Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

eróziós hatásokra. Tekintettel arra, hogy a mező- gazdasági hasznosítás alatt álló területek mai 'ki­terjedésének megtartása és termőerejének fenn­tartása népgazdasági érdek, ezért csakis olyan te­rületrendezési munkákat célszerű és lehet végre­hajtani, amelyek ezen követelményeket a legmesz- szebbmenőkig kielégítik. Ezen módszereknek szá­mos fajtáját ismeri a modem talajvédő agrotechni­ka, ezek alkalmazása eminens vízgazdálkodási ér­dek is. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 A KISVÍZFOLYÁSOK rendezési FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Az elmúlt időben történt rendezések közös jel­lemzője, hogy sohasem törekedtek valamely kis­vízfolyás egész vízgyűjtőjére kiterjedő átfogó meg­oldásra, így természetes volt, hogy az aránylag szűkre szabott keretek között mozgó munkák ered­ményeképpen nem jöhettek létre gyökeres válto­zások és az összes hiányosságokat megszüntető eredmények sem.. A régebbi időben az akkor még teljesen külterjes művelésű területekre általában nem tartották károsnak a nagyvízi elárasztásokat, hanem inkább ezeknek csak azt a következményét, hogy a kiömlött víz megfelelő vízfolyás hiányában megreked az ártéren, posványákat és mocsarakat okoz (pl. Ipolyvölgy, Lókosvölgy). A befogadó med­ret nem is kívánták a nagyobb vizek emésztésére alkalmassá tenni ott, ahol a meder amúgy is a völgyelet legmélyebb vonalán haladt, mert így a kiömlő vizek a mederbe visszahúzódhattak. Az ártéri helyzet alakulása és a mezőgazdaság fejlődése azonban időközben megnövelte az igénye­ket és az érdekeltek egyre erőteljesebben kezdték követelni a szélesebbkörű vízrendezést (Lókosvölgyi Vizitársulat). Az állattenyésztés komoly akadálya a gyakran víz alá kerülő rét- és legelőterület máj- mételyikórra veszélyes növényzete. A kisvízfolyás rendezése esetén a völgyben a mezőgazdasági termelés kedvezőbb lesz. Elmaradhak, illetve je­lentősen lecsökkennek a vízkárok, lehetőség nyí­lik a terület víztelenítésére és a talajvízszint sza­bályozására. A vízgyűjtőterület egyidejű rendezé­se a vízfolyásrendezés eredményeinek tartósságát biztosítja. A fejlesztést szükségessé teszi még az is, hogy az 'utóbbi évtizedek folyamán a vízgyűj­tőkön megváltoztak a lefolyás! viszonyok és a múlthoz viszonyítva megnövekedett a nagyvizek mennyisége és meggyorsult azok levonulása. Végül a mai vízgazdálkodási igények maradéktalan ki­elégítése teljesen rendezett és megfelelően karban­tartott mederállapotokat követel meg. Mindenütt szükségessé válik a kisvízfolyások rendezésének (kifejlesztése ott, ahol az eddigi, kar- báhelyezések csak részlegesek, voltak, ahol a med­rek vízszállítóképessége nem megfelelő, ahol elfa­julások következtek 'be, vagy ahol a természet ad­ta vízgazdálkodási lehetőségek kiaknázása csak részben, vagy egyáltalában nem: biztosítható. A vízrendezési munkák elmaradása az alábbi hátrányokkal jár: a vízrendszer elfajul, a levezető­képesség fokozatosan lecsökken, az árvizi elönté­sek egyre gyakrabban okoznak károkat a völgy­ben fekvő utakon, vasutakon, településeken, az üzemek és azok berendezései, fokozottabban veszé­lyeztetett állapotba kerülnek, elvizenyősödés, el- mocsarasodás áll elő, ami úgy mezőgazdasági, mint közegészségügyi szempontból káros. A veszélyez­tetett vidéken a mezőgazdasági termelés egyre bi­zonytalanabbá, külterjessé, míg végül lehetetlen­né válik. Nyomatékosan rá kell mutatni aura, hogy a víz­gyűjtőterületek rendezése szoros összefüggésben van a vízrendezések végrehajtásával, vagy annak elmaradása okozta hatásokkal. A helytelen agro­technika a rendezett medrek elévülését igen meg­gyorsíthatja, míg a helyes talajvédelem a vízrend­szerek elfajulásának ütemét meglassíthatja. 1.311 A belvízkáros területek rendezési fejlesztésének szükségessége A Budapest alatti Duna jobbparti árvédelmi töl­tések mögötti mélyfekvésű és belvízjárta területek igénybevétele iránti kívánalmak a helyi vízrende­zés továbbfejlesztését egyre indokoltabbá teszik. A dumafüredi öblözetet nyaraló, majd mindin­kább lakótelep létesítési szándékkal 1940 körül nagyrészben felparcellázták. A visszahagyott terü­letet mélyebb fekvése miatt — mint beépítésre al­kalmatlant — nem osztották fel. Ezen terület meg­felelő vízrendezésének végrehajtása az elkövetkező fejlesztés során küszöbön álló feladatnák tekin­tendő. A százhalombattai építés alatt álló erőmű üze­melésével kapcsolatban nagylétszámú munkaerő foglalkoztatására kell számítani és a helyi közel­ség miatt az előzőkben kihagyott területrésznek lakótelep-bővítés céljaira való felhasználását nern lehet figyelmen kívül hagyni. Az érdi öblözetben ugyancsak egyre szüksége­sebbé válik a vízrendezés megoldása. A jelenleg fenntartott vízelvezető művek méretei és a felettük lévő és csatlakozó Suláfc árok femmsíki vizérháló- zatát alkotó rendszer szükséges fcarbáhelyezését nem teszi lehetővé. Erre a karbahelyezésre azon­ban a terület egyre fokozódó beépítettsége, vala­mint az egyre gyakrabban jelentkező vízkárok el­hárítása és csökkentése miatt múlhatatlanul szük­ség van. Ez a vízrendezés úgy a fcözségfejlesztést, mint a helyi mezőgazdaságot egyaránt érinti. A dunafüredi öblözetben végrehajtandó felújítá­si és (kisebb leszívócsatomák építésével (kapcsolatos munkák végrehajtása után a vízlevezető rendszer megfelelő üzemeltetése mellett csak a huzamo­sabb ideig tartó dunai árhullámok esetén tud eset­leg a talajvíz szintje átmenetileg a megkívánt mér­tékig lesüllyesztett szint fölé emelkedni. Mivel az ilyenkor előállható magasabb talajvízszint csak né­hány napon át tarthat, a talajvíz szabályozása ér­dekében, a bővített vízlevezető rendszer munkáin kívül más beavatkozást, mint pl. alagcsövezést nem leime célszerű előirányozrp, ezért ilyet nem is terveztünk. Az érdi öblözetben: építendő külön árapasztó- csatorna építése és újabb — 0,8 m3/s teljesítőká­183

Next

/
Oldalképek
Tartalom