Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
lekedés, energiaellátás, mezőgazdasági termelés érdekeit. A vízellátás, szénnyvízkezelés nemcsak a kulturális és egészségügyi szükséglet, hanem az ipar igényeit is kielégíti, megóvja viz,eink tisztaságát és ismételt felhasználásra teszi alkalmassá. Az előzőekben vázolt bonyolult természeti, nép- gazdasági, társadalmi összefüggések miatt a vízgazdálkodási tevékenység csak a vízgazdálkodás összes feladatait komplex módon magában egyesítő irányító szervezeten belül bontakozhat ki. A komplex vízgazdálkodás fogalomkörén belül a következő feladatok kerülnek megoldásra: Árvízmentesítés, Folyamszabályozás, Víziutak létesítése és kitűzése, Vízrendezés, Mezőgazdasági vízhasznosítás, Ipari ivóvízellátás, Csatornázás, szennyvízkezelés, Vízjogi, államigazgatási, felügyeleti tevékenység, Vízjogi engedélyezés, Vízgazdálkodási törvény alkalmazása, Vízerőhasznosítás. Vízkészletgazdálkodás adatgyűjtéssel és feldolgozással. A lakosság életszínvonalának emelése az élelmiszertermelés növelésével, a mezőgazdasági víz- hasznosítással, a kultúrigények kielégítése a kommunális szolgáltatások fejlesztésével biztosítható. Ennek megfelelően a népgazdaság — különösen az ipar és a mezőgazdaság — fejlődése fokozott igényeket támaszt a vízgazdálkodással szemben, amelynek — az adott természeti és műszaki lehetőségek mellett — az igényeket mennyiségileg, minőségileg, időbelileg és helyileg tervszerűen kell kielégítenie, továbbá fokozott biztonságról kell gondoskodnia a vizek kártételeivel szemben. A vízgazdálkodás a teljes népgazdaság egyik része. Feladatait a társadalom szociális, kulturális és technikai fejlődése határozza meg. A népgazdaság különböző ágait érintő vízgazdálkodás és a népgazdasági tervezés szoros kapcsolatának fontossága miatt a vízgazdálkodási munkák ütemének, intenzitásának a népgazdaság összessége fejlődésével arányosan kell alakulnia. Ezt csak országos, átfogó, egységes irányító és koordináló szervezet biztosíthatja, 2. KELETDUNANTÜL V1ZGAZDÄLKODASÄNAK kialakulása Az 5. sz. TVK területe a Duna jobbparti vízgyűjtőjének Szászhalombatta és Dunaszekcső közötti területét foglalja magában, kivéve a Balaton és Kapos vízgyűjtőjét. Közigazgatásilag Fejér, Veszprém és Tolna megyékre, illetőleg ez utóbbiaknak jelentős részére terjed ki. Mind domborzati, mind. vízrajzi, mind éghajlati szempontból változatos vidék. A Sió, a Sárvíz, a Nádor-csatorna lapályai, valamint délen a mentesített dunai ártér, a Sárköz, fejlett mezőgazdasággal bíró területek. Állóvize hazánk harmadik legnagyobb tava, a Velencei tó, melynek a dolgozók üdültetése szempontjából való jelentősége a felszabadulás óta állandóan ! növekvőben van. A terület északnyugati, Veszprém és Fejér megyei része jelentős bánya- és iparvidék. Központjai: Várpalota, Inota, Pét, Várpalota környékén szénbányák, Inotán alumínium kohók, Pét, Pere- marton környékén vegyiüzemek vannak, Iszka- szentgyörgy környékén bauxit bányászás folyik. A tárgyalt területnek még két jellegzetes iparvidéke van: Dunaújváros és a Fűzfői-Ipartelepek. Talaja túlnyomórészt mezőségi, a Sárvíz mellett helyenként lápos, tőzeges, dombvidéken erdőségi, löszös. Csapadéka: sík részen 500—600 mm évente, a dombvidéken 600—750 mm. Mezőgazdaság, állattenyésztés fejlett, belterjességre hajló. Jelentősek a terület tógazdaságai is. A volt nagybirtokok és egyéni gazdaságok helyén ma termelőszövetkezetek, állami gazdaságok működnek s ezek mind esős, mind aszályos években biztonságos termelést kívánnak folytatni. Az ipari üzemek, városi, községi települések, megfelelő ipari, ivóvízellátást, kielégítő csatornázást igényelnek. A mezőgazdaság igényét a vízfolyások, csatornák kiépítésével, jókarbahelyezésével, vízmosások megkötésével, öntözések, tógazdaságok létesítésével; az ipar és a lakosság vízigényét mélységi- és felszínalatti vizek feltárásával; a vízhiányt tározással lehet kielégíteni, illetve pótolni. A tárgyalt területen minderre megvan a megfelelő természeti és műszaki lehetőség. A terület, mint Pannóniának egy része, már az ókorban is jelentős gazdasági szerepet játszott, s a római birodalom egyik éléstára volt. Mezőgazdasága, s ezen belül a kertészet, szőlő- és gyümölcstermesztése, állattenyésztése s a halászat és vadászat egyaránt virágzott itt. A vízépítés pedig a római mezőgazdasági kultúrának mindenütt fontos tényezője volt. írásbeli emlékek tanúskodnak arról, hogy a rómaiak végezték itt az első mocsárlecsapolási, ármentesítési és mederrendezési munkálatokat. Írásbeli adatok szerint Probus római császár a III. században moesárkiszárítási munkákat végeztetett, s ugyanebben a században Galérius császár ásatta ki a Balaton vízszintjét szabályozó, s a környező mocsarakat lecsapoló Sió-csatornát. Ezek egyben az első ismert vízi munkálatok a magyar medencében. Kétségtelen, hogy a rómaiak bukása után a nép- vándorlás viharaiban hanyatlott Pannónia mező- gazdasági kultúrája, de a VIII—IX. században a Frank Birodalomban ismét felvirágzott. őseinkről már az arab-perzsa történetírók feljegyezték, hogy milyen nagy szerepet játszott éle22
