Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
mosan a felszínen van, a várpalotai medencébenW||í|kozatosan agyagosod va megy át a felső eocén már- fúrásokban, maid ismét felszínen Inota és Iszka-j|JjI gájába és agyagmárgájába. szentgyörgy között, végül Tabajdon fúrásokban került elő. Az alsó és középső triász a permmel párhuzamos sávban húzódik, karsztos kőzetei alkotják az ú. n. íőkarsztkőzet alatti karsztemelete- ket. Ezeket az egykor összefüggő karsztos kőzeteket a Balatonnal párhuzamos torlódásos törések és ezekre merőleges harántos elmozdulások feldarabolták, így több-kevésbé elkülönült karsztemele- tek alakultak ki. Kis területük és viszonylagos vékonyságuk miatt lényegesen kevesebb karsztvizet tárolnak, mint az ú. n. íőkarsztkőzet. Főkarsztkő- zetnek nevezzük azokat a karsztos rétegeket, melyek vízszintesen és függőlegesen nagykiterjedésű összefüggő tömeget alkotnak, tehát bennük nagyon sok karsztvíz tározódik. A főkarsztkőzetet a felsőtriász fődolomit, dachsteini mészkő és az alsó liász mészkő alkotja, a Bakonyban összesen kb. 800 m vastagságban. A főkarsztot az alsó és középső triász karsztjától többszáz méteres márga összlet választja el, ez egyúttal a főkarszt fetküje, mely a Séd völgyében Veszprém körül kis foltokon a felszínre is kerül, így a főkarszt itt magas- karszt jellegű. A főkarszt magasfelszínű vize nem tud lecsapolódni a Balaton felé, mert a Bakonyt a Balatonfelvidéktől elválasztó veszprémi törés következtében az alsó és középső triász vízzáró kőzetei elzárják az útját. A Bakonyban a jura alsó liásznál fiatalabb tagjai vékonyabbak és kicsiny elterjedésűek, így víz- földtanilag mészköveik sem jelentősek. A bakonyi alsó kréta legnagyobbrészt karszto-. sodó karbonát kőzetekből áll. Felette 50—100 m-es agyag és márga összlet települt, melynek vízföldtani jelentősége nagy, ugyanis a Bakonyban ez az egyetlen jó vízzáró képződmény a felső triásztól a felső krétáig. E felett ismét mészköves összlet következik, majd erre márga (60—140 m), melynek magasabb agyagos része némileg vízrekesztő. A Vértes krétája egyszerűbb és hézagosabb, mint a Bakonyé. Az alsó jura dachsteini mészköve (mely még a főkarszthoz tartozik) felett települő karsztosodott és vízzáró rétegekkel elválasztott kőzetek alkotják a íőkarsztkőzet feletti karsztemeleteket. Kisebb vastagságuk és kicsiny területük miatt lényegesen kevesebb vizet tárolnak; szerkezeti mozgások következtében különféle magasságban helyezkednek el. A fedőhegység legidősebb képződményei az eocénben rakódtak le az alaphegység különböző korú üledékeire. A felső triász dolomit karsztos töbreiben Gánton fedő nélkül, Iszkaszentgyörgyön alsó eocénnal fedetten nagytömegű, értékes bauxit van. 2.112 Fedőhegység Az alsó eocén nagyrészt agyagos szenes üledéksorú, Móron és Balinkán művelt széntelepekkel. Felette legtöbb helyen a főnummulinás mészkőnek nevezett összlet van, 100 m-t is elérő vastagságban. Időben az alsó eocén felső részét és a középső eocént tölti ki. A középső eocén mészkő fölfele foA középső és felső eocén határán andezittufás betelepülések vannak. A Velencei hegységben a gránitot andezit törte át, ezt korban a fenti tufával azonosítják (L. 3. ábra). Az eocén tenger legnagyobb kiterjedését nálunk a felső eocénban érte el. Helyenként parti mészkő rakódott le ekkor. Az egész bakonyi eocént Várpalotán fúrással harántolták, a felső eocént Lovasberényben mélyfúrás érte el. Az eocén mészkövei és mészmárgái, elsősorban a nummulinás mészkő a főkarsztkőzet feletti legfontosabb karsztemelet. Az oligocént a Középhegység északnyugati peremén és a Móri árokban találjuk. Az É-i Bakonyban a középső oligocén édesvízi agyagos kőszenes összlet települt, fedőjében kaviccsal és konglomerátummal. A Vértesben a kisebb zárt medencékben ugyancsak szárazföldi, helyenként széntelepes felső oligocén rakódott le (Vértessomlyó). A kőzet anyaga változatos, vízzáró és vizvezető képződmények lencsés településben találhatók. 2.113 Medenceüledékek A középső miocén mélyebb (helvéti) szárazföldi kavicsos képződményeit az É-i Bakonyból és a Bicskei öbölből ismerjük. Az alsó helvéti tavi, főleg agyagos szenes rétegsort Várpalotán fúrás tárta fel. A középső miocén helvéti tenger üledékei a felszínen is Várpalota körül, mélyfúrásokból a Bicskei öbölből ismertek. A herendi és várpalotai tartanai szíéntelepeken kívül említendő tengerpart- -, közeli képződmény az ún. lajtamészkő. У A Bicskei öböl keleti szegélyén, gyakran a lajta- mészkőre települve található a jellegzetes felső miocén durva mészkő. A miocén mészkövek vízföldtani jelentősége területünkön nem nagy. A mélyebb miocén szárazföldi rétegsorában vannak jó vízadók, de a szárazföldi összlet durva üledékeiben olyan nagy a változatosság mind kiterjedésben, mind vastagságban, mind pedig agyagosságban, hogy vízföldtani szerepük ezért helyenként erősen változó. Területünkön a miocén vulkánosság termékei közül ismerjük a várpalotai széntelepek fedőjében levő bentonitoeodott tufát, a bándi bentonitot és a sárszentmiklósi kőfejtőből a riolittufát, ez utóbbi Dunaújvároson és Kulcson mélyfúrásból is előkerült, tehát valószínűleg nagy területen van meg. A tufa vízföldtanilag kedvezőtlen képződmény, Sárszentmiklóson kívül valószínűleg nagyobb területen a felszín közelében lehet. A vízföldtanilag sokkal kedvezőbb pannoniai üledékű területen az ismeretlen elterjedésű és csak kevés helyen ismert települési mélységű tufa a mélységi vízellátásra kedvezőtlen szigetet jelent. A TVK-egység nem hegyvidéki részén legfontosabb képződmény a felszín közelében mindenütt meglevő felső pannon rétegsor. Az alsó pannont csak mélyfúrásból (Dunaújváros) ismerjük. Vízföldtanilag a felső pannon felső részében levő ún. oszcillációs szakasz homokrétegei a fontosak, amelyek akkor ülepedtek le főleg folyóvizi úton, amikor a pannoniai beltó partvonal ingadozásai miatt 44
