Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
cában jelentkező vízbarázdák továbbfejlődésének megakadályozására a gátak koronavonalának meghosszabbításában a túlsó meredek oldalig terjedő- leg kőbordák épültek. A gátak további emelése már nem lehetséges, viszont a felülről jövő hordalék az őrszantmiklósi malomtavat erősen beisza- polja. A vízmosás felső szakaszát alkotó bemélyü- lésben a hordalék-visszafogás jelenleg nem lehetséges, mert azt községi útként használják. További hordái éktermelődés megakadályozása csakis talaj- védelemmel biztosítható. Mogyoródi vízmosások megkötését a belsőségi területek védelme érdekében építették ki, 1947-ben újabb hordalékfogó gát épült kőből, fenéklépcsők és vasbeton surrantó készült. A tervben foglaltaknak csak egy részét építették meg. Gödöllői mélyút a község keleti határában lévő szőlőkhöz vezetett fel. Vízmosássá fajult, a forgalom lebonyolítása lehetetlenné vált. A mélyülés a lakóházaik állékonyságát, a levonuló hordalék pedig a Gödöllő—veresegyházi vasútvonal forgalmát veszélyeztette. 1955—1957. évben megépült két terméskő falazott gát. A gátak hasznos magassága egyenként 4,0 m. A gátak mögött a feltöltődés megindult, a további kimélyülés pedig megszűnt, Péceli Csúnya árok nevű 'kiterjedt vízmosás Pácéi község határában a Rákos patak vízgyűjtőjében a Látó és Várhegy lejtőm alakult ki. Helyenként 10,0 m-nél is mélyebb. A vízmosás feletti területet eredetileg erdő borította, most legelőnek használják. A vízmosáson levonuló hordalék a péceli vasúti állomáson igen gyakran okoz forgalmi zavarokat. 1949. és 1952. között megépült négy földgát. A gátak magassága 2,5—4,5 m között változik, koronaszélességük 3,0 m, a rézsűk hajlása mindkét oldalon 1:2. A gátak jelenleg is jó állapotban vannak és rendeltetésüknek megfelelnek. A művek megépítése óta számottevő hordalékszállítás a levezető mederrészeken nem volt észlelhető. A Dunának az 1 és 6 TVK. határ és a Benta patak betorkollása közötti jobbparti vízvidéke A Duna jobbparti vízrvidékhez tartozó vízfolyások gyűjtőterülete a Pilis és annak déli folytatásában a Dunával párhuzamosan elhúzódó Budai hegyvidék, ahol igen jelentékeny terepgyűrődések vannak, nagyrészt növényzettel fedettek, és így csak kevés vízmosás fejlődött ki, a meglévők inkább a vadpataikok medrei. Eddig csupán egy végrehajtott vízmosáskötési munkáról van tudomásunk ezen a vízvidéken. Leányfalui vízmosás rendezése; melynek során 12 db 2,0 m átlagos magasságú fenékigát épült 'kő ből a torkolat feletti 800 fm szelvénytől felfelé 1934—1937 között. Lejjeb a fenékmélyülés megakadályozására kb. 30,0 m távolságokban kőbordák létesültek. A legalsó gát főleg hordalék-visszatartási rendeltetéssel a 176. fm. szelvényben épült. A gátak jelenleg is jó állapotban vannak, mögöttes szakaszukon a betöltődés befejeződött, egyes gátak megemelése indokolt lenne. A vízmosásrendezcs célja beltelkek és a Budapest—esztergomi műét védelme továbbá a helyi vízkárelhárítás . Rendezésre szoruló vízmosások vannak Pomáz mellett a Kőhegy nyugati oldalán. A Susnyár nevű vadpatak szabályozásával kapcsolatban 1946- ban tervet készített a Budapesti Kultúrmérnöki Hivatal. A munkálatok kivitelére nem került sor. Célja az alatta fekvő mezőgazdasági területek védelme. A Hosszúréti árok vízrendszerében említésre méltóak a budakeszii és a budaörsi vízmosások, melyek közül ez utóbbiak a község beépített területéig nyúlnak le. A vízmosásokból eredő hordalék és a hirtelen lefolyó vizek úgy a községben, mint a rajta áthúzódó főközlekedési úton gyakran okoznak károkat, a vízmosások folytatásában pedig függőmedrek alakultak ki. Benta patak vízvidéke A Benta vízgyűjtőjének nyugtalan; terepviszonyai miatt a felületi vizek talajkimosó hatása jelentékeny. Az elmúlt időkben végrehajtott vízmosásrendezések közül csupán a Torbágy községi vízmosáskötésről van tudomásunk. Torbágy északi vége felett emelkedő lösz lejtőkön több vízmosásrendszer van kialakulóban, amelyek a község belterületéig is lenyúlnak. A. hirtelen vízjárás és hordalék a lakott területet is veszélyeztette, ezért a mai Dózsa György út nagyesésű szakaszán — valószínűleg a harmincas évek derekán — három kőgátat építettek. A gátak megrongálódott állapotban vannak és javításra szorulnak. A Benta patak vízrendszerében Zsámbék és Tiny- nye községek határában vannak megkötendő vízmosások. A Benta patak vízgyűjtőjén lévő vízmosásrendezések közül a zsámbékiak végrehajtása a tervezett községrendezés során megoldható. Lejtőrendezések során a Herceghalmi Állami Gazdaság területén 1954 körül végezték sáncolást, mintegy 120 kh területen. A művelési irány átállítása ugyancsak a Herceghalmi Á. G. területén tapasztalható a Kígyós és Békás patakok gyűjtőterületén, ennek eredményeiről azonban még nem sikerült adatokat beszerezni. Bármennyire is természetesnek látszik a vízgyűjtőterület rendezésének, valamint a kisvízfolyások karbahelyezésének és további fenntartásának szoros összefüggése, mégis a két kérdésnek együttes megoldására a középdunavidéki területen eddig nem került sor. A régebbi felfogás szerint az erősen kopásnak induló lejtőkön egyedül a fásítás végrehajtásával befejezettnek vélték a területvédelmi teenjdőket, azonban még ezt az eredményt is csak ritkán sikerült elérni. A vízmosás- megkötések alkalmazása inkább védelmi, mint javító tevékenység és a termőréteg lepusztulását nem tudja megakadályozni. A termőterületek megnövelése, különösen az Ipoly vízvidékén és a Duna—Tisza közti dombhátakon fokozta az eróziós folyamatokat. Ez maga után vonta a vízgyűjtőhálózat vízlevezetőképességének rohamos csökkenését. A növekvő karbantartási igények ráfordították a figyelmet a meder- elfajulásokat okozó feliszapolódások eredetére, az 182
