Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
XII. FEJEZET Víztározás és annak többcélú hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztethetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik időszak az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Ez a fejezet a víztározással foglalkozik. A víztározás a vízkészletnek a fogyasztáshoz igazodó átalakítását szolgálja. A víztározásnak — tározóknak a vízrendszerben elfoglalt földrajzi helyzete alapján — két fő változatát különböztetjük meg: a síkvidéki, illetve hegyes dombvidéki tározást. Mindkét tározási módon belül további kétféle megoldás lehetséges a tárózótér és a meder egymáshoz való elhelyezése szerint. A tározás történhet magában a folyómederben (meder, illetve hullámtéri tározás), a folyó völgyében, vagy a medren kívül természetes (holtágban, stb.) illetve mesterséges medencékben. Ez utóbbi tározási mód leginkább a síkvidéki tározásnál fordul elő. Síkvidéki tározás A síkvidéki tározótérek lehetnek természetes- eredetűek (holtmedrek, érmedreik, terepmélyedések, élőmedrek) és mesterséges kialakításúak (töltések közötti tározás). A korszerű síkvidéki tározók általában többcélú vízhasznosításra létesülnek. A tározással megoldható vízgazdálkodási célok: a) öntözés, b) hal- és víziszárnyas tenyésztés, c) belvízvisszatartás, d) nád, sástermelés, e) vízparti üdülés, fürdés, vízisportok, f) egyéb vízigénykielégítés (ipari, stb.). Hegy- és dombvidéki tározás A hegy- és dombvidéki tárözás alatt valamely vízfolyásnak völgyzárógáttal történő elzárásával előálló mesterséges tó értendő, mely a síkvidéki tározókhoz hasonlóan általában két, vagy több cél együttes kielégítésére épül. A hegy- és dombvidéki tározás a következő vízgazdálkodási célok érdekében létesülhet: a) Vízhozamszabályozás (árvízcsökkentés, kisvíz- hozamnövelés), b) ivóvízellátás, c) ipari vízellátás, d) öntözés, e) tógazdaságok vízellátása, külterjes hal és vízi- szárnyas tenyésztés, f) vízerőhasznosítás, g) vízparti üdülés, fürdés, vízisport, h) egyéb. Tározó a tározómedencéből és a medencét elzáró, illetve körülzáró gátból, vagy töltésből áll. Völgyelzáráson a völgyzárógáton kívül mindazon létesítmények értendők, amelyek a gáttal egybeépítve, vagy attól különállóan a vízlebocsátás és a vízhozamszabályozás érdekében létesültek (árapasztó, üzemvízlebocsátó és szabályozó, fenékkiürítő, stb). Medencén a felduzzasztott víztől elárasztott völgyrészletet (tározóér) értjük, a hozzátartozó műszaki létesítményekkel (rézsűburkolatok, szabályozóművek, stb) együtt. A bruttó tározótér két részből áll: a hasznos térfogatból és a hordalék befogadására, vagy ivóvíz tározásoknál a vízminőség biztosítására, stb. szolgáló holttérből. A tározó teljes, abszolút teljesítőképességét állandó, egyenletes m3/s-ban kifejezett vízsugár jellemzi, melyet a tározó állandóan hiánytalanul képes kiszolgáltatni a gát szelvényében. Relatív hidrológiai teljesítőképesség (tározási hatásfok) az abszolút teljesítőképesség és a tápláló közepes vízhozamok a viszonyszáma a gát szelvényében. Éves tározónak nevezzük azt a tározót, amely a legkedvezőtlenebb vízj árású esztendő vízmennyiségét túlfolyás nélkül hasznosítja. Évszakos tározó a legkisebb évi középvízhozamnál kisebb vízhozam állandó biztosítását szolgálja. Teljes vízhasznosítású tározónak nevezzük az átlagos (30—50) évi középvízhozammal egyező nagyságú üzemvíz állandó szolgáltatására kiépített tározót. Megjegyzés: A kizárólag tógazdálkodási célokat szolgáló és a jövőben is csak haltenyésztési célokat szolgáló víztározókat ebben a fejezetben nem tárgyaltuk, azokkal a VII. fejezet (Halászati vízhasznosítás) foglalkozik. 277
