Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
nyait olyan gyökeresen megváltoztatta, hogy ezzel szemben a vízügyi helyzetnek a követelmények szerinti párhuzamos fejlesztése erősen lemaradt. A vízrendszernek két törvényhatóság közt való majdnem feles arányú megoszlása erősen hátráltatta az egységes szemlélet kialakulását, melynek hiánya károsan jelentkezett a vízgazdálkodás különböző feladatcsoportjainál. Az általános fejlődés nyomán a nagymértékben megnövekedett vízügyi követelmények halaszthatatlanul sürgőssé tették a teljes vízrendszerre, — tehát Nagy-Budapest területére is — kiterjedő összefogó vízrendezési alapterv készítését. Ezen terv elkészítésére 1960. év folyamán a MÉLYÉPTERV kapott megbízást. A vízrendszer pestmegyei szakaszát keresztező vasútvonalak hidjai a vízemésztés szempontjából megfelelő méretűek, kivéve a BHÉV vasúti hídját Gödöllő község belterületén. Megemlíthető még, hogy az Isaszeg állomás előtti vasúti híd a vízfolyás vonalozása szempontjából igen kedvezőtlen elhelyezkedésű, amelyet még mederkorrekcióval sem lehet enyhíteni. A közúti hidak közül csupán a Gödöllő belsőség! szakaszon a 3. sz. Budapest—miskolci főközlekedési úton levő híd nyílásméretének a megnövelése szükséges. Gödöllő község rendezése során, a rajta keresztül folyó Rákos patak megfelelő szabályozását feltétlenül végre kell majd hajtani. Isaszeg határában néhány éve tőzegkitermelés folyik, amelynek vízügyi kérdései jelenleg még megoldatlanok. Rákos patak és vízrendszerének Nagy-budapesi szakasza. A Rákos patak legalsó szakasza a maitól eltérően a Csömöri út környékétől lefelé a Hungária körút és a MÄV vasúti fővonal keresztezése irányában kialakult folyáson volt és ott torkollott be még a múlt század közepén is fennállott mocsárvilágba, amely a Szúnyog szigettel szemben csatlakozott a Dunához. A múlt század második felében, 1886. körül épült ki az a hosszú átmetszés, amely a Rákos patak mai medrét alkotja a Csömöri út és a Duna között. A fővárosi szakasz szabályozását 1900 körül folytatták, azonban ennek során nem számoltak sem Budapest várható fejlődésével, sem pedig a felsőbb szakaszon ezidőtájt folyt medertisztogatásök- kal. A vízrendezési hiányosságok összehangolására a Főváros 1925-ben az akkori 15.5 km hosszú városi szakaszra egységes szabályozási tervet készített és annak alapján 1941-ig folyamatosan kiépítették a mai burkolt patakmedret az Erzsébet királyné útig, amelyet a második világháború után a Szilágysomlyói útig (6 + 212 km szelv.) hosszabbítottak meg. Innen a további mederszakaszt csak ideiglenes jelleggel rendezték a rákoskeresztúri határig (14+488 km szelv.), annak érdekében, hogy a csatlakozó megyei szakaszon a munkák akadályba ne ütközzenek. Budapest területén számos duzzasztóműves víz- használat tartatta vízrendezési szempontból károsan magas fenékszinten a patak medrét, emellett még a sok öntözés annyira maradéktalanul használta fel a Rákos vizét, hogy a torkolati szakasz nyáron legtöbbnyire teljesen száraz volt. A vízrendezési szempontok a fővárosi szakaszon csak a második világháború után jöttek előtérbe, így teljesen megérett a helyzet arra, hogy a vízfolyás egész szakaiszára és vízrendszerére egységes alap- elvek figyelembevételével készüljön el egy olyan tervdokumentáció, amely egyformán kötelező érvényű úgy a budapesti, mint a felette levő Pest megyei vízvidéken. A Budapest területére eső hidaknál és pályaszerkezeti alsó éleknél a legteljesebb összevisszaság uralkodik. Előreláthatólag igen sok híd átépítésére lesz itt szükség, melyeket azonban csak az egységes alapterv elkészülte után lehet majd számba venni és átépítésüket kötelezően előírni. Dunának az Ipoly betorkollása és a Budapest alatti belvízöblözet közötti balparti vízvidékhez tartozó III. kategóriába sorolt mellékpatakjai A Dunának az Ipoly betoirkolása és Budapest közötti balparti vízvidékén a 2.4 fejezet 1. táblázatában szereplő és a térképen is feltüntetett és közvetlenül a Dunába ömlő említésre méltó patakok: Bészobi, Felsőgombás, Ilka patak. Egyes patakoknál voltak 'kisebb vízügyi beavatkozások, azokat most röviden megemlítjük. A FELSŐ GOMBÁS (84) PATAK, vagy helyi nevén Cigány patak Vác város északi határrészében torkollik a Dunába. A Dunai Cementmű építésével kapcsolatban a VIZITERV által készített tervek alapján az alsó szakaszán rendezést hajtottak végre. A mederrészüket betonburkolattal borították, a meder műszelvényét pedig az 1%-os víz- mennyiségre méretezték. Az ILKA PATAK (97) időszakos jellegű vízfolyás, mely Felsőgöd határában torkollik a Dunába. A felsőgödi árvédelmi töltésbe 12 m3/s teljesítőképességű, 2x1,8x1,8 m méretű 20,0 m hosz- szú torkolati zsilip épült. Mivel az Пка nagyvizei a dunai árhullámokkal is összeeshetnek, a patak 2 +126 km szelvényétől kiindulólag kb. 900 m hosszú árapasztó létesült a szomszédos Sződ—Rákos patakmedrébe torkolólag. Az árapasztó előtt terelőzsilip épült. A patak völgyében Felsőgöd község felett tőzegkitermelés folyik, amelynek vízügyi kérdései még tisztázatlanok és ezért ismételten merültek fel panaszok az utóbbi időben. A vízkáros kitermelés megszüntetésére vonatkozó intézkedések most vannak folyamatban. A Duna balparti részén lévő és a táblázatban, valamint a térképen szereplő, de fentebb fel nem sorolt kisebb időszakos vízfolyásokkal kapcsolatban rendezések általában nem voltak és ilyenekre jelenleg sincsen szükség. Dunának az 1 és 6 TVK határtól a Benta patak betorkollásig terjedő jobbparti vízvidékhez tartozó II. kategóriába sorolt mellékvízfolyásai és azok vízrendszere A Dunának az 1 és 6 TVK határtól a Benta patak torkolatáig terjedő szakaszához tartozó kisvízfolyások gyűjtőterülete a Pilis és a Budai hegyek 175
