Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
A Belvízvédelmi munkálatokat ill. belvízvédekezést az I. és II. kategóriájú csatornákon és a szivattyútelepen a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság végzi, míg a helyi vízkárelhárítási feladatokat a III. kategóriájú csatornák mentén az illetékes községi tanácsok látják el a vonatkozó rendeletekben előírtaknak megfelelően. A belvízrendszerben az 1913, 1919, 1922, 1925, 1931, 1932, 1939, 1940 és 1941 csapadékdús években jelentkeztek belvízkárt okozó elöntések. Ezek mértékét a vonatkozó adatok hiányában közölni nem tudjuk. A védművek megépítése után számottevő kár nem jelentkezett. 14. Soroksári Dunaág menti belvízrendszer A belvizek, illetve a szivárgó vizek kártételével szembeni védekezés csupán az árvízvédelmi töltések kiépítésének megtörténte után vette kezdetét. A megépített árvédelmi töltés kizárta ugyan az ártérből a Duna vizét, de megakadályozta a káros vizek lefolyását. Ezért gondoskodni kellett olyan — szivattyútelepekkel is ellátott — csatornarendszer kiépítéséről, mely a fölös csapadékvizek elvezetésén kívül a Soroksári Dunaág magasan tartott vízszintje következtében jelentkező magas talaj-- vízszánt leszállítására is megfelelő. A vizek kártételével szemben történő védekezés az öt öblözetet magában foglaló és öt elektrifikált szivattyúteleppel rendelkező soroksári belvízrendszerben jelenleg az alábbiak szerint történik: A Soroksári Dunaág balpartján fekvő öblözetben az I. sz. főcsatorna hivatott a csapadékból és szivárgásból származó vizeket 95,30 m A. f. tassi Duna-vízállásig gravitációsan bevezetni a Dunába. 95,30 m A. f.-nél magasabb vízállás esetén a főcsatorna és az árvízvédelmi töltés keresztezésében levő 2x2,78 m átfolyási szelvénnyel bíró tassi, valamint a főcsatorna 7 -(- 598 szelvényében levő 1,5 m nyílású zsilipet zárni kel és üzembe kel állítani a dömsödi 0,45 m3/sec teljesítésű szivattyútelepet, mely a felülről érkező — főcsatornába begyűjtött — vizet a Soroksári Dunaágba emeli. Ha a tassi zsilip és a 7 + 598 szelvény közti mederszakaszba érkező vizek a 95,50 m A. f. szintet meghaladják, a főcsatorna 1 -f- 035 szelvénynél (Tass határában) 1 db 0,5 m3/sec teljesítésű szivattyú üzembe állítására van szükség. A Soroksári Dunaág jobbpartján Makád határában (a hullámtérben) levő öblözetben épült II. sz. főcsatorna gravitációs üzemű és csupán alacsony Duna-vízálás mellett nyújt védelmet a vizek kártétele ellen. Szigetbecse és Makád határában elterülő öblözet III. főcsatornájának vize gravitációsan folyik Tassnál a Dunába, amíg annak szintje a 94,90 m A. f. értéket meg nem haladja. Az ezen értéket meghaladó vízállásnál a szivattyútelepnél levő zsilip elzárásra kerül és a két (egyenként 0,36 m3/&ec teljesítésű) egységből álló szivattyútelep a belvizet a szivattyútelep és a Duna között létesített — az árvédelmi töltést keresztező — összekötő csatornába emeli, melyen át a megemelt víz már gravitációsan jut tovább a Dunába. Ha a Duna vízszíne Tassnál a 97,00 m A. f. magasságot elérte, akkor az előbb említett összekötő csatorna védtöltésbe épített 1,30x1,30 nyílásméretű zsilipét le kell zárni. Ezzel egyidőben a szivattyú- telep és a Soroksári Dunaág közti csatorna til- tója, illetve zsilipé megnyitásra kerül, hogy a 96,80 m A. f. szint fölé emelt belvíz gravitációsan a Soroksári Dunaágba folyhasson. A makádi szivattyútelep által megemelt belvíznek tehát 97,00 m A. f. szintig a Duna, annak ezen érték felé emelkedése esetén pedig a Soroksári Dunaág a befogadója. A szóbanlévő öblözet felső területéről a Szigetbecsei Holt-Dunaág gyülekező vizét a „Szigetbecse- alsó” 0,5 m3/sec elektromos üzemű telep szállítja a Soroksári Dunaágba. A gravitációs bevezetés lehetősége egyáltalában nem áll fenn. A szivattyút 95,60 m A. f. szint mellett kell beindítani. A III. főcsatorna felső végénél (a Szigetbecsei Holt-Duna partján) levő „Szigetbecse-felső” 0,11 m3/sec teljesítésű elektrifikált szivattyútelep a „Szigetbecse- alsó” telep kiépítése óta csak a tartalék szerepét tölti be. (Ez az esésnövelő szivattyútelep az öblözet felső szakaszáról érkező és a szigetbecsei Holt- Dunába gyülekező belvizeket a múltban a II. főcsatornába emelte. A csatornába így beszivattyúzott víz Makádig folyva magasabb Duna-vízállás mellett) újbóli megemeléssel került a Dunába. A Ráckeve határában elterülő öblözet IV. főcsatornáinak vizét a ráckevei szivattyútelep emeli a Soroksári Dunaágba. A Szigetszentmártom és Ráckeve határában levő öblözet V. számú főcsatornája ugyancsak a ráckevei szivattyútelephez vezet. Ezen utóbbi említett két öblözet vizének a Soroksári Dunaágba juttatása csak szivattyúzással lehetséges. A szivattyútelep 96,00 m. A. f. illetve 95,70 m. A. f. belvízállásnál kezdi meg működését. A belvízvédelmi feladatokat a balparton az 1909- ben megalakult Csepelszigeti Ármentesítő Társulat látta el Ráckeve, ill. Budapesti székhellyel 1948-ig. Működési területének kiterjedése 18 500 ha volt. A balparti szivárgóhálózat építési munkáit az 1918-ban felállított Kereskedelmi Kikötő Kormánybiztosság, illetve annak jogutódja, a Soroksári Du- naági Kirendeltség végezte el. Belvízkárok az 1912, 1915, 1919, 1925, 1937, 1940, 1641, 1942, 1956. években jelentkeztek kisebb-na- gyobb mértékben. 15. Gyűli belvízrendszer A gravitációs működésű — szivattyútelep nélküli — belvízrendszerben 1948 előtt a „Gyáli Vízfolyás-Szabályozó Társulat” látta el 8195 ha-on a belvízvédekezéssel kapcsolatos feladatokat. Az államosítás után ez a kötelezettség Budapest Főváros Tanácsának Közlekedési Igazgatóságát terheli 20,4 km-t kitevő I. és II. kategóriájú csatorna mentén, míg a 14,76 km-t kitevő III. kategóriába sorolt csatorna a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Gazdaságainak kezelésében áll. Budapest határán kívül eső vízgyűjtő területien a belvízvédekezési kötelezettség 118,1 km I. és II. kát. csatorna mentén a Középdunavölgyi Vízügyi 156