Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

I, FEJEZET Á vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban 1. A VÍZGAZDÁLKODÁS A vízzel kapcsolatos gazdasági, műszaki, jogi és államigazgatási feladatoknak előkészítése, népgaz­dasági és műszaki megtervezése, a feladatok, tervek megvalósítása „vízgazdálkodás” gyűjtő-fogalommal határozható meg. A vízgazdálkodás olyan tervszerű tevékenység, amely földünk jelentős részét képező álló és mozgó vizet a népgazdaság folytonos fejlődése érdekében törekszik szabályozni, hasznosítani, illetőleg felhasz­nálni. A víz, mint természeti elem, a társadalom, a ter­melés nélkülözhetetlen létfeltétele, körforgásával szoros kapcsolatot létesít a természet és a társada­lom között. A vízgazdálkodás az összefüggések felismerésével, tudatos, tervszerű irányító tevékenységgel, sőt ter­mészet-átalakító jelleggel is biztosítja a társadalom igényeinek megfelelő kielégítését. A Föld területén uralkodik az az objektív termé­szeti törvény, hogy a felületi egyenlőtlenségek ki­egyenlítődjenek, a magasabb helyek elhordásra ke­rüljenek. Ennek a folyamatnak az eszköze (a szél kisebb mértékű közreműködése mellett) a víz, illet­ve annak eleven ereje. A vízgazdálkodás ezt a természetes folyamatot munkaeszközeivel, a vízépítéssel úgy szabályozza, hogy az a lehetőség szerint kártétel nélkül történ­jék meg, a kultúra és civilizáció számára szükséges vízkincs lehető legnagyobb megóvása, illetve hasz­nosítása mellett. A szocialista államban így a víz- gazdálkodás, illetve ezen belül a vízépítés, népgaz­dasági és kulturális kötelezettség. Az emberiség történelme számos esetben bebizo­nyította, hogy államok, népek boldogulása, jóléte mennyire függ a vízzel való kapcsolatoktól. (Egyip­tom múltjában a Nilus hasznosítása — Újkori törté­nelemben Szuez-csatoma.) A népesség szaporodásának, a mezőgazdaság bel­terjessé válásának, az ipar, kereskedelem, továbbá a lakosság kultúrigényének hatására indulnak meg először a vizek kártételeinek elhárítására, majd a hajózás érdekében végzett vízépítés, később a víz- hasznosítás műszaki munkái, természetes mindez a helyi, gyakran egyéni érdekeknek alárendelve. A tervszerű vízgazdálkodás fogalma és céltudatos végrehajtása a vízügyek államosításával, a tervgaz­dálkodás bevezetésével jelenik meg és emelkedik a szocialista társadalom kifejlődésével az egész nép érdekeit védő, illetve jólétét előmozdító tevékeny­séggé. Megállapítható, hogy a tervszerű vízgazdálkodás­nak hazánkban különleges fontossága van az óceá­ni, mediterrán és szárazföldi éghajlati hatások vál­takozása, a sajátos domborzati viszonyok miatt. Előfordult, hogy a Tisza-völgyében az aszály ellen, a Duna-völgyében árvíz ellen kellett ugyanazon időben küzdeni. A mélyfekvésű alföldeken bel­vizek pusztítják a termést, amikor a dombvidékek gazdagon teremnek. Ugyanakkor kedvező időjárás mellett is, egy-egy dombvidéki zápor milliós káro­kat okozhat a rendezetlen vízfolyások menti tele­pülésekben (pl. Szekszárd). A túlnépesedett ipari területeken a fokozódó vízszükséglet mennyiségi és minőségi biztosítása, a szennyvizek kezelése okoz fokozódó problémá­kat. A bányaművelés egyes területeken csökkenti a felszín alatti vízkészleteket, süllyeszti a karszt­vizek nívóját, más területeken számottevő meny- nyiségű, de minőségi szempontból aggályos vizet juttat felszíni vízfolyásokba. Külön problémát okoz a nagyobb vízfolyás nél­küli városok (pl.: Székesfehérvár, Keszthely) csa­padékvizeinek, különösen azonban a házi- és ipari szennyvizének elhelyezése. A városok, lakótele­pülések közüzemi vízellátásánál, külön ipari víz­mű hiányában a lakosság ivóvízellátása nehéz­ségekbe ütközik. A vízgazdálkodásnak két különféle jellegű, de természeti és népgazdasági összefüggéseinél fogva el nem választható tevékenysége van: a vízkár- elhárítás, valamint a vízhasznosítás megvalósítása. (Passzív és aktív vízgazdálkodás.) A vízkárelhárítási és a vízhasznosítási tevékeny­ség a feladatok műszaki jellegzetessége szerint kü­lönféle szakágazati munkában nyilvánul meg. Ezek a szakágazatok egymással és a népgazdaság min­den ágával a legszorosabb kapcsolatban vannak. így a bevédett ártereken a biztonságos mező- gazdasági és ipari termelés egyik feltétele a folyók árvizei ellen védelmet nyújtó gátak kiépítése. A belvízlevezető csatornákon, és árvédelmi gátak­ba épített zsilipek, szivattyútelepek a belvízár­téren teszik lehetővé a mezőgazdasági termelést az erősen csapadékos években is. Az árvizek aka­dálytalan levonulását, a jégtorlódás megszünteté­sét, a biztonságos hajózást a folyamszabályozási munkák teszik lehetővé. A folyók felduzzasztott vize, víztározók létesítése, a hajózással, vízienergia­termeléssel, öntözéssel egyformán szolgálja a köz­21

Next

/
Oldalképek
Tartalom