Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

maradt. A hidak átépítését a patakmeder jókarba- helyezése alkalmával végre kell majd hajtani. A SULÄK ÄROK (150) és vízrendszere a Budai hegyvidék délkeleti nyúlványait alkotó tétényi és diósdi fennsík felől a dunai lapály felé igyekvő vizeket gyűjti össze. A fővízgyűjtő az időszakos jellegű Sulák vízfo­lyás medre, melyhez szinte levélerezethez hason­lóan futnak le a mellékágak. A múltban a Sulák vízrendszer gyűjtőterülete túlnyomórészt erdővel és ligetes legelőkkel volt borítva, melyeket helyenkint vizenyős rétek tar­kítottak, a síkvidéki részen fakadóvizes ártérrel, a dombokon pedig szántókkal. A régebbi kisigényű külterjes gazdálkodásnak megfelelően elegendő volt az, hogy alig gondozott vízmedrek és kisebb források szűkös vízhozamát a csapadékvizekkel együtt a dombvidék előterében fekvő dunai nyílt ártérre vezesse le. A vízgyűjtőt keresztező vasút­vonalaiknak és a székesfehérvári műútnak a domb­vidék előterében való megépítésével a rendszer vízereit derékben vágták el és a folyamatosság biz­tosítására a legtöbb helyen még ma is fennálló, túlnyomórészt igen korlátozott vízátvezetőképes- ségű műtárgyat építtettek. Ennek következtében az út és a vasutak a vízrendszer dombvidéki olda­lán újabb vizenyős területeket hoztak létre. Ez az ősállapot gyökeresen megváltozott, amikor is ezen a vidéken a földbirtokrendezés nyomán egyik lakóetlep a másik után alakult. Ezt 1928- ban az érdi nagyszabású házhely parcellázások kö­vették és itt kertváros jellegű település alakult ki. A terület felosztásánál túlnyomórészt csak a par­cellázási szempontokra voltak tekintettel és a víz­levezetési követelményeket pedig teljesen elhanya­golták. Súlyosbította a helyzetet, hogy a kisebb helyi vízlevezető árkokat területnyerés céljaira használ­ták fel, azonkívül a természetes vízlefolyási irá­nyokat a mesterséges utcabeosztásra kényszerítve megváltoztatták, de egyéb más módon is akadá­lyozták és átirányították a vízlefolyást, ami számos és jogos panaszra adott alkalmat. A település nö­vekedésével a panaszok orvoslása időszerűvé vált, ezért a területfelosztást végző fölbirtok tulajdonost 1930 körül a hatóság a vízügyi bajok megszünteté­sére és az ehhez szükséges tervek elkészítésére kö­telezte. Ennek ellenére a legkirívóbb eseteket ki­véve — érdemleges vízrendezésre azután sem ke­rült sor. Az első átfogó jellegű tervezést 1941-ben a volt székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal indította be. így 1942-ben az egyik mellékágnak, a Tepecs pataknak a tárnoki úttól a betorkollásig és magá­nak a Sutáknak az alsó 2565 fm szakaszára kiter­jedő rendezési terve készült el ,majd 1943-ba a Bara vjzgyűjtő karbahelyezésének tervkészítése indult meg. A Diósd—nagytétényi vizek rendezési terve már nem került befejezésre. A felsorolt fontos ter­vek a háborús események alatt nagyrészt elvesz­tek. noha az azokban foglalt rendezések mérték­adó vízhozamai a ma használatos 10%-os valószínű­séggel előforduló vízmennyiséggel közel azonosak voltak, és így a mai igényeket is kielégítenék. A tervekben foglalt vízrendezési munkákból semmi sem valósult meg. A vízgyűjtő síkvidéki részén, a volt dunai nyílt ártéren végzett ármentesítési és belvízrendezési munkákat részletesen a vonatkozó szákfejezetek tárgyalják. Itt a teljesség kedvéért annyit kívánunk csupán felemlítem, hogy 1941—45 között meg­épült a dunai árvédelmi töltés, míg az Érd hatá­rában megkezdett szivattyútelep és csőzsilip épí­tései 1946-ig húzódtak el. Amíg a Sulák torkolata feletti szakaszon a belvíz levezetése érdekében is­mételten voltak tisztogatások, addig a vízgyűjtő femnsíki részén a mederrendezések teljesen elma­radtak ,főleg azért, mert a torkolati szivattyútelep teljesítőképessége nem elegendő a teljes vízrendezés esetén előálló vízmennyiségek átemelésére, annak teljesítménye ugyanis a teljes vízgyűjtőre vonat­koztatva csupán 27,2 1/s/km 2 fajlagos lefolyó meny- nyiségnek felel meg. Tekintettel arra, hogy a TVK vízgyűjtőterületén az utolsó 40 évben — főleg települési és közleke­dési viszonylatban —, gyökeres változások jöttek létre, amelyek a régi vízügyi helyzetet teljesen, méghozzá a kedvezőtlenebb irányban megváltoz­tatták, a rendezésre szoruló kérdések egész sorát vetették fel. Ezek megoldását a második világhá­ború még csak tovább késleltette. A főváros köz­vetlen környezetében tapasztalható ezen elmara­dott állapotnak felszámolására vonatkozó tervek elkészítésére 1959-ben a MËLYÉPTERV kapóit megbízást. A tervezés feladata volt, hogy tartal­mazza az egész vízrendszernek a mai követelmé­nyek szerinti teljes rendezését és ezzel összefüg­gésben az esetleg szükséges új szivattyútelep főbb méreteit, ezenkívül a jelenlegi helyzetre vonatko­zóan meg kellett állapítania az egyes területré­szeknek a meglévő érdi belvízi szivattyútelep mai teljesítőképességéhez kapcsolható vízrendezés mél­tókét, az eszerint kialakítható medrek méreteit, továbbá a helyi késleltetési lehetőségek módjait. A Sulák vízrendszere rendezésére 1959-ben ké­szített alapterv nyomatékosan rámutat arra, hogy a vízrendszerben a síkvidéki részen végzett ármen­tesítés és részbeni belvízrendezés ellenére sem volt eddig átfogó vízrendezés, sőt a dombvidéki övezetben erőszakolt munkák a vízügyi helyzet nagymértékű elfajulásához vezettek. A torkolati mederszakaszt kivéve, a vízgyűjtőn, található víz­levezető árokhálózat — főleg a belsőségi szakaszon —, teljesen elfajult állapotban van. Az elsőrendű műutak és vasútvonalak szűk műtárgyainál talán még károsabbak az elégtelen nyílású utcai- és te­lekbej áró-áter eszek, amelyek összehangolatlan mé­reteikkel teljesen lehetetlenné teszik a vízlefolyást. A tervezet megállapítja, hogy a jelenlegi körül­mények között, vagyis a vízgyűjtő mai rendezetlen vízügyi állapotában a torkolati csőzsilip csupán az 50%-os valószínűségű — 2 éves —, a szivattyútelep pedig a 100%-os, vagyis éves (gyakorisággal elő­forduló vizeket képes csak emészteni, ill. átemel­ni. A jelenlegi állapoton tehát a főművek fejleszté­se nélkül nem lehet változtatni. A vízrendezés és a belvízhálózat fejlesztése esetére a terv három vál- tozati megoldást dolgozott ki, amelyeknek lényege nem a teljesen kiöntésmentes vízlevezetés, hanem 178

Next

/
Oldalképek
Tartalom