Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Valamely vízfolyás vagy állóvíz vízjárásán értjük a vizek mennyiségi és minőségi jellemzői időbeli változásának összességét. A mennyiség és minőség, valamint változásuk számszerű kifejezésére, és törvényeik leírására számos fogalom szolgál. A vízgazdálkodási gyakorlat számára legfontosabb fogalmak a következők: vízállás, vízhozam (víz- mennyiség), vízhőfok, jégmegjelenés, — zajlás —, — beállás, — felszakadás, hordalékhozam (hordaléktöménység), továbbá az oxigénfogyasztás, keménység, sótöménység, nátriumszázalék, coli-szám, stb. A vízállás a vízszin magassága a vízfolyás vagy tó vizsgált függélyében, egy önkényesen felvett alapszint felett. Az alapszint általában a mederben szilárdan elhelyezett, beosztásos vízmércelap null- pontja, amely a nagyobb vízfolyásokon rendszerint az előforduló legkisebb vízszint magasságában, kisvízfolyásokon és tavakon pedig a fenékszinten van, de lehet más tetszőleges magasságban is. A vízállást rendszerint cm-egységben adjuk meg. Az előfordult legnagyobb és legkisebb vízállás közötti különbség, azaz a vízállásingadozás tartománya, a vízjáték. A vízállásokat — különösen hajózási célokra — szokásos a vízjáték hányadában kifejezni. A vízjáték tizedrésze a vízfok, más néven hidrográd. A vízhozam a vízfolyás vizsgált keresztszelvényén másodpercenként átfolyó vízmennyiség. A vízmennyiség valamely víztest térfogata. A vízhozamot rendszerint m3/s-, 1/s-egységben, a víz- mennyiséget m3-egységben adjuk meg. A vízhőfok a vízfolyás vagy tó vizsgált pontjában fennálló vízhőmérséklet. A vízfolyásokon a vizsgált pontbeli hőfok, valamint a ponthoz tartozó függély és a függélyhez tartozó keresztszelvény többi pontjabeli hőfok a turbulencia miatt rendszerint nem tér el számottevően egymástól, ezért az egypontbeli hőmérséklet általában a keresztszelvény középhőmérsékletének tekinthető. A tavaknál azonban általában nem egyenletes a hőmérsékleteloszlás. A vízhőfokot rendszerint (^-egységben adjuk meg. A jégjelenségekre vonatkozó fogalmak maguktól értetődnek. A jégadatok az észlelőhely közvetlen környezetére vonatkoznak. A hordalék a tó ill. vízfolyás vizében lebegő ill. a víz által szállított kőzettörmelék és ásványszemcse. A lebegtetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje lebegésben tart. ill. lebegtetve szállít tova. A görgetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje a fenéken görget tova. E kétféle hordalék nem határolható el élesen. A hordaléktöménység a víz egységnyi térfogatában lebegő hordalék súlya. A hordalékhozam a vizsgált keresztszelvényen másodpercenként áthaladó hordalékmennyiség. A hordalékmennyiség valamely hordaléktest térfogata vagy súlya. A hordaléktöménységet rendszerint kg/m3, g/m3-egységben, a hordalékhozamot m3/s, t/s-egységben adjuk meg. A felsorolt leghasználatosabb fizikai fogalmak mellett számos kémiai és biológiai fogalom szolgál a vizek jellemzésére. Ezek alapján lehetséges osztályozni a vizeket aszerint, hogy milyen mértékben felelnek meg a közegészségügy és a különböző vízhasználó ágazatok minőségi követelményeinek. E fogalmak alapján a területegység felszíni vizeinek vízjárását a 2.32—2.36 pontokban részletesen ismertetjük. 2.3111 A TERÜLET VÍZRENDSZERE A területegységre, a határain kívülről, két helyről lép számottevő felszíni víz: a 2. TVK-egység- ből a Murával bővülő, és a területet Jugoszláviától elválasztó Dráva, továbbá az 5. és 7. TVK-egy- ség határát alkotó, és a vizsgált területet a 7. TVK- egységtől elválasztó Duna. A területegységen belül, amely a Dunántúli dombságnak a Balaton, a Sió és a Dráva közötti részét és a közepében lévő Mecsek hegységet foglalja magában, a vízhálózat nem egységes. Nagyjából a Mecsek hegység darabolja három részre. A Mecsek és a Balaton menti dombok közti vizek a Kapos vízrendszeréhez tartoznak; maga a Kapos és két nagyobb mellékvize közül a Koppány a Dunántúli dombság vízfolyása, másik nagyobb mellékvize, a Baranya csatorna pedig a Mecsek északnyugati részének vizeit gyűjti össze. A Mecsektől és általában a Kapos vízrendszerétől délre tartó vízfolyások, — elsősorban a Fekete-víz, azonkívül a jelentéktelenebb Rinya és a Dombi csatorna —, a Dráva mellékvizei. Végül a Mecsektől délnyugatra a Karasica, továbbá a kis Lánycsók— marázai vízfolyás és a Csele patak közvetlenül a Dunába torkollik. A Dráva mentén belvízöblöze- tek is vannak. Jelentős természetes tó nincs a területen. A területegységről távozó vizeket a Kapos az 5, TVK-egység területére, a Dráva és a Duna pedig Jugoszláviába vezeti át. A területegységen belül eredő vízfolyások vízkészlete a Dunához és a Drávához képest elenyésző. Ez a kisvízi vízkészlet sincs még ugyan egészben véve kihasználva, de annyira szétoszlik a területen, hogy bárhol merül fel jelentősebb vízigény, rendszerint azonnal vízhiány lép fel. A terület országos viszonylatban is nagy szerepet játszó iparvidéke, a pécs—komlói iparvidék számára pl. a Dunából biztosítják távvezetéken a vizet. Más, kisebb ipari üzemek a felszínalatti vizekkel kiegészítve használják a vízfolyások, elsősorban a Kapos vízkészletét. A mezőgazdaság számos halastavat tart üzemben, némelyikből öntöznek is. A vízenergiát több helyütt malomcsatornák segítségével malmok hajtására fordították; a vízimalmok ma már általában nem működnek. A vízkészletnek a kisvízi készleten felüli nagy tartalékait a víztározás segítségével lehet hasznosításra alkalmassá tenni. Erre számos lehetőség van a területen. Eddig még nem épült tulajdonképpeni tározó. A területen kiterjedt belvízi öblözetek is vannak, ezeket azonban nem itt, hanem a IV. Belvizes területek rendezése c. fejezetben ismertetjük. 63
