Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
szán Mogyoród község területén, azonban ezek csak helyi jelentőséggel bírtak és alig tudták befolyásolni a mederfeltöltődéseket. A vízfolyás alsó szakaszán halastó van. amely tulajdonképpen csak ideiglenes engedéllyel bír és művei nincsenek megfelelően kiépítve, ezért a tó feletti mederrészen igen erőteljes feliszapolódás mutatkozik, amiért állandó panaszok vannak. A Szilas másik mellékvízfolyása a Csömöri patak (107), amelyet 249 fch érdekeltségi terület víztelenítése érdekében 1942. és 1943. években tisztogattak ki, mikor is 60 1/s/km2 fajlagos lefolyó vízi- mennyiséget véve alapul 1,0 m fenékszélességű, átlagban 0,8—1,0 m mély és 1:1 oldalrézsűjű műszelvényt alakítottak ki. Közbenső fenntartás hiányában a patak medre ismét feliszapolódott, noha Csömör község néhány év előtt a község határába eső mederszakaszt terv nélkül kitisztította és helytelen, igen széles fenékű műszelvényt alakított ki. A Dunakeszi határában lévő Székes-tó elnevez zésű mocsaras nádas terület lecsapolását a Szilas patakba két lecsapoló árokkal 1900 körül hajtották végre. Ezek közül a nyugati csatorna ma Óceán árok néven ismeretes és felújítása 1953—55. években megtörtént. Ma ez az árok a Dunakeszi Konzervgyár szennyvizeinek a befogadója is. A Szilas patak és mellékágai Pest megyei szakaszán lévő vasúti és közúti hidak méretei megfelelőek. A Szilas patak Szilasligeti ága keresztezi a BHÉV gödöllői vonalát, az ottlevő műtárgy, mely egyben kocsiúti aluljáró is, a helytelen, víz- bozzávezetés és karbantartás hiánya miatt gyakran járhatatlan. A megfelelő rendezésre a vízügyi hatóság a BHÉV-et már határozatilag kötelezte, azonban a rendezést eddig nem hajtották végre. A Mogyoródi patak Űjpest-veresegyházi vasútvonalán levő hídja alatt igen könnyen felhordalékolódik és ilyenkor az átfolyási szelvény elégtelenné válik. Ez az állapot a MÁV gyakori karbantartó tevékenysége ellenére is sokszor bekövetkezik. Ezt az állapotot egyrészt a vízfolyáson levonuló, erősen hordalékos víz, másrészt pedig az alatta lévő halastó nem megfelelő műtárgyai okozzák. A Szilas vízrendszerében fennálló jelenlegi kedvezőtlen vízvezetőképességi állapot megköveteli, hogy az egész vízrendszerre és teljes gyűjtőterületére kiterjedő Olyan vízrendezési alapterv készüljön minél előbb, amelynek alapján az egységes rendezést úgy a Nagy-budapesti, mint a Pest megyei szakaszon végre lehessen, hajtani. A Szilas patak és vízrendszerének Nagy-budapesti szakasza. A Szilas pataknak a torkolattól Cinkota határáig terjedő, valamint a mellékágainak torkolati részei, a mai Nagy-budapest területén vannak. A régebbi feljegyzések szerint az első mederrendezést 1882—83-ban 200 kh érdekeltségi terület mentesítése végett Káposztásmegyeren hajtották végre, majd 1885-ben a torkolati szakaszon 420 kh lecsapolását végezték el. A vízfolyás rendezésére vonatkozó első ismert tervet a Budapesti Kultúrmérnöki Hivatal készítette 1930-ban, amelynek alapján a kiviteli munkák 1940-ben indultak meg és a 3 + 792—4 + 550, illetve a 6 -f- 650—9 + 400 km szelvények közötti szakaszra terjedtek ki, majd a háború miatt félbeszakadtak és a tervek egyrésze is elkallódott. A régebbi hiányos adatok részbeni felhasználáséval 1949-ben újabb terv készült a vízfolyás 18,5 km hosszú szakaszára. A kiviteli munkák 1949. és 1951. között voltak, melynek során 2,0—1,0 m változó fenékméretű, 1:1,5 oldalrézsűjű mederszelvényt alakítottak ki a torkolati szakaszon 4,9 m3/s vízszállítóképességre méretezve, ami alig 30 1/s/km fajlagos lefolyó vízmennyiségnek felel meg. A vízfolyás a torkolati szakaszon, a balparton 1830, a jobbparton 1470 fm hosszon a dunai árvizek ellen vissza, van töltésezve. A vízfolyásnak Nagy-Budapest területébe való bekebelezése óta érdemleges tisztogatása nem volt, de a karbantartása folyamatosabbá vált. A főváros területén lévő kisebb jelentőségű hidak nagyrésze átépítésre szorul, mivel méreteik elégtelenek. A RÁKOS PATAK (114) és vízrendszere kérdésének tárgyalását is két részre kell osztani: az egyik a Pest megyei, a, másik pedig a mai állapotnak megfelelő Nagy-budapesti szakasz. A Rákos patak és vízrendszerének Pestmegyei szakasza. A Rákos patak 22 -f- 010 km szelvényénél éri el Nagy-Budapest határát, ehhez a szakaszhoz 13 rövid mellékág csatlakozik. A vízfolyás közben átfolyik a 100 kh-as gödöllői tógazdaságon is. Egyébként a Rákos patakon már a múltban is a vízhasználatoké volt a vezérszerep. Így a gödöllői térségben a tógazdaság és két vízimalom, Isaszegtől lefelé pedig a vízimalmok egész sora uralkodott és nyomta el a vízrendezési törekvéseket. Az egykori feljegyzések szerint a Gödöllő község határába eső mederszakasz és két mellékága jókarbahelyezését a Budapesti Kultúrmérnöki Hivatal 1899. évben készített tervei alapján hajtották végre és igen csekély mederméreteket alakítottak ki. A középső szakasz — Isaszeg- Rákoskeresztúr közötti rész — rendezésére szintén lc99-ben készült tervezet éspedig két változati megoldásra, de a vízhasználatok tulajdonosainak ellenállása miatt még 1912-ben is csak részleges rendezésre kerülhetett csak sor. Egyes malmok megszűntek, a gazdátlanul maradt malomárkok karbantartásáról gondoskodás nem történt, így ezek egyik jelentékeny előidéző tényezőjévé váltok a mederelfajulásoknak. Ilyen előzmények után a vízfolyás Pest megyei szakaszának egységes jó- karbahelyezésére vonatkozó tervművelete1 1939-re készült el, viszont a kiviteli munkák megindítására csak 1950. évben került sor, amikor is a Rákoskeresztúr—Isaszeg között 19 km hosszúságú mederszakaszt jókarbahelyezték. Ennek során 1,5 m fenékszélességű, 1:1,5 hajlásarányú, 1,2—1,5 m átlagos mélységű mederszelvényt alakítottak ki csekély, 41—48 1/s/km2 fajlagos lefolyó vízmennyiséget alapul véve. A vízgyűjtőn az elmúlt évtizedek folyamán számos vízimunkálatot végeztek el, amelyek a főmeder egyes rövidebb-hosszabb szakaszait és néhány mellékágát érintették, azonban ezek méretei az akkori külterjes gazdálkodási igényekhez igazodtak és egymáshoz viszonyítva sem azonos szükségleti szinten mozogtak. A közelmúlt évtizedek alatti rohamos fejlődés a vízgyűjtő természetes ősállapotát, birtoklási, települési, közlekedési, erdő- és mezőgazdasági viszo174
