Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
Berhidai tározó (4) Vízfolyás: Veszprémi—Séd patak. Völgyelzárás helye: Berhida községtől DNy-ra, kb. 1 km-re. Topográfiai viszonyok: Mintegy 500 km2 nagyságú vízgyűjtőterület a Bakony és a Balatonfelvidék határán NyK-i irányban húzódik. A felszíni vizeket a Séd gyűjti össze és a Nádor és Sió csatornán keresztül a Dunába vezeti. A vízgyűjtő É-i fele szabdalt fennsík, Ny-i területén szűk völgyek csatlakoznak egymáshoz, Veszprémig a völgy jobboldala meredek, baloldala lankás domborzatú. Gyulafirátót és Kádár ta környékén egy nagyobb, Sóly és Királyszentistván között egy kisebb medencét találunk, egy-egy mere dek szűkülettel lezárva. Berhidáig alacsony lágyvonalú dombsorokat találunk, Papkeszi mellett laposmedencévé szélesedik a völgy. Ezután aránylag szűkebb szakasz után Berhida alatt lépünk a Sárrét síkjára. A vízgyűjtő magasabb hegyvidéki részén erdők, az alacsonyabb részeken rét, legelő és szántóföldek találhatók. Több helyen a vidék karsztos jellegű. A javasolható 135,0 m Orsz. tározási szint esetén mintegy 3,5 km hosszúságú, 300—700 m szélességű, 6 millió m3 térfogatú, 2 km2 terület, inflexiós görbe alakú, elnyúló, maximálisan 8 m magas víztest alakulna ki. A tavat dél felől meredek, kopár, északról csekély esésű lankás domboldalak határolják. A völgyfenék vizenyős, lápos rét, a kis- esésű területek, szántóföldek, a meredek területek legelők. A tározó területén két kisebb lakótelepülés (Rostás és Sári puszta), egy bekötő makadámút, négy kisebb híd és egy elektromos távvezeték kerülne vízborítás alá. A tározó létesítésének előfeltétele, a fűzfői nitrokémiai szennyvizek tisztítása, vagy más vízgyűjtőbe történő átvezetése. A fűzfői gyártelepen ugyanis 10 400 mVnap szennyvizet bocsájt be a gyár a Veszprémi Sédbe, amely mennyiségből 6500 m’/nap tisztítatlan, 3900 m’/nap részlegesen tisztított. A bebocsátott szennyvíz a Veszprémi Sédet annyira elszennyezi, hogy tározó csak ennek a kérdésnek megoldása után létesíthető. Hidrológiai viszonyok A vízgyűjtő hidrológiai viszonyaihoz a hajmáskéri vízhozamnyolvántartó állomás (F=400,5 km2) adatai szolgáltak. A berhidai szelvényre a vízgyűjtőterület 483 km2. Az észlelések (1951—58. évek) adatai alapján LKO==550 lit/s, Az NQ3%=27 m3/s, KÖQ=1,50 m8/s, a fajlagos közepes vízhozam 3,1 lit/s •km2. A tározótér a topográfiai viszonyok miatt csak 6-106 m" víz befogadására, évszakos tározásra alkalmas. (135,0 m. Orsz. tározási szint.) A középvízhozam éves vízszállítása 8,7 • 106 mE. A tározó üzemelését csak a nyári öntözési időszakban (IV. 1—IX. 30. között) tervezik. Ebben az esetben veszteségek nélkül 1300 lib's. (21-106 m8 öntözési idény) teljesítőképességre lehet számítani. Párolgási veszteségre 27 lit/s. (0,43 -106 m‘), szivárgási veszteségre 64 lib's. (10-10® m”) vízmennyiséget vesznek figyelembe. A tározás teljesítőképessége a veszteségek figyelembevételével: 1200 lit/s. (19,5-106 m3) öntözési idény. Vizsgálták a teljes kiegyenlítésű tározó teljesítő- képességét is, ez 2,450 mYs vízsugorat biztosítana 100—150 106 m3 tározó térfogat mellett. Éves tározásnál 1,520 m8/s vízhozamnál 9,24-106 m"-es tározótér szükséges. A hidrológiai számításoknál a téli idényben 550 lit/s mederben hagyandó vízmennyiséggel számoltak. A NQj% értéke 34,0 ms/s. Geológiai viszonyok A tározótér geológiai alapképződménye a plio- cén korú felső pannon eredetű homoklencsés agyag. A Ny—K-i irányú törésvonal mentén kialakult völgy baloldalán a pannont kb. 10 m vastag pleisztocén lösz borítja. A meredek jobb oldalon az alapkőzet rétegfejei láthatóak. A völgyhöz csatlakozó fennsíkot itt is vékonyabb lösztakaró borítja. A völgyfenéket alluviális, iszapos, alárendelten kavicsos hordalék fedi. A pannon réteg alatt 160—190 m mélységben kristályos palát ill. perm- kori vörös homokkövet találtak. Az agyagos rétegek vízzáróaknak tekinthetők. A beékelődött homoklencsék telítődés után valószínűleg nem okoznak további vízveszteséget. A Séd völgyénél mélyebb legközelebbi (kb 6 km) szomszédos völgy a Balaton medencéje. A gát alapozásakor különös gondot kell fordítani a teherviselő iszapréteg összenyomódási és szilárdsági tulajdonságaira, valamint a hidraulikus talaj törés veszélyére. Építőanyagként a helyszínen található anyagok — elsősorban a pannon rétegek használhatók fel. Elárasztás után a jobboldali meredek rézsűk lesu- vasodásával kell számolni. A gát 137,0 m (Orsz.) koronaszinttel 4 m korona- szélességgel, 340 m hosszúságban épül. Különös körültekintést kíván a jobbszárny bekötése az esetleges suvadoások és a balszárny kialakítása a lösz várható roskadása miatt. Megjegyzés: VlZITERV 13532 TSz alapján. Jásdi tározó (5) Vízfolyás: Gaja patak. Völgyelzárás helye: Jásd köszégtől DNy-ra, a Csetényi patak torkolatától felfelé 2400 m-re, a Szentkút felett 150—200 m-re. Topográfiai viszonyok: A kiválasztott völgyszakaszt DK felől magas hegyek, ÉNy felől lankás dombok szegélyezik. Az elöntésre kerülő területen belül azonban ez a rész- aránytalanság csak kevéssé mutatkozik. Szélessége nagyjából egyenletes. Mindkét oldalát kisebb-na- gyobb mell ék völgyek sűrűn tagolják. A tározó gazdaságos kiépítése esetén a legnagyobb vízmélység az elzárási szelvényben 13 m, vagyis a gát legnagyobb magassága a terep felett kb. 15 m lenne. A gát korona hossza 220 m. Az el36 3 TVK 281
