Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
tés hiányában szétterült, egészségtelen, bűzös vizeknek lecsapolását. A vízrendezés tehát mintegy 550 kh még ma is vízállásos nedves terület felszámolását biztosítja. A belsőségi patakszakaszok burkolásai elősegítik az érdekelt községek fejlődését, az ilyen mederszakaszok jobban karban tarthatók. A Lókos patak vízrendszeréhez tartozó III. kategóriába sorolt mellékágak (26/a; 26/b; 27; 28; 32; 34—38; 38/a) A Lókoshoz csatlakozó számos mellékág közül több olyan időszakos kisvízlevezető meder van, amelyeken hosszabb-rövidebb szakaszon karbahe- lyezések és rendezések végrehajtására van, egyrészt a mezőgazdasági termelés, másrészt települési, vagy közlekedésbiztonsági érdekből szükség. Ezek a mellékágak a következők: Zsudmapusztai patak (26/a), Ősagárdi patak (26/b) Pusztaszántói p. (27), Alsópetény p. (28), Bánki patak (82), Farkasvö.lgyi patak (34), Tekeresi árok (35), Lucskai víz (36), Doberdali patak (37), Érsekvadkerti p. (38), Tamás völgyi patak (38/a). Az érdekeltségi terület nem állapítható meg teljes pontossággal, mivel alsó szakaszukon a patakok nagyvizei által veszélyeztetett területek a főbefogadó völgyébe esnek és így azonosak a főág érdekeltségi területének egy részével. A felsorolt és karbahelyezendő patakszakaszokhoz tartozó érdekeltségi terület túlnyomórészt mezőgazdasági hasznosítású, ezenkívül érdekelt még öt község belterülete is, amelyeken a tárgyalás alatt álló patakok közül egyesek átfolynak. A patakok legfelsőbb szakaszainak rendezését általában nem tartjuk szükségesnek, mert azok legtöbbnyire olyan szűk völgyekkel rendelkeznek, ahol a vizek a kimosásokon kívül egyéb kárt nem okoznak és hamar lefolynak. Egyébként is a patakok felső szakaszai többnyire erdős területre esnek, ahol mezőgazdasági termelés nem folyik. Sokkal kellemetlenebb a helyzet a belsőségekben, ahol az időszakos vízjárás miatt a mederszakaszok elfajultak és állapotuk úgy esztétikai, mint köztisztasági szempontból igen erősen kifogásolható, miért is ott mederállandósítást kell előirányozni. A felsorolt patakok mederesése általában nagy, ezért sok fenéklépcső kiépítésére lesz majd szükség. A mellékágak betorkolásánál torkolati mű építése szükséges. Állandó burkolattal ellátandó mederszakaszok hossza 5250 fm. Helyenként, főleg a műutak biztosítása érdekében rövidebb védtámfalak építése is szükséges, mintegy 250 fm hosszon. A tárgyalt patakokat keresztező közúti és vasúti vonalak hidjai közül elégtelen nyílásméret, vagy helytelen elhelyezés miatt a következők átépítésére van szükség: Nőtincs községben lévő közúti híd a Zsudmapusztai patakon és a Tereske- Szátok közti összekötő műúton levő jelenlegi kőboltozatos híd. Igen sok helyi jelentőségű dűlőúti híd, szűk nyílásmérete, alacsony szerkezeti magassága, vagy elhanyagolt és provizórikus volta miatt a mederrendezés során átépül. Átépítésre kerülnek a községek belsőségeiben lévő magánátjárók is, főleg helytelen méreteik miatt. Több hidat is találunk a tárgyalás alatt lévő patakokon, melyek a mértékadó vizeket a szokásos 10—12 cm-es duzzasztásnál magasabb vízszint mellett tudják csak átvezetni. Mivel azonban a visszahatásuk nem terjed messze és a műtárgyak jelenleg még jó állapotban vannak, azok átépítése vízügyi szempontból elhagyható. A vízrendezések költsége kereken 13 millió Ft, a műtárgyakat is beleértve. A kisebb patakrendezések a befogadó Lókos patak kisvízhozamát megemelhetik. Jelenleg ugyanis ha a feliszapolódott pataktorkolatok környékén a mellékágak által szállított kisvízhozamok elszivárognak és a vízgazdálkodás szempontjából elvesznek, egyben növelik a völgyszéli vízállásos területek nagyságát és ezzel még kárt is okoznak. A Lókos fővölgyében a befogadó meder kar- bahelyezése után még előfordult elvizenyősödése- ket főleg a mellékágak rendezetlen lefoJyási viszonyai okozzák. A Lókosvölgyi Vízgazdálkodás Társulat a tárgyalt patakrendezéseknek nagyrészét 1961/62. folyamán már elvégezte éspedig a földmunkának mintegy 55%-át, a műtárgyépítéseknek pedig kb. 20%-át, azonkívül megépítette a Pusztaszántói patak mederburkolatát Felsőpetény község belsőségében. A tárgyalt patakrendezések legkézenfekvőbb várható eredménye közel 800 kh-nyi, külterjes gazdálkodású, nedves területen mezőgazdasági termelés megteremtésének lehetősége. Nem kétséges, hogy az előzőkben részletezett munkálatok elvégzése a Lókosvölgy és vízvidéke mezőgazdasági és állattenyésztési, valamint vízgazdálkodási viszonyaiban alapvető és előnyös változást idéz elő. Nemcsak a termelési eredményeket emeli fel, hanem kihat a környező lakosság életszemléletére is és kedvezően dokumentálja a vízgazdálkodási társulat működésének szükségességét. Az Ipolynab a Lókos patak betorkollása és a Dunába való beömlése közötti balparti és Magyarország területére eső vízvidékhez tartozó II. kategóriába sorolt mellékvízfolyásai és azok vízrendszere (39—42, 46—55, 58—59) Az Ipolynak a Lókos patak betorkolása és a Dunába való beömlése közötti balparti vízgyűjtőjének leginkább ártéri jellegű kis része Hont és Tésa községek között Csehszlovákia területére esik, nagyobb részét a Börzsöny erdőborította nyugtalan térszínű és meredek lejtőjű hegyvidéke alkotja, a nyugodtabb és így mezőgazdasági szempontból érdekelt része pedig a Derék patak vízérháló- zatának a környéke. Noha a Börzsönynek az Ipoly- medencéig lenyúló számos völgye mindegyikében találunk legalább egy, többnyire időszakos jellegű kis patakot, mégis alig van közöttük olyan, melyhez kiterjedtebb vízhálózat tartozna és így vízgazdálkodási szempontból jelentősége lenne. 194
