Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
A pleisztocén lösszel takart, pannon korú agyagos, homokos üledékbe bevágott völgyet alluviális öntéstalajok fedik nagy vastagságban. A talajrétegek a tervezett gát közelében lemélyített 15 m-es fúrások alapján, a völgyfenék alatt — egy vékony kavicsrétegtől eltekintve — vízzáróak (iszapagyag). Magasabb szinten a völgy jobboldalán Mó-s homok (lösz), baloldalán főként agyagok találhatók. A völgyet ÉNy-ról határoló domboldal anyaga valószínűleg triász képződményekre támaszkodó pleisztocén kavics. A feltárások alapján a tározótér valószínűleg vízzárónak tekinthető, melyet alátámaszt az a tapasztalat is, hogy a talajvíz közel párhuzamosan követi a terep vonalát. A domboldalakon mért talajvízszintek a javasolt 130,25 m Orsz. szint felett voltak. Vízveszteség szempontjából a gát alatti viszonyokat és a völgyet ÉNy-ról és DNy-ról határoló domboldalakat kell részletesebben megvizsgálni. Elzárásként csak földgát jöhet számításba, melynek anyaga valószínűleg a helyszínen kitermelhető. Az alapozás megtervezésekor gondoskodni kell a gát alatti vízvezetőrétegek (kavics, homok) elzárásáról, vagy megfelelő szivárgási úthossz biztosításáról. A gátat a javasolt 12 millió m’ tározótérfogat biztosításához 760 m koronahosszúsággel, 5 m-es koronaszélességgel, felvíz felől 1:2,5—1:3, alvíz felől 1:2 rézsűhajlással lehet kiképezni. A gát a bevágott patakmedertől eltekintve lankás csészeszelvényt zárna le. Megjegyzés: Részleges geodézia és feltárás alapján készült 11 989 tsz. (1959. IX./VÍZITERV tanulmány). Öbaroki tározó. (9) Vízfolyás: Váli víz. Völgyelzárás helye: Ojbarok községtől északra, öbarok pusztaszélénél. Topográfiai viszonya к : A 13 km3 kiterjedésű vízgyűjtőterület a Vértes hegység délkeleti nyúlványai között helyezkedik el, s 170 m-ről 250—230 méter magasságig emelkedik. A tározó ÉNy—DK irányú, nagyesésű, meredek falú, keskeny völgyszakaszon létesülne. E szakasz fölött, Nagyegyháza környékén a völgy medencévé szélesedik, amelyet előnyös volna bevonni a tározásbai, azonban jelentékeny széntelepet rejt magában, s a közeljövőben valószínűleg elkezdődik a bányászat. A völgyben nincs semmilyen értékes építmény, a mezőgazdasági művelés is jelentéktelen. Hidrológiai viszonyok: A Váli vizen Baracskánál 1952-től működik vízrajzi állomás, vízhozamméréseket azonban csak szórványosan végeztek. A hidrológiai adatokat csak elméleti úton lehetett meghatározni. Az évi közepes vízhozam 35 lit/s-ra tehető. A hidrológiai és Geológiai viszonyok. topográfiai alapon kiépítésre javasolható legnagyobb tározótér 0,6 millió m', amelyhez 7 m magas völgyzárógát tartozik. A biztosítható vízsugár 25 lit/s. Ezt az értéket a szivárgási és a párolgási veszteség még csökkenti. Geológiai viszonyok: A völgyszakaszt övező dombokat triasz-kori fődolomit alkotja, amely a baloldalon nagy területen a felszínen van. Mivel a Dunántúli Középhegység dolomitja általában karsztosodott, kétséges, hogy a tározás megvalósítható-e. Mivel azonban a környéken semmi más tározási lehetőség nincs, érdemes a völgyszakaszt közelebbről megvizsgálni. Megjegyzés: Ezzel a tározási lehetőséggel ez ideig semmilyen tanulmány nem foglalkozott. Jelenleg kizárólag térképek alapján vizsgáltuk. Gyúrói tározó. (10) Vízfolyás: Szent László víz. Völgyelzárás helye: Gyúró községtől ÉNy-ra fekvő Szt. György malom felett kb. 1,3 km-re. (VÍZITERV 13236 tsz.) Topográfiai viszonyok A kb. 190 km2 területű dombvidéken elterülő vízgyűjtő ÉNy—DK-i irányban 5—8 km szélességű sávban húzódik. Forrásvidéke a Gerecse hegységben van. A vízgyűjtő átlagos magassgáa 150—250 m Orsz. szintek közé esik. Területének túlnyomó részén mezőgazdasági művelés folyik. A vízfolyás Bicskénél halastavakat táplál, területük kereken 120 ha. A tározómedence az optimális kiépítettség esetén (141,0 m Orsz. üzemi szinttel) mintegy 3,0 km hosz- szú, átlagosan 200 m szélességű, maximálisan 10 m mély volna. A völgyfenék lapos, a domboldalak hirtelen emelkednek. Az elöntés alá kerülő terület nagyrészt rét, legelő, elenyészően szántóföldi művelés és erdőtelepítés alatt áll. A tározótér felső végén fekvő Vértpuszta épületeit a víz valószínűleg elérné, ezek védelméről vagy áttelepítéséről gondoskodni kell. Elborít a víz két fahidat és egy boltozott kóhidat is Vért-pusztánál. Rövidebb erdei földútszakaszok áthelyezésére is szükség lesz. Hidrológiai viszonyok A Szt. László-vizen 1951. óta folyik vízállás észlelés. Az állandó mederváltozás miatt azonban megbízható vízhozamidősort levezetni nem tudtak. Mércekapcsolattal Tárnokról vezették le a hidrológiai adatokat. A fajlagos vízhozamot elméleti meggondolások alapján 1,8 lit/s km2 értékre határozták meg. A középvízhozam 340 lit/s. A még hidrológiai alapokon gazdaságosnak mondható tározási szintnél (141,0 m Orsz.) a tározó teljesítőképessége 170 lit/s. Ilyen tározási szintnél 10 lit/s. párolgási és 30 lit/s. szivárgási veszteséggel kell számolni, a nettó kivehető folyamatos vízsugár 130 lib's. 284
