Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
ján kb. 50—60 évvel ezelőtt létesülhetett. A gátak ma is jó állapotban vannak, a vízmosás megállapodott, hordalék szállítása — amely görgeteg — csekély. Megkötetlen, illetve rendezetlen vízmosások vannak a Dobroda vízrendszerében Karancslapujtő és Karancsalja környékén, a Ménes patak vízrendszerében Magyargéc és Sóshartyán vidékén^ a Szentlélek patak rendszerében Nagyióe és Nógrádsipek környéki lejtőkön, Csitári patak vízrendszerének a Cserhát alatti részein Nógrádmareal fölött, a Feketevíz vízgyűjtőjében Debercsény és Terény vidékén. Lókos patak vízvidéke A Lókas patak vízgyűjtője laza talajf éleség ékből felépült nyugtalan térszínű, erózióra hajlamos vidék, mégis régebbi létesítésű vízmosáskötésekről itt sem tudunk. A vízfolyás vízrendszerében, Bánik község határában a Vegyes Ásványbányászati Vállalat a bá- nyameddőnek vízmosásba való ürítésével igen veszélyes helyzetet teremtett és egy-egy nagyobb zápor alkalmával a vízmosáson keresztül lehordott bányameddő a Diósjenő—romhányi vasútvonalon forgalmi zavarokat okozott. A vízügyi hatóság anna kidején kötelezte a vállalatot, hogy a vízmosásba két hórdalékvisszatartó műtárgyat építsen be. A művek 1955-ben épültek meg, kőgátak formájában. Ebben a vízrendszerben még megkötetlen vízmosások Ramhány, Bánk és Felsőpetény térségében vannak. Ipolynak a Lókos patak betorkolása és a Dunába való beömlése közötti és Magyarország területére eső balparti vízvidéke Ez a vízvidék zömmel a Börzsöny hegység tájaira esik. Itt is csupán egy vízmosás rendezéséről van tudomásunk. Honti — ú. n. Kőmáj-szakadék vízmosáskötő művei Hont község határában 1931—34. évek között épültek. A kb. 170 m hosszú, 34—108 m széles és 12—51 m mély vízmosásban egymástól 30—70 m távolságra 4 db 1,5—2,5 m magas, enyhén íves kö- gát épült. Hosszuk 10—26 m között változik. A legalsó gátat valószínűleg később megkerülte a víz:, miért ahhoz pótlólag egy újabb, kb. 10 m hosszú súlytámfalat építettek. A gátudvarok teljesen fel vannak töltődve. A vízmosásrendezés tovább folytatása szükséges lenne. A vízmosáskötés célja a toroknál lévő Szob—drégelypalánki műút és a volt Drégelypalánk—Ipolyság közötti vasútvonal, továbbá az Ipoly-ártér szélén lévő kertgazdasáigi művelés alatt lévő területek védelme. Az Ipoly magyarországi vízvidékén végrehajtott egyéb talajvédelmi munkálatok közül megemlíthető a Feketevíz gyűjtőterületén, Magyar- nándor és Terény községek határában, a Magyar- nándori Állami Gazdaság gyümölcsösében kb. 2000 kh területen végrehajtott sáncoiás. A most tárgyalt vízvidékeken helyenként a nagyobb táblák kialakításával szórványosan megindult a rétegvonal menti művelés, ennek hatása azonban még nem észlelhető. Dunának az Ipoly betorkolása és a Budapest alatti belvízöblözet közötti balparti vízvidéke A Duna balparti vízvidékére eső vízfolyások gyűjtőterületei egyrészt a Börzsöny hegységre, másrészt pedig az Alföld északi peremét alkotó és a Duna—Tisza közére eső domb- és halom vidékére esnek. A Börzsönyben a terepnek erdővel való fedettsége megvan, így itt a vízmosások tulajdonképpen a vadpatakok medrében alakultak ki. A dombvidék homokos, löszös talaj féleségekből áll, így természetes, hogy itt már jelentékeny vízmosásképződések fordulnak élő. Ezen a területen régtől fogva végeztek megkötési munkákat, amelyek hatására az állapotok helyi viszonylatban megjavultak. Említést kell még tenni arról a törekvésről is, hogy akkor ha a területrendezések elmaradása miatt a baj gyökerében nem volt orvosolható, a vízügyi szolgálat igyekezett a lekerült és a befogadók medrét gyakran feltöltő hordalékot egyes arra alkalmas mellékvölgyekben visszatartani. Ezen megoldás alkalmazása — bár a területrendezés nem volt eredményes — vízrendezési szempontból, mint kárelhárító tevékenység jelentős javulást hozott, főleg az érintett mederszakaszok állapotában. A továbbiakban ezen hordalék-visszatartó tevékenységet, noha nem területrendezési módszer, ebben a fejezetben fogjuk tárgyalni, mert alkalmazásuk egyre nagyobb tért hódít a vízrendezési munkálatok végrehajtása során. A múltban a tárgybani vízvidéken végzett vízmosásrendezéseket a következőkben foglaljuk ösz- sze. Váci temető úti vízmosás rendezés 1947. évben történt meg. Vác város határában 3 földgát épült, amelyek közül az egyiken helyi közlekedési út vezet át. A gátak koronaszélessége 3,0 m, rézsűhajlásuk 1:2, átlagos magasságuk 3,0 m, a vízátvezetésre aknás csőátereszek szolgálnak. Az aknák emelhetők. A gátudvarok összes befogadó képessége 14 500 m3. A művek megépítésük óta kielégítően működnek. A rendezés célja a hordalék visszatartása volt a váci belsőségi területekről. Szadai vízmosás rendezése, a község belsőségében 1928-ban Volt, amikoris 6 vízmosáskötő kőgátat építettek. A gátak 2,0—4,0 m. magasak. A berágódás átlagos mélysége 6,0 m körüli volt. A gátak ma is kielégítő állapotban vannak és a rendezett állapot maradandónak bizonyult. A vízmosáskötés célja a ‘belsőség! terültek védelme és a községi közúti forgalom biztosítása. Örszentmiklósi községi belsőségi területen vízmosás megkötésére 1905—1906. években került sor. Egymástól 80,0—80,0 m távolságra három terméskő gát épült, melyek koronahossza a vízfolyás irányában rendre 22, 15 és 10 m, magasságuk pedig 6,0, 6,0 és 2,5 m. A gátak idővel megrongálódtak, az alsó műtárgyat pedig megkerülte a víz. A gátak kijavítása 1958-ban történt meg, ugyanakkor a gátak mellett elvezető széles községi uc181
