Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
A völgyszakasz a Bakony K-i szegélyén fekszik. A Gaja patak völgye hosszabb-rövidebb dolomit-, illetve mészkő-szorulatok sorozatán halad át. A szorulatok között tágas medencék vannak. A kiválasztott völgyszakasz a Vaskapu nevű szorulat felett helyezkedik el. Alakja a tározás szempontjából igen kedvező. Egészen szűk elzárási szelvény mögött nagy tározótér nyerhető. A völgyszakasz kiváló alakját már régen felismerték. A szorulatban, a patak két partján egy régi, kb. 15 m magas, az alvíz felől habarcsba rakott kőfallal biztosított földgát jó állapotban levő csonkjai állnak. A tározó ún. gazdaságos kiépítése esetén a legnagyobb vízmélység az elzárási szalvényben kb. 13 m, vagyis a gát magassága kb. 15 m lenne. A gátkorona hossza a régi gát meglévő csonkjai között 60 m, a csonkokkal együtt kb. 200—250 m. Az elöntött terület ovális alakú, legnagyobb szélessége kb. 1 km, hossza 3 km. A térfogategységre jutó elzárási szelvényterület mindössze 50 mVmil- lió m5, míg az országos átlag 500—1000 nr/millió m3. A tározómedence területi kiterjedése ugyan tetemes, és az eléggé szabdalt, lapos völgyoldalak mentén több öböl alakulna ki, a térfogathoz viszonyított tófelület mégsem kedvezőtlen: 0,15 km'/millió m3 (az országos átlag kb. 0,2—0,3 kmVmillió m"). A medence nagyrészén szántóföldi művelés folyik. A völgyet kb. 1 km hosszban keresztezi a Fehérvárcsurgó—Isztimér közötti makadám út, amelynek megemelése vagy áthelyezése szükséges volna. A tározómedencében 2 vízimalom is van, közülük csak az alsó működik. Hidrológiai viszonyok: A 270 knr vízgyűjtőterületű patakot elsősorban a felszínen közvetlenül lefolyó csapadékvizek táplálják. Az a néhány karsztforrás (főleg Jásd környékén), mely a Gajába adja vizét, a vízjárást ezen a szakaszon már nem befolyásolja lényegesen. A Gaján Fehérvárcsurgónál 1950. óta működik vizhozamnyilvántartó állomás. Ennek adatai alapján a vízhozam sokévi átlaga 800—1000 lit'sec. Ez a tározással elméletileg biztosítható legnagyobb vízhozam. A tározó gazdaságos kiépítésének felső határa kereken 15 millió mn-re becsülhető. A vele folyamatosan és egyenletesen biztosítható vízfogyasztás kereken 600 lit/s, amelyet a veszteségek még csökkentének. A gát és a tározótér méreteit az előzőekben ismertettük. A tározási szint emelését a geológiai és a topográfiai adottságok akadályozzák. Geológiai viszonyok: A tározó teret övező hegyek magját triász-kori fődolomit alkotja. A dolomit a medencét megelőző és követő szűkületekben, vagyis a Bodajk-Fehér- várcsurgó közötti hosszú szurdokban és a Vaskapu rövid szűkületében, a völgyfenék közelében is és a magasabb szinteken is a felszínen észlelhető. Topográfiai viszonyok : Egyéb helyeken csak a dombtetők közelében bukkan elő. A dolomitot az említett helyek kivételével fiatalabb üledékek takarják. A Vaskapu jobboldalának középső részén és a bal oldalának alsó végénél eocén nummuliáns mészkő települt. A baloldali mészkőtömb a Vaskapu dolomitját megkerülve a tározótérrel is érintkezik. Egyebütt pannon agyagok, agyagos homokok helyezkednek el a felszín közelében nagyobb vastagságban, általában pleisztocén lösz takaróval fedve. A völgy fenekét patakhordalékos rétiagyag borítja. A VITUKI 1954-ben részletesebb feltárást végzett és összefoglaló véleményt adott, amely szerint végeredményben vízzáróság szempontjából a tározó megvalósítható. A Mélyépítési Tervező Vállalat 1957-ben további vizsgálatokat kezdett el. Zámolyi tározó. (8) Vízfolyás: Forrás patak, Nagycsatorna, Császárvíz. Völgyelzárás helye: Pátka községtől ÉNy-ra, kb. 2,8 km-re a völgyet átszelő nagyfeszültségű távvezeték felett kb 400 m-re. Topográfiai viszonyok A vízgyűjtőterület nagysága 245 kntú-re becsülhető. A vízgyűjtő a Vértes hegység délkeleti lejtőjére nyúlik fel. Területe átlagosan 150—350 m Orsz. magassági szintek között helyezkedik el. A magasabban fekvő hegyoldalak erdővel benőttek, lejjebb rét és szántóművelés folyik. A talajerózió elég jelentős, így nagyvizek esetén a hordalékszállítás jelentős. A tározótér közel Y alakú, melynek szára DK-i irányban mutat. A felsőrész két ága Ny-i irányban Zámoly és É-i irányban Csákvár-Forráspuszta felé húzódik. Az elárasztandó terület — a vízfolyások melletti sávtól eltekintve, mely kaszáló és rét — szántóföldi művelés alatt áll. A terület lankás domborzatú, csak a Nagy csatorna és a Forráspatak összefolyása alatti, mintegy 1 km hosszú szakaszon kísérik a medret viszonylag meredekebb völgyoldalak. Az előrelátható tározótéren belül magas- építmény nincs, egy kis karámtól eltekintve. Három, dűlőutat átvezető híd víz alá kerül. Topográfiai szempontból a max, tározótérfogat 25 millió m‘, 700 ha. területtel. Javasolható 12 millió m1- es térfogatú, 550 ha-os kiépítés. Hidrológiai viszonyok A vízgyűjtőn az átlagos évi csapadék 600—650 mm érték körül várható. A hidrológiai adatok becsültek. Az évi közepes vízhozam 250 lit/s, 7,5- ■10® m3/év. A közepes fajlagos vízhozam 1 lit/s knr. Az árvízi vízhozam 30—50 m7s-ra tehető. A tározótérre részletesebb hidrológiai vizsgálat nem készült. 12-106 m’-es tározáshoz 130,25 m Orsz. tározási szintet javasolnak. A tározó célja a Császárvíz árhullámainak visszatartása és ezáltal a Velencei tó vízszínének szabályozása. 283
