Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
Á Mezőföldnek a Duna és a Sió között elterülő lösz és homok-vidéke lapos halomvidék, legfeljebb 10—30 m-es magasságkülönbségekkel. Geológiai tekintetben átmenet a déldunántúli dombvidék és a Nagyalföld között. A 10—20 km széles ÉNy—DK irányú pásztákban lösz, homokos lösz, homok területek váltják egymást. A halom-sorokat ugyanilyen irányú hosszú völgyek választják el, s ezeket helyenként egy- egy rövidebb ÉNy—DK irányú völgy köti össze. A völgyek szélesek, laposak, alföldi jellegűek. Távozási lehtőségek alig találhatók, inkább csak sekély, lapos halastavak létesíthetők. A tározás általános lehtőségei hidrológiai szempontból, másszóval a tározható vízmennyiségek, a TVK területén a következők: Az 5. sz. TVK egység terültén tározással biztosítható folyamatos vízsugár elméleti felső határa egyenlő a terület évi középvízhozamával: kb. 15— 20 m’/s. Ilyen fokú tározás azonban el sem képzelhető, mert ebben az esetben a területen minden csepp vizet vissztartanának tározómedencékben, s nem volna szivárgása és párolgási veszteség. Az egyes tározók hidrológiai adatainak meghatározásához —• előtanulmányi szinten — a KÖQ m7s évi közepes vízhozam, ill. a vízgyűjtőterület nagysága és a KÖQ lib's -km5 átlagos fajlagos lefolyás nyújt alapot. A Q gazd. m3/s vízsugár, a kifejezeten karsztos vízgyűjtő területű vízfolyások kivételével, ezen a vidéken 0,6—0,8 KÖQ m3/s, a hozzátartozó Sg millió m3 tározótérfogat pedig kb. 25 Q gazd. (Egyes esetekben topográfiai vagy geológiai okokból csak a fentinél kisebb tározó létesíthető. Ilyenkor meg lehet határozni az éves tározó — ill. rendszerint a gazdaságos kiépítés alsó határa — segítségével biztosítható Qé vízsugarat: 0,3— 0,4 KÖQ mVs, s a hozzátartozó Sé millió ms tározótérfogatot, ami kb. 12 Qé.) Adott esetben a szorzótényezőket mód van bizonyos mértékig a helyi adottságokhoz igazítani. A vízveszteségek az így meghatározott értékeket még csökkenthetik. Az átlagos fajlagos lefolyás a Mezőföldön és a bicskei medence területén 1,7—2,0 lit/s • km1’, a déldunántúli dombvidéken 1,9—2,6 km lit/s-km2, a Dunántúli Középhegység területén pedig 2,5— 3,0, sőt a Bakony legmagasabb részein 4—5 lit/s- km2. Ennek megfelelően minden négyzetkilométernyi vízgyűjtőterületnek a tározásba való bevonása a Mezőföldön és a bicskei medencében 1—1,5 lit/s vízsugár biztosítását ill. 25 000—40 000 m3 tározótérfogat létesítését, a déldunántúli dombvidéken 1,2—1,8 lit/s, illetve 30,000—45,000 m1, a Közép- hegység alacsonyabb völgyeiben és szélein pedig a kifejezetten karsztos vízgyűjtőterületektől eltekintve 1,5—2,1 lit/s vízsugár biztosítását ill. 40 000 —50 000 ms tározótérfogat létesítését jelenti. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK 2.121 Hegy- és dombvidéki tarozásaink elsősorban a vízellátás, különösképpen az ipari vízellátás céljait kell szolgálniok. E mellett öntözővíz biztosítására, járulékos haltenyésztésre és árvízvisszatartásra is hasznosíthatók. 2.122 Hegy- és dombvidéki tározókat elsősorban vízben szegény vidékeken kell előirányozni, ott ahol a felszínalatti vízkészlet a szükségleteket kielégíteni nem tudja. 2.123 A tározók létesítésének gazdaságosságát a többféle hasznosításból eredő összjövedelem mértékének a beruházási, fenntartási, üzemelési és termelési költséggel való összehasonlításával kell értékelni 2.124 A sorrendiségei a gazdaságosság és a szükségszerűség egybehangolása alapján kell megállapítani. 2.2 A víztározás keretterve 2.22 HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI TÄROZÖK A 2.12 pontban összefoglalt fejlesztési alapelvekből kiindulva, a 2.11 pontban felsorolt tanulmányok és tervek adatait felhasználva, továbbá a fontosabb területeken néhány további tározási lehetőséget felkutatva készült a tározás fejlesztési keretterve. A tervbe vett tározók legfontosabb műszaki és gazdasági adatait a táblázat foglalja össze. A Veszprém—székesfehérvári iparvidéken a vízellátási rendszer alapja a két fő vízfolyás (Veszprémi Séd és Gaja p.) vízkészletét „megsemmisítő” Berhidai (4) és Vaskapui (7) nagytározó. Az utóbbit egyenlőre helyettesíthetné a jóval kisebb Ba- línkai (6) tározó. E művek a Sárrét és részben a Mezőföld mezőgazdasági vízigényét is biztosíthatnák. — A Velencei tó vízszabályozásának fő műve a Zámolyi (8) tározó. — A mezőgazdasági vízigényeket a két nagy tározó mellett, a Gyúrói (10) és Mezőszilasa (17), továbbá a Bölcskei (16), a Mező- falvai (1) és a Nagylóki (14), Szekszárd környékén pedig a Varsádi (20) és Zsibriki (28) tározó lesz képes biztosítani. A tervezett további tározók az igények várható növekedésével válnak majd szükségessé. A táblázat 26 tervezett tározó adatait tartalmazza. Rá kell mutatni arra, hogy a Mezőföldön és déldunántúli dombvidéken csaknem bármelyik völgy egyformán alkalmas kis tározók létesítésére, ha a topográfiai viszonyok kedvezőek. Ezen a vidéken tehát szükséghez mérten még több további kis tározó tervezhető. Az egyes tározókra vonatkozó alábbi rövid ismertetések tározónként összefoglalják a jelenleg rendelkezésre álló adatokat, részben csak térképek, részben a VITUKI helyszíni vizsgálatokon alapuló tározó-katasztere, részben a VITUKI, a VlZITERV és a MÉLYÉPTERV különböző mélységű, behatóbb tanulmányai alapján. . .. 280
