Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
nyugtalan térszínű, nagyrészt, erdőborította területére esik, ahol jóformán minden völgy mélyén egy- egy kisebb-nagyobb vízfolyás, vagy patak alakult ki. Elzek között vannak olyanok is, amelyek kiterjedtebb vízhálózattal rendelkeznek és így rendezésükhöz különböző érdekek is fűződnek, ezért a Területi Vízgazdálkodási Kerettervben való tárgyalásuk indokolt. Ezen vízvidéken hat kiterjedtebb vízrendszerrel rendelkező vízfolyás található és pedig a Bükkös és a Dera patak, az Aranyhegyi, Ördög és Hosz- szúréti árok és végül a Sulák ér. A BÜKKÖS — más néven Bucsdna — patak (89) a Pilis hegységben a Dobogókő déli oldalán ered és Szentendrénél torkollik a Szentendrei Du- naágba. Vízgyűjtője a Pilis DK-i hegyvidékére terjed ki. A vízvidék legnagyobbrészt erdőkkel borított meredek lejtőjű, változatos tagozódásé hegyvidék. A vízfolyás vadpatak jellegű, heves vízjá- rású és sok görgeteg hordalékot mozgat. A görgeteg szállítást nagyban elősegítette az izbégi dö- mörkapui kőbánya, melynek meddőhányói meredek lejtéssel nyúlnak le a Bükkös medréig. A vízfolyás alsó 2.5 km-es szakasza rendezésére, valamint a Dömörkapu környéki szakaszon hordalékfogó gátak építésére vonatkozóan 1926. évben készült tervezet, melynek alapján a munkák egy része kivitelezésre is került. A rendezés során 12,0 m fenékszélességű, állandó burkolattal ellátott osztott, mederszelvényt alakítottak, amelynek emésztése 84 m3/s vízmennyiségre volt méretezve, Ez a vízmennyiség túlzott értékű. Ugyanazon munkálatok kapcsán a vízfolyás 6 + 600 és 8 + 490 km szelvényei között 4 db 2—4 m magas hordalék- fogó kőgát kiépítésére is sor került. E műtárgyar- kat 1932 után megemelték, illetve közéjük két új gátat építettek. A hordalékfogó műtárgyak egy- némelyike megrongálódott, ezek kiiavításra szorulnak. A gátudvardk teljesen feltöltődött állapotban vannak, ezért további hordalék visszatartására már nem alkalmasak. Egy gát kivételével felemelésükre sincsen meg a lehetőség. A Bükkös torkolati szakaszán a dunai árvizek Szentendre község belsőségéig visszajátszottak, de az 1954. év árvíz alkalmával ideiglenes védmü létesült, amelyet azóta megfelelő szelvénnyel kiépítve véglegesítettek. A vízfolyás torkolati szelvényének emésztése bőségesen megfelelő, ezért ebből a célból mederrendezés végrehajtása nem szükséges, inkább a hordalékszállítás lecsökkentésére volna szükség. A vízfolyást keresztező közúti hidak megfelelő méretűek. A DERA PATAK (101) a Pilis hegységben a Dobogókő tetőtől nyugatra ered és Szentendre alatt torkollik a Szentendrei Dunaágba. Vízgyűjtőterületének felülete nyugtalan 'hegy-, illetve dombvidék. Annak ellenére, hogy a vízgyűjtőt nagyrészt erdők borítják, a felületi vizek mégis hirtelenül zúdulnak le a Dunamenti lapályra, ahol a patak medrét két oldalról 3,2 'km hosszúságban magas töltések szegélyezik. A patakhoz csatlakozik a környező domboldalakról a szentendrei Nádas-tó elnevezésű mély terület felé gravitáló vizeket felfogó övcsatorna is. A feljegyzések szerint a Dera torkolati szakaszán 1883-ban hajtottak végre tisztogatást, majd újabb mederjókarbahelyezési tervét 1904. évben készítette el a Budapesti Kultúrmérnöki Hivatal. A legújabb rendezési terv 1953-ban készült. A vízfolyáson tehát mindezideig nem voltak összefüggő rendezések, legutóbb is csak a torkolati 4 km hosszúságú szakasz mederkotrását hajtották végre, természetes, hogy maradandó eredményt így nem lehetett elérni, annál is inkább, mert a vízgyű j tő területen több olyan nagy hordalékot termelő berágódás van ,mint pl. a Holdvilág-árok és a kőhegyi Susmyár vízmosásai. A vízfolyás és mellékágait keresztező HÉV vasútvonal hídja, valamint a közúti hidak vízemésztőképessége megfelelő. Az ARANYHEGYI ÁROK (109), vagy régebbi nevén Filatori árok a Pilis hegység déli és a Budai hegyek északi lejtői között elterülő változatos tagozódású dombvidék vizeit gyűjti össze és vezeti be Aquincumnál a Dunába. A vízgyűjtőn csak kevés erdőt találunk. A vízvidékre jellemző a sóik helyen az alapkőzetig történt eróziós lepusztulás, így a vízfolyás hordalékszállítása igen jelentékeny és a feliszapolódás okozta elfajulás pedig rövid időn belül mindig bekövetkezik. Tekintettel arra, hogy vízfolyás Nagy-Budapes- ten is átfolyik, a részletes tárgyalásit két részben eszközöljük. Az Aranyhegyi árok Pest megyei szakasza. A vízfolyás 5 -f- 800 'km szelvényében éri el Nagy- Budapest határát, és így vízrendszerének legnagyobb része Pest megye területére esik. A vízrendszer régebbi karbahelyezéséről csak nagyon hiányos adatok vannak. Ügy a főágon, mint egyes mellékágain vízi malmok működtek, melyek nyomai és vízmüveinek maradványai ma is megvannak. A régi karbahelyezések nyomai a helyi depó- nia maradványokból, — melyek padka nélkül a partéién vannak — ma is fellelhetők. Legutóbb 1952. évben a volt Budapesti Vízgazdálkodási Körzet tervei alapján hajtottak végre karbahelyezést a vízfolyás Pest megyei szakaszán kb. 8 km hosszban és egyes mellékágain. A karbahelyezés során 1,50 m — 0,80 m csökkenő fenékszélességű és 1:1,5 oidalrészűjű mederszelvény nyert kialakítást, amely karbantartás hiánya miatt igen gyorsan újból feliszapclódott és ma is elfajult, növényzettel benőtt állapotban van. Érdemleges eredményt csak akkor lehet elérni, ha a teljes vízvidék egységes rendezése és a lejtők bevédése egyidőben kerül kivitelre. Eddig ilyen egységes rendezési terv nem készült. Pillsszentiván község belsőségébe eső mederszakasz rendezésére 1958-ban olyan terv készült a MÉLYÉPTERV-nél, amelyben a felsőbb területekről lesodródó hordalék visszatartásának módja is ki van dolgozva. A tervben foglalt munkálatokat a község — noha a belsőségi szakasz igen leromlott állapotban van — fedezethiány miatt eddig nem tudta beindítani. A vízfolyás fővölgyében Pilisvörösvár és Pilis- szentiván határában több régi bányamélyedést kitöltő állandó jellegű vízállás található. A Házi- réti- és határréti árkok összefolyásánál régi malom 176
