregetésre kerül. A vízrendszerekben szükséges vízrendezési munkáik összes költsége, a műtárgyakat is beleértve 63 millió Ft. Vízgazdálkodási, és lecsapolási szempontból jelentős az Aranyhegyi és a Törökbálinti Hosszúréti árok rendezése. A Dera és a Bükkös, valamint a Sulák árok rendezése leginkább községi belsőségi érdekből indokolt. Budapest költsége is indokolja a jókarbahelyezéseket. A Budapest területét érintő három kisvízfolyásnál a főváros; területén kívüllévő szakaszoknál a karbahelyezés előfeltétele a budapesti mederrészek megfelelő rendezése. A vízrendezés mintegy 900 kh nagyrészt vízjárta, savanyúfüvet termelő bizonytalan hozamú rét és legelő területén teremti meg a mezőgazdasági termelés lehetőségét. A tárgyalt vízrendezéseknél különleges jelentősége van a helyi vízkárelhárítás lakott területek és a közlekedési létesítmények védelme szempontjából. A lakott területeken átvezető vízfolyásmedrek burkolása Budapest területén és a környező községekben indokolt. A Dunának az 1 és 6 TVK. határtól a Benta patak betorkollásáig terjedő jobbparti, III. kategóriába sorolt patakjai és vízlevezető árkai (71—75, 83, 85, 91, 96, 98, 104, 130—132) A Dunának ezen a szakaszán mind a, Pilisi mind a Budai hegyek felől igen sok kisvízfolyás és patak vezeti be időszakos vizét magába a folyóba, illetve a Szentendrei Dunaágba. Ezek között vannak olyanok, amelyek főleg a torkolat környéki szakaszukon kisebb rendezésre szorulnak, főleg azért, mert községi belterületeket, vagy közkuta- kat érintenek. Injdokolja még rendezésüket a Dunakanyar fejlesztésének programja is. Ezek a patakok a következők: Pilismaróti malom (71), Dömsödi malom (73), Lepence (74), Apátkúti (75), Csádi (83), Kalicsa (85), Nyulasi (91), Dara (96), Pismány (98), Barát patak (104). továbbá a Dunafüredi öblözet árkai, ahol összesen 23,8 km mederhosszúság rendezése szükséges. A fentemlített patakok felsőbb szakaszain és a fel nem sorolt kisvízfolyásokon rendezést egyelőre nem irányoztunk elő, mert ilyen igény nincsen, ugyanis a felsőbb szakaszok erdős területre esnek és olyan szűk völgyekben vannak, ahol mezőgazdasági tevékenység úgy sem folytatható. A felsorolt patakok mind nagyesésűek, így sök fenékesés-csöfckentő lépcsőt irányoztak elő. Állandó burkolattal 9950 fm hosszú községi belsőségi területre eső mederszakaszt látnak el. Partvédelmi szempontból utak és lakott helyek közelében védőfalak épülnek, összesen 500 fm hosszban. A dunafüredi öblözetben а III. kategóriába sorolt csatornák felújítása szükséges a terület vízrendezéséhez. A védtöltés 27 -f- 256 km szelvényében lévő 1.2 m nyílású zsilipnél lévő szivattyúállás elektrifikálásához. szabadvezetéket kell még a fejlesztés során kiépíteni. A lecsapoló rendszer zsilipednek és az említett szivattyúállásnak csupán az adonyi vízlépcső megépítéséig lesz szerepe. A vízlépcső által felduzzasztott Duna-vízszánt az öblözetben mintegy 4,0 km szivárgóhálózat létesítését teszi szükségessé ezek vizét két szivattyútelep emeli majd a Dunába. A kiépítésnél figyelembe kell venni az öblözet csapadékból származó belvizét is, tek/ntve, hogy a duzzasztás a belvizek gravitációs bevezetését már nem teszi lehetővé. Mivel a csatornarendszer az előírt 0,45 1/s/ha-nál jóval nagyobb vízszállítási értékkel terveztetett, illetve épült ki, annak bővítésére szükség nincs. A hidak közül átépítendő a Kalicsa patak hídja a 11. sz. műúton.. A többi híd megfelelő nyílású, mert a 11. sz. út korszerűsítése során az összes meg nem felelő műtárgyak már átépülnék. Egyes kisméretű dűlőúti hidak a 198
