Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
A beépített turbina Ganz gyártmányú, fekvo- tengelyű gyorsjáratú Francis turbina. Teljes nyitásnál 1,4 m'/s vízemésztés mellett leadott teljesítménye 40 kW. Átlagos esés 6,0 m. Az erőmű 1960- ig szinkron üzemben dolgozott, 1960. január 1-től generátor beépítésével az olcsóbb aszinkron üzemre tértek át. A generátor kapocsfeszültsége 400 V, ezt a feszültséget egy 50 kVA teljesítményű transzformátor 10 kV-га transzformálva adja át a hálózatnak. Az erőmű napi maximális termelése 700 kWó, 1960. évi átlagos teljesítménye 153 600 kWó. A termelt villamosenergia egységköltsége 1960-ban 54,8 fiU/kWó volt. A termelt energia egységköltsége tulajdonképpen munkabér jellegű. Az üzemvízcsatorna fenntartása nem minden évben jelentkezik. Csatornatisztítás utoljára 1960- ban történt és átlag 3 évenként szükséges. A vizet biztosító Séd patak 1959. évi kotrása igen jelentős volt az erőmű alvízcsatornája szempontjából. Az üzemeltetést az ÉDÁSZ Veszprémi Üzletigazgatósága látja el. 1.822 Inotapusztai törpe erőmű A Gaja patak felső szakaszán létesült Jásd község határában. 1925-ben alakították át a malmot villamos energia termelésre. A termelt villamos energiát a volt Szinetár gazdaság, illetve most az Inota-pusztai Állami Gazdaság használja fel. A törpe vízerőművet a patakba építették és árapasztója is van. A hasznosítható esés 4,8 m. A vízerőműbe egy db Bánki iker turbina van beépítve, mely nappal egy 20 kVA-os, éjjel pedig egy 10 KVA-os generátort üzemeltet. A generátor 20 kVA-os transzformátorral dolgozik, amely a major gépeihez szükséges 3 kV-os feszültséget adja. A berendezés korszerűtlen és elhanyagolt állapotban van, a fenntartás teljes hiánya meglátszik. 1.3 A fejlesztés szükségessége A felszabadulás óta bekövetkezett nagyarányú iparfejlesztés következtében hazánk villamos energia termelése az 1938. évi 1,4 milliárd kWó-ról az 1960. évig 8,0 milliárd kWó-га növekedett. A második ötéves terv újabb nagyjelentőségű feladatokat tűzött népünk elé. E tervidőszak végére, 1965. évben 12,4 milliárd kWó, 1980. évben pedig 50 milliárd kWó villamos- energia-igény várható. Az ipar fejlesztése mellett a közlekedés és mezőgazdaság is nagy átalakuláson kell átmenjen. Ez semmi esetre sem mehet végbe újabb, nagyobbméretű gépesítés nélkül. A gépesítés pedig újabb problémát vet fel, az energia hordozóknak az eddigieknél gondosabb elosztását. Az igen korlátozott hőenergiahordozókkal való takarékos gazdálkodás érdekében törekedni kell a vízerőkészlet minél teljesebb kihasználására. Ilyen körülmények között feltétlenül gondoskodni kell a meglévő törpe vízerőművek hasznosításáról is. 1.31 A KÖZEPES ÉS KISESÉ3Ű VÍZERŐMŰVEK ÉPÍTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Az 5. sz. TVK területén közepes esésű vízerőművek létesítésére a műszaki feltételek nincsenek meg. Kisesésű erőművek építésére azonban a Sió csatornázásának során van lehetőség, s ennek szükségességét a Balaton vízgazdálkodása teszi indokolttá. , : 1.32 A TÖRPE VÍZERŐMŰVEK ÉPÍTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A törpe vízerőművek létesítésének szüKségessé- ge a mezőgazdaság szocialista átalakítása kapcsán kaphat jelentőséget. A központi majorok kialakításánál lehetséges a meglévő törpe vízerőműveket villamos energia termelésére átalakítani, a leállított műveket újra megindítani. 1.33 A HIDRAULIKUS ENERGIATÄROZÄS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Hidraulikus energiatározó létesítésére az 5. sz. TVK területén megfelelő topográfiai adottság hiánya miatt nincs lehetőség. 2. A VlZERÖHASZNOSÍTÁS FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A vízienergia felhasználása alapos adatgyűjtő, tervező és kutatómunka nélkül nem képzelhető el. Az első ilyen — európai viszonylatban is úttörő munka volt Viczián Ede „Magyarország vízierői” c. munkája, amely 1905-ben készült és kiterjed az egész Kárpát-medence területére, annak minden jelentősebb vízfolyására, megadja az elméleti víz- erőkészletet. Ez a munka ma már főként az azóta összegyűjtött észlelési adathalmaz miatt elavultnak tekinthető. Éppen ezért az adatgyűjtés már 1949- ben megindult, hogy az egész ország területére kiterjedő helyszínelés alapján megállapíthatók legyenek a tározás, a vízerőhasznosítás lehetőségei. Sok olyan lehetőséget tártak fel, amelyek a későbbi tervezések alapja lehet. Így az 1954-ben elkészült Országos Vízgazdálkodási Keretterv már a kutatási 33 5 TVK I 257
